Női kézi: A BL-kiesés miatt van bennem hiányérzet – Elek Gábor

– Mi történt az elmúlt két napban? Megünnepelték a sikert?
– Természetesen, többször és alaposan… – mondta nevetve Elek Gábor, a Ferencváros vezetőedzője. – Már a meccs után is ünnepeltünk, majd kedden a fiúcsapattal együtt tartottuk az évzárót, megérdemelte a bulit az együttes.

– Hogyan élte meg a debreceni kupadöntőt?
– Ha végignézzük az évadunkat, hogy mi minden sújtott minket, illetve esetenként mi magunkat, nagyon nagy öröm, hogy nyerni tudtunk. Az itthoni két sorozatot tekintve összesen három pontot veszítettünk, a bajnokságban egyszer kaptunk ki, a kupában pedig az elődöntőben ikszeltünk a Siófokkal – ez nagyon szép teljesítmény. Az már a tavalyi olimpián kiderült, hogy problémás idényünk lesz, mivel mindkét irányítónk, Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is megsérült, és hosszú távra kiesett. A pótlásukról gondoskodni kellett, de bárkinek beesni egy szinte kialakult játékrendszerbe nagyon nehéz feladat – Itana Grbics meg is szenvedett ezzel. És persze ez az idény sem múlt el Covid nélkül, nyugodtan elmondható, hogy kétszer-háromszor építettünk csapatot évad közben…

– Összességében elégedett?
– A nyolcaddöntős Bajnokok Ligája-kiesés miatt van bennem hiányérzet, egyébként minden más rendben van. Ha valaki tavaly nyáron azt mondja nekem, hogy a bajnokságot két pont veszteséggel zárjuk és kupagyőztesek leszünk, azonnal aláírom. A BL-ben nagyszerűen indultunk, és sokáig jól is álltunk, aztán szerencsénk sem volt az orosz-ukrán háborús helyzet okozta átrendeződéssel, az orosz csapatok felfüggesztésével, játékosmozgásokkal. Éppen az ellenfelünk, a Ljubljana tudott erősíteni, ezzel együtt azt a feladatot jobban meg kellett volna oldanunk.

– A szlovénok ellen lényegében egy félidő sikerült rosszra.
– Igen, ennyin múlt a szereplésünk.

– Beszéljünk még az ETO elleni vasárnapi diadalról. A kupadöntő első félidejében négygólos hátrányban voltak, amikor időt kért. Mit mondott a játékosainak?
– Azt ecseteltem, hogy mi lőttünk magunkat lábon, az ETO azért vezetett akkor, mert taktikai hibákat követtünk el. Nem játszottunk alárendelt szerepet, csak éppen a saját baklövéseinkből alakult ki a kedvezőtlen eredmény. Mondtam a lányoknak, ha hisznek benne, vissza tudnak jönni a meccsbe. Ez a félidőre sikerült is, a szünetben pedig már arról beszélgettünk, hogy tárolni kell az energiát, okosan kell játszani, mert a győriek ellen a futóversenyből nem jöhetünk ki jól.

– Az ETO nagyon jól és keményen védekezett, főleg a döntő elején, de csapatának gyorsan sikerült ugyanarra a szintre fellépnie. Ez volt a győzelem kulcsa?
– Nemigen volt a pályán olyan kimagasló teljesítmény, amelyről hosszasan kellene beszélni, kivéve Janurik Kingáét, aki szenzációsan védett. Azt is hozzá kell tennem, hogy kirívóan gyenge produkció sem volt.

– Mekkora kockázatot vállalt, amikor az első félidőben pályára küldte a tizenhét éves Simon Petrát irányítóban?
– Már a meccs délelőttjén mondtam neki, nem fogják komolyan venni, nem ismerik, nincs benne az ellenfél taktikai tervében, mert úgy gondolják, úgysem merem pályára küldeni. Azt magyaráztam neki, ha az elején bátran játszik, elég önbizalmat merít a későbbiekre is. Petrának jó hétvégéje volt, a felnőttcsapattal kupát nyert vasárnap, s szombaton ifibajnoki aranyérmet is szerzett, igaz, velünk volt Debrecenben, így azon a meccsen nem játszhatott.

– Sok játékos megfordult már a keze alatt. Simon Petra jövőjével kapcsolatban mit mondana el?
– Szeretnék óvatosan fogalmazni, mert a magyar kézilabdázásban sok hiba volt az elmúlt években, a tiszavirágnak is adtunk életműdíjat… Simon Petra elképesztően tehetséges, három fő erénye van: a mentalitása, az esze és hogy az ördögtől sem fél.

– Ambros Martínnal, az ETO mesterével több ízben is kezet fogott. Végleg lezárták az emlékezetes afférjukat?
– Részemről biztosan. Ezekből nem kell nagy ügyet csinálni, a pályán sajnos előfordul az ilyen. Nagyon sajnálom az esetet, de nem egyedi a sport világában. Azóta most találkoztunk először, természetesen kezet ráztunk, és remélem, tényleg lezárult ez a történet.

– Mennyire kész a következő idény csapata?
– Természetesen vannak még kérdőjelek, de ezekről egyelőre nem beszélhetek.

– Van már elképzelése, milyen céllal futnak neki ősztől az új idénynek?
– Egyelőre semmire sem gondolok a jövővel kapcsolatban. Szeretnék kiüresedni, nagyon hosszú volt az elmúlt két év. Speciális helyzetben voltam, hiszen az a megtisztelő és örömteli szerep jutott, hogy ott lehettem a válogatottal a tokiói olimpián, viszont kevés pihenő jutott.

– Mennyi ideje van feltöltődni?
– A korábbi évekhez képest irreálisan sok. De erre nagy szükségem is van, mert sohasem éreztem magam ennyire fáradtnak az edzői pályám során, mint most.