Női kézi: Háfra Noémi elárulta, pánikbetegséggel küzdött

„Hullámzó a hangulatom. Egyszer jobban érzem magamat, máskor kevésbé. Sokat rágódok dolgokon, és még nem jutottam egyről a kettőre, hogy mi a megoldás” – kezdte Háfra Noémi a Sport Tv műsorában, majd részletesebben is beszélt arról, hogyan élte meg az elmúlt éveket.

Igen fiatalon berobbant a köztudatba, és eljutott arra a szintre, hogy előző klubjában, a Ferencvárosban, valamint a válogatottban is kulcsemberként számítottak rá.

„Sok lett a kézilabdából. Nem volt igazán pihenőidő, nyáron utánpótlás-világversenyek jöttek, télen meg a felnőtt. A kettő között pedig a bajnokik és a BL-meccsek, és ez fokozatosan felőrölt. Két-három évig lehet pihenő nélkül bírni, de utána kezd sok lenni, fontos időnként fejben is kikapcsolódni. A franciaországi Eb után kezdődött a zuhanórepülésem, amikor már egyre jobban készültek rám, miközben azt éreztem, teljesen elfáradtam.”

„A tavalyi olimpia után már a kiégés határán álltam. Nem sok kellett volna ahhoz, hogy azt mondjam, elég volt, álljunk meg, mert már a saját egészségem rovására megy. Elkerültek a nagyobb sérülések, de mentálisan nehezen birkóztam meg több mindennel” – emlékezett vissza Háfra, majd egy eddig nem ismert problémájáról is szót ejtett.

„Pánikbetegség fogott el. Előfordult, hogy egy fehérvári meccsen egy félidőt nem tudtam lejátszani, mert elzsibbadtak a karjaim, a lábaim. Nem kaptam levegőt, hányingerem volt, de az edzőhöz sem fordulhattam, mert nem tudtam, mi történik velem. Májusban kezdődött a probléma, így csináltam végig a nyarat és az olimpiát. Megesett, hogy vezetés közben jött rám. Félre kellett állnom, már mentőt akartam hívni, mert nem kaptam levegőt. A válogatottnál voltak, akiknek elmondtam, ha ez előjön, öleljenek meg, vagy csináljanak bármit, ami ilyenkor jó. Tokió után elkezdtem pszichológussal dolgozni, ő mondta, hosszú idő, mire ebből valaki kijön. Nekem négy nap alatt sikerült. Ha felveszem az edzőcipőmet, már nem fog el a remegés vagy a légszomj.”

A 23 éves játékos győri klubváltása kapcsán megjegyezte, hogy váratlanul érte az ETO megkeresése, de kellett már valami új impulzus, új motiváció. Elismerte, időre volt szüksége Győrben, hogy hozzászokjon Ambros Martín számára újdonságnak számító rendszeréhez, azonban a társai mindenben segítenek neki.

„Sok információ van a fejemben, és tökéletesen akarom csinálni. Most kezdem érezni, megvannak már a figurák. Szerintem jövök ki a gödörből, a legutóbbi bajnokikon már jól ment a játék, és idővel a Bajnokok Ligájában is meg fogom kapni a játékidőt. Nagyon szíven ütött, hogy nem voltam keretben a válogatottnál a második spanyolok elleni Eb-selejtezőn, mert szerettem volna segíteni a csapatnak. Igaz, hogy az első meccsen nem ment annyira, de ez a hullámzás még normális az esetemben. A kapitány úgy látta, nélkülem is meg tudják oldani a második meccset.”

„(...) Nem bántam meg a klubváltást, már most is sokkal többet tudok. Annyi segítséget, figyelmességet kapok, ami sokkal többet ér nekem, mint bármi más. Újra tele vagyok energiával és motivációval!”

A TELJES BESZÉLGETÉS