Női kézilabda: vége a BL-álomnak – ezért döntött úgy Amorim, hogy marad Rosztovban

– A norvég médiában arról cikkeztek, hogy az idényt a román CSM Bucuresti-ben fejezi be. Igaz a hír?
– Nem, ez csak pletyka. A bukarestiek valóban érdeklődtek irántam, de nem fért bele az átigazolási határidőbe – válaszolta a Nemzeti Sportnak Eduarda Amorim, aki 2009 és 2021 között öt Bajnokok Ligáját nyert a Győri ETO-val, tavaly nyár óta pedig az orosz Rosztov-Dont erősíti.

– Az Ukrajna elleni háború kirobbanása után sok külföldi játékos döntött úgy, hogy nem tér vissza Oroszországba, és legalább az idény hátralévő részét más csapatban tölti. Ön miért maradt mégis?
– Sok kérdést kaptam ezzel kapcsolatban, úgy gondolom, mindenkinek azt kell tennie, ami számára a legjobb. Többen is felbontották a szerződésüket, nekem azonban az volt a leglényegesebb szempont, hogy a pályán fejezzem be a karrieremet. Nem szerettem volna, ha játék nélkül telnek az utolsó hónapok. Természetesen próbáltam módot találni arra, hogy még szerepelhessek a Bajnokok Ligájában.

– Ilyen fontos az ön számára ez a sorozat?
– Először is, a Rosztovval megdolgoztunk a negyeddöntőért, kiharcoltuk a jogot, hogy ott lehessünk, a politika azonban közbeszólt. Számomra nagyon különleges verseny a Bajnokok Ligája, az elmúlt tizenkét évben szinte kivétel nélkül mindig eljutottam a legjobb négyig, és egy újabb elsőséggel még előkelőbb helyre kerülhettem volna az örökranglistán. Nem tartom igazságosnak az EHF döntését a felfüggesztésről, ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy a sportot és a politikát külön kell választani egymástól. Be kell látni, hogy a Rosztov és a CSZKA is fontos szerepet tölt be a női kézilabda versenyképessége szempontjából. Mi van, ha a következő idényben sem indulhatnak a nemzetközi kupában? Megint elveszítünk két csapatot? Az elmúlt évtizedben rengeteget tettem a Bajnokok Ligája népszerűsítéséért, sok brazil rajongó miattam kezdte el követni a mérkőzéseket. A jelenlegi helyzetben azt hittem, hogy a BL-re való utólagos nevezés határideje életszerűbb lesz, és nem az IHF állásfoglalása után egy munkanappal zárul.

– Több moszkvai és rosztovi légiósnak sikerült klubot váltania, és a BL egyenes kieséses szakaszában is pályára léphetnek új csapatuk színeiben. Mi történt az ön esetében?
– Végigzongoráztam minden szóba jöhető csapatot, de nem jártam sikerrel, abban a pillanatban zárva volt minden átigazolási „ablak”. Akik új BL-csapatot találtak maguknak, azért tudták megtenni, mert egyrészt a szlovénok kivételt tettek, a Krim azonban másik két játékossal kezdett el tárgyalni. Másrészt a franciáknál sérülés esetén van lehetőség új játékos szerződtetésére, és a Metz, valamint a Brest is kihasználta már ezt az opciót. Ezzel egyidőben próbáltuk elérni, hogy hamarabb kijöjjön egy állásfoglalás a nemzetközi szövetségtől, hasonlóan a labdarúgásban a FIFA által már március hetedikén közzétett iránymutatáshoz. Azt reméltük, hogy ezután több ország is engedi az átigazolást az érintett országokból. Még ha az IHF csak ajánlást fogalmazott meg, és a nemzeti szövetségek maguk dönthették el, hogyan járnak el, a Vipersnél bíztak benne, hogy a norvég szövetség pozitívan áll a kérdéshez, de nem így történt. Azzal érveltek, hogy megváltoznának idény közben az erőviszonyok a bajnokságban. A Vipers megpróbálkozott azzal is, hogy csak a BL-re kéri az átigazolásom engedélyezését, de erre sem volt mód.

