Női kézi Eb: a norvég szakkommentátornak nagyon tetszett Klujber játéka

– Idén nyáron fejezte be az aktív játékot – másodjára. Négy éve nagyjából ilyenkor döntött úgy, hogy mégis visszatér. Ezúttal elképzelhetetlen hasonló fordulat?
– Megtanultam, soha ne mond, hogy soha, de ezúttal meg sem fordult a fejemben, hogy tovább játsszak – kezdte a Nemzeti Sportnak a norvég válogatottal kétszeres olimpiai bajnok, világbajnok és ötszörös Európa-bajnok Marit Malm Frafjord, aki pályafutása utolsó három és fél évét a dán Esbjergben töltötte. – Arról nem is beszélve, hogy a fizikai állapotom sem tenné lehetővé. Négy éve azért hagytam abba, mert belefáradtam a kézilabdába, ugyanakkor nem volt tiszta elképzelésem arról, mit kezdjek az életemmel. Most olyan munkám van, amit szeretek, így könnyebb volt a játékról is lemondani. Mindig is a nagy meccsek éltettek, de közben az idény során sok kevésbé izgalmas találkozót is le kell játszani, ezek pedig már nem motiváltak arra, hogy napról napra megfeszüljek az edzéseken, és a sok utazást is egyre fárasztóbbnak éreztem.

– Jól tudom, hogy Dániában maradt, és a dán párja vállalkozásában kezdett el dolgozni?
– Így van, az esbjergi éveim alatt folyamatosan dolgoztam a kézilabdázással párhuzamosan, de ez csak ideig-óráig folytatható egyszerre. Könyvforgalmazással foglalkozunk, amikor visszatértem Dániába, még csak két alkalmazottunk volt, míg most már tizenöten vagyunk a cégnél. Emellett elnökségi tag vagyok az Esbjergnél, így valamennyire a sportág is az életem része maradt. Nincsenek edzői ambícióim, bár ez is megváltozhat még a jövőben.

– A mostani Eb-n viszont a norvég rádió szakkommentátoraként van jelen. Mennyire barátkozott meg ezzel a szereppel?
– Nem számoltam vele, csak két hónapja döntöttem el, hogy elfogadom a felkérést. Meg kell mondjam, nem volt egyszerű belerázódni az elején, de élvezem. Nagyon különbözik attól, amit eddig csináltam, néha mégis jó érzés kilépni a komfortzónádból, a személyiség-fejlődésedre is pozitív hatással lehet. Az utóbbi időben nem néztem annyi mérkőzést, így alaposan fel kellett készülnöm, hogy naprakész legyek a játékosokból.

– Ezúttal a megszokotthoz képest egy hónappal hamarabb rendezik az Eb-t, a játékosok így pihentebben érkeztek, mégsem láttunk sok magas színvonalú mérkőzést. Mi lehet az oka?
– A szövetségi kapitányoknak sosem egyszerű a helyzetük. Lehet, hogy a játékosaik erős klubokból érkeznek, mégsem könnyű belőlük rövid idő alatt egységes és jó csapatot gyúrni a válogatottban. Példaként említhetném a német vagy a szlovén együttest, amelyekben szerintem nem sikerült kiaknázni azt a potenciált, amely a nevek alapján bennük van. Ha nem áll rendelkezésre elég idő, nagyon okosan kell beosztani. Ahol kiemelkedő a csapategység, a játékosok jól ismerik egymást, a tagok többet is megtesznek a másikért a pályán, ebbe a kategóriába sorolom a döntős dánokat.

– Mi a helyzet a címvédő norvégokkal? Hét tornaújonccal érkeztek, mégis újra ott vannak a végső siker kapujában.
– A folyamatosságban látom a sikerek egyik fő okát. Marit Breivik tizenöt évig volt szövetségi kapitány, majd Thórir Hergeirsson már 2009 óta látja el a posztot. A juniorválogatott és a felnőtt B-válogatott is ugyanabban a szisztémában játszik, mint a felnőttek, ez megkönnyíti az újak beépítését. Természetesen kiemelendő, hogy a norvég játékosok már fiatal koruktól kezdve rendkívül odafