Férfi kézi: Beláttam, hogy nekem is változnom kell – Momir Ilics

– Mit érzett, amikor tavaly felkérték, hogy legyen a Telekom Veszprém edzője?
– Meglepetést és izgalmat – mondta Momir Ilics a Nemzeti Sportnak. – Sosem felejtem el vezérigazgatónk, Csík Zoltán telefonhívását június 30-án, éjfél előtt tíz perccel. Erről a munkáról álmodtam mindig is, szerettem volna valami emlékezeteset véghez vinni a klubbal edzőként is.

– Mit tartott a legelső feladatának kinevezése után?
– Mint minden újoncedzőnek, nekem is az alapoktól kellett kezdenem, és a csapatszellem kialakítását tekintettem a legfontosabbnak. Azt szerettem volna elérni, hogy szurkoló, klubvezető, játékos és edző mind egy irányba húzzon, fogjon össze, mert tudtam, ha az elkövetkező években nagy célokat szeretnénk elérni, enélkül nem fog menni. Örülök, hogy a klubvezetőktől megkaptam a lehetőséget és a támogatást, és két-három hónap után a játékosok is elfogadtak. Ez volt a kulcs, mert később erre lehetett építeni.

– Nehéz volt a srácokkal?
– Bevallom, nem volt mindig könnyű, de sokat segített, hogy a többséggel még együtt játszottam, így talán könnyebb volt elmagyaráznom nekik, milyen változásokat akarok és miért. De én is elfogadtam, hogy ez a pozíció más, és három hónap múlva azt is beláttam, hogy nekem is változnom kell.

– Egykori csapattársukként nehéz volt kivívni a tiszteletet edzőként?
– Meg kellett találni az egyensúlyt, mikor vagy haver és mikor az edzőjük, aki keményen követel tőlük, és számos döntést hoz meg. De hogy ezt ellensúlyozzam, igyekeztem közben szabadságot is adni nekik, ami működött, mert napról napra javult a helyzet. Megértem őket is, nem lehetett könnyű elfogadni és betartani mindent, amit elképzeltem és kértem tőlük, de megbeszéltük, ha változtatni akarunk, mindenkinek ki kell lépnie a komfortzónájából, ami olykor kellemetlen, de végül mindenki partner volt.

– Ha egyet meg kellene neveznie, melyik volt az idény legfontosabb meccse?
– A kezdet nehéz volt, igyekeztünk lépésről lépésre építkezni, hol nyertünk, hol veszítettünk, ráadásul nagyon erős csoportba kerültünk a Bajnokok Ligájában a Barca, a Kielce és a PSG mellé. Utólag úgy érzem, a márciusi, párizsi csoportmérkőzés volt a fordulópont, valami megváltozott, mert a csapat elkezdett hinni abban, hogy bárkit legyőzhet, hogy még az olyan nagynevű csapat otthonában is játszhatunk jól, mint a PSG vagy a Barca. Ezután gördülékenyebb lett a közös munka, s egyre jobban teljesítettünk.

– Azt hittem, az Aalborg elleni mérkőzések egyikét mondja.
– Tény, a dánok ellen a Veszprém Arénában játszottunk a legjobb formában az idény során, szépen felépítettük azt a győzelmet, ezért is örültem annyira a hétgólos előnynek a negyeddöntőben.

– Miben fejlődött a legtöbbet a csapat az elmúlt egy évben?
– Sokszor úgy tűnik, a védelmet nem nehéz felállítani, pedig az egyik legbonyolultabb része a játéknak, mert időre van szükség, míg összeáll. Támadásban adva van minden játékos stílusa és képességei, de nehezebb több embert összehangolni, különböző variációkat kitalálni, megálmodni, kit kivel és miért rakok össze. A jó kapusteljesítmény is segített abban, hogy erős védelmet tudjunk felépíteni. Azért nem vagyok teljesen elégedett, ezt meg is mondtam nekik, de napról napra láttam, ahogy fejlődnek.

– Mi lehetett az oka, hogy az idény utolsó három meccsén nem bírták a második félidőt?
– A Szeged ellen háromszor nyertünk az idényben, csak az utolsó meccsen kaptunk ki, de nem foghatom a fáradtságra, hiszen előtte meg győztünk Szegeden. Nem tudok mást mondani, ilyen a sport, kicsit még most is fáj, de el kell ismernem, keményen megharcolt a Szeged az aranyért. A BL négyes döntőjében egyik meccsünk sem volt rossz, az elődöntő második félidejének első tíz percében volt egy rövidzárlatunk, ami után próbáltunk változtatni, de ilyen ellenfél ellen ez nem könnyű, és néhány helyzetben szerencsénk sem volt.

– Nem lehet, hogy mentális probléma van a háttérben?
– Szerintem nem. Egy meccsen belül vannak hullámhegyek és -völgyek, de szinte minden szituáció hasonlóan nehéz, és nem lehet hatvan percig fantasztikusan játszani. Az ilyen helyzeteket túl kell élni, mi túléltük és visszajöttünk, de nem tudtunk fordítani, történt, ami történt. Ha lehet, még motiváltabb vagyok a következő évad előtt, nem hiába mondtam még Kölnben, hogy jövőre visszatérünk!