– Nagyon csalódott?
– Főleg amiatt, hogy nem mindegyik játékos talált megfelelő megoldást a helyzetére, még az IHF iránymutatását követően sem. Az EHF mindmáig nem is adott ki nyilatkozatot a témában, amellyel arra ösztönözte volna a tagországokat, hogy nyissák meg az érintett játékosok előtt az átigazolási időszakot. Nem csak rólam van szó, sokaknak bizonytalan a jövőjük, és nem tudják, hol játszhatnak a következő hónapokban, vagy a nyártól. Egyfelől érthető a skandináv országok álláspontja, de közben meg egy rendkívüli helyzetben vagyunk, a BL-ben például már pusztán az orosz csapatok felfüggesztésével alaposan belenyúltak a versenybe. Sok szövetség az IHF állásfoglalására várt, a románok is ezt követően tudtak nyitni, de a hétvége miatt már nem volt elég idő mindent elvégezni a BL-re érvényes március huszonegyedikei nevezési határidőig. Mivel csúszott az IHF döntése, szerintem az EHF-nek is ki kellett volna tolnia az utólagos nevezés időpontját. A CSM-mel és az Európai Kézilabdázók Uniójával közösen hiába írtunk az ügyben az európai szövetségnek, még választ sem kaptunk. Ha csak egy nappal kitolják a határidőt, már lett volna elég ideje lépni a román szövetségnek.

– Csak a bajnokság miatt meg nem akart váltani?
– Ha nincs esély a BL-szereplésre, és csak a bajnokság marad, azért nem akartam itt hagyni a Rosztovot, amely végig rendkívül korrekt módon járt el velem szemben. Két hétig kerestem a lehetséges megoldást, hogy BL-csapathoz szerződjek, a klubnál türelmesen várták, hogyan alakul a sorsom. Az orosz klub továbbra is a megszokott módon működik, még fontos feladatok jönnek a hazai fronton, az elérésükhöz pedig szükségük van a segítségre. Kemény hetek vannak mögöttem, de már vége, megpróbálom lassan elfogadni a helyzetet és továbblépni.

– Ha egy pillanatra megpróbálunk elvonatkoztatni a jelenlegi helyzettől, hogyan érezte magát mostanáig Rosztovban?
– Előtte sok évet töltöttem egy helyen, itt minden új volt számomra, de fantasztikus csapattársakat ismerhettem meg. Élénkebb a társasági élet is, gyakrabban járunk össze a lányokkal edzésen kívül, amiben persze az is szerepet játszik, hogy a városban méreteinél fogva több lehetőség van, mint Győrben. A csapat miatt is különösen csalódott vagyok, mert képesnek tartottam magunkat arra, hogy nagy eredményt érjünk el a BL-ben. Ráadásul már Anna Vjahireva is visszatért, örülök, hogy vele is lehetőségem nyílik egy csapatban játszani.

– Nem gondolta meg magát a visszavonulást illetően?
– Nem, biztosan nem lesz újabb év, itt az ideje, hogy a családalapításra gondoljak. Azért is küzdöttem a meccsekhez hasonlóan oroszlánként a színfalak mögött, hogy még lehetőségem nyíljon pályára lépni a BL-ben. Mélyen érintett, hogy nem sikerült. A tény, hogy még harmincöt évesen is négy-öt csapat érdeklődött irántam, azt mutatja, csak elértem valamit a sportágban. Arról nem tehetek, hogy nem úgy alakul a befejezés, ahogy elterveztem. Ha vége az idénynek, időre lesz szükségem, hogy elmúljon a csalódottság, utána azonban valószínűleg visszatérek a kézilabdához. Győrben még megvan a lakásom, ősszel valószínűleg teszek egy hosszabb látogatást, hogy találkozzam a barátaimmal, és biztos néhány meccsre is kilátogatok.