Női kézi: Elek Gábor szerint javul az FTC, de több közös munka kell

– Most akkor jó a Ferencvárosnak, hogy hosszabb szünet lesz a klubküzdelmekben, vagy nem?
– Ezt csak az idő dönti el – válaszolta mosollyal az arcán Elek Gábor, az FTC-Rail Cargo Hungaria vezetőedzője, akinek csapata rosszul kezdte az évadot, de az utóbbi időben javuló formát mutatott.

– Azért is kérdezem, mert úgy tűnt, kezd rátalálni a Ferencváros a helyes útra.
– Igen, én is úgy éreztem, hogy sebességben és játékban is fejlődtünk. Sok változás volt a csapatunkban, nem megy minden varázsütésre, és persze kaptunk pofonokat is, amelyek után fel kellett állnunk. Sokszor, sok helyen elmondtam, hogy nem sikerült túl jól a felkészülésünk – úgy gondolom, önhibánkon kívül. Rengeteg elhúzódó kisebb sérülés nehezítette meg a dolgunkat a nyáron, és fizikai téren „kergettük” magunkat.

– Akkor ennek tudhatók be a pofonok, amelyek néhány héten belül követték egymást?
– Ennek is. De fontos embereket is elveszítettünk akkor, betegségek is sújtottak minket. Például a Brest elleni hazai meccsnek is úgy mentünk neki, hogy néhány játékosunk tíz-tizenkét napig tartó, lázzal járó betegség után igyekezett „megérkezni” a mérkőzésbe.

– Ön hogyan élte meg ezt az időszakot?
– Rendkívül rosszul. Egyébként is stresszes vagyok, persze az ember uralkodik magán, nem tombol, nem tör-zúz, de nyilván szörnyen éreztem magam. Bármennyi év is van mögöttem, talán egyre nehezebben dolgozom fel az ilyen helyzeteket.

– Ilyenkor őrlődik, és az jár a fejében, hogy mi lehetne a kulcs a megoldáshoz?
– Persze, csakis az. Vissza kell térnem a probléma forrásához, a nyári felkészüléshez, amikor mindössze egy edzőmeccset tudtunk komplett összeállításban játszani, azt is úgy, hogy Klujber Katrin és Szöllősi-Zácsik Szandra mindössze két-három napja edzett. Két tesztmérkőzésünk pedig betegségek miatt maradt el. Nem lehet úgy felépíteni egy csapatot, hogy szinte csak a bajnokság első meccsén tud először teljes összetételben játszani. Ráadásul újraformálódó együttesünk van, ezért fontos lett volna a közös munka. Meg kell találni, mi az erősségünk, mi a gyengénk – erre szolgál alaphelyzetben a felkészülés, azon túl, hogy lerakjuk a fizikai alapokat. Már az elején jeleztem, hogy messze vagyunk attól, ahol tartanunk kellene, és munkás ősz vár ránk. Így is lett.

– A pedagógiai eszköztára összes elemére szüksége volt, hogy kibillentse játékosait a vereségek okozta rossz hangulatból?
– Nem hiszem, a legfontosabb ilyenkor megmaradni embernek. Meg kell beszélni a problémákat, meg kell nézni, mit csináljunk másképp. Ha ez megtörténik, és a csapat partner benne, ki lehet ebből jönni. Ilyenkor az edző szemszögéből a legfontosabb, hogy melletted áll-e, vagy ellened van a játékos. Ha melletted áll – és ezért nagyon büszke vagyok a csapatomra –, kimászhatunk a gödörből.

– Úgy tűnik, ez sikerült, és a játék is alakul, csak éppen jön az Európa-bajnokság. Ugyanakkor Szöllősi-Zácsik Szandra viszonylag friss sérült a régiek mellett, ebből a szempontból meg nem olyan nagy baj a szünet.
– Még egyszer mondom: az idő dönti el, hogy ez most jó vagy rossz nekünk. Ez van, nem tudunk rajta változtatni, de abban azért lehet bízni, hogy az Eb után, az újrakezdésnél Bíró Blankára, Alicia Stolléra vagy esetleg Szöllősi-Zácsikra is számíthatok már. És még így is azt mondhatom, immár október végén, hogy nagyon keveset játszottunk együtt.

– Szakmai téren mivel volt probléma korábban, miben kell előrelépni?
– A játék ritmusa nem volt megfelelő, az egymás mellett szereplők keveset játszottak együtt. Meg kell találni, melyek azok az összetételek, játékelemek, amelyek jól működnek, és mit kell kidobni.

– Több játékosa a válogatottal dolgozik, de az FTC hiányos kerete is edz. Hogy lehet így még erősebb összetételt kialakítani?
– Így nem lehet, csak azt remélhetjük, hogy minél kevesebb veszteséggel megússzuk ezt az időszakot. A játékunk színvonala természetesen nem emelkedik attól, hogy nem vagyunk együtt… Benne van a pakliban, hogy az Eb-n szereplő játékosaink különböző fizikai, lelki, mentális állapotban térnek vissza, és akkor még nem is beszélek a sérülés lehetőségéről. Az Európa-bajnokság után látni fogjuk, hogy miként tovább, én nagyon szurkolok, hogy több sérültünk ne legyen.

– Az elmúlt hetek győzelmei vagy éppen a BL-címvédő Vipers elleni döntetlen már jó alap és kiindulási pont a folytatáshoz?
– Bizonyos szempontból igen, de látom az ebből fakadó problémát is. Olyan átlag­életkorú kerettel dolgozom, amilyennel korábban soha. Ehhez alkalmazkodni kell – más a terhelés és az abból fakadó frissesség, amely vélhetően lassabban érkezik. Nagyon szem előtt kell tartanunk, mit enged a versenynaptár, és mit nem. Most éppen ezt tanulgatjuk.

– Így október végén, jó néhány mérkőzéssel a hátuk mögött, mennyire tartja reálisnak a nyáron kitűzött célokat? Tarthatók?
– Ez is jó kérdés. Hosszú még az évad, ráadásul nagyon speciális is. Ilyen idény még nem volt, hogy majdnem az egynegyedénél van a hosszú szünet, utána meg a maradékot egyben kell letolni. Ez is olyan fordulatokat hozhat, amelyekből az jön ki jól, aki jobban alkalmazkodik, valamint elkerülik a sérülések és betegségek. Sportszakmai szempontból gondos tervezést igényel, hogy ilyen korán máris leálltunk, utána meg erőltetett, hosszú menet következik. Persze a terveket akár százötven tényező is felrúghatja, de mint mondtam, most így kell dolgoznunk.