Nem sokkal később azonban kollégaként is bemutatkozott lapunkban: az immár Nemzeti Sport 1990. augusztus 21-én megjelent számában a Kabai Egyetértés–Metripond NB II-es labdarúgó-mérkőzésről tudósított, s hármasra értékelte a gól nélküli döntetlennel záruló, „végig sportszerű találkozót”.
„Bár több mint három évtizedes a történet, nagyon jól emlékszem az első cikkre, amely abban az újságban jelent meg, amelyet 1968 óta minden reggel megvettem – tekintett vissza a múltra Köstner Vilmos. – Nem sokkal korábban, 1989. február elején költöztem vissza Debrecenbe Ózdról, a feleségem szülővárosából, ahol testnevelő tanár voltam, és ahol kézilabdaedzőként kezdtem dolgozni. Amikor hazatértem, felkértek, hogy vegyem át a Közút csapatának irányítását Komáromi Ákosnétól, mert Éva néni akkor lett a Debreceni Sportiskola szakágvezetője. Édesapám korábban neves FIFA-játékvezető volt, s addig főként az ő fiaként ismertek az emberek. Aztán Csubák Zoltán, a sportnapilap helyi tudósítója megkérdezte, lenne-e kedvem besegíteni neki, amikor egy időpontban több eseményt is rendeznek, így kerültem arra a bizonyos kabai focimeccsre. Ahogy időm engedte, még évekig besegítettem a Nemzeti Sportnak, tudósítottam kosárlabda-mérkőzésekről is. Edzőként is hasznosítani tudtam az újságnál szerzett tapasztalatokat, hiszen én is álltam vesztes találkozó után nyilatkozatra várva egy edzővel szemben, így pontosan tudtam, hogy ilyenkor is mondani kell valamit.”
1994-ben aztán ő lett a DVSC női kézilabdacsapatának vezetőedzője, és az első, majd a második idényében is megnyerte együttesével az EHF-kupát. Később dolgozott több csapatnál, a Lokihoz például háromszor is visszatért, a debreceniek 2010-ben vele jutottak be a Bajnokok Ligája csoportkörébe. Németh András segítőjeként a női válogatott mellett is tevékenykedett, jelenleg a DVSC Kézilabda Akadémia tiszteletbeli elnöke.
„Amikor bekerültem a sportág sűrűjébe, sok kitűnő újságírót ismertem meg, egykori tudósítóként pedig kicsit rokonságot éreztem velük – beszélt Köstner a sajtóval való kapcsolatáról. – Simon Józseffel, Bruckner Gáborral, Ballai Attilával szinte baráti volt a kapcsolatom, de a fiatalabb korosztály képviselőivel, Bálint Mátyással és Papp Bálinttal is nagyon korrekt a viszonyom. Az utóbbi években a kézilabda-világversenyek egyik NS-szakértője vagyok, így nem szakadtam el a sajtótól sem. Sőt, a nagyobbik fiam, Tamás is szerepelt tudósítóként a Nemzeti Sportban, azaz a családi hagyomány folytatódik.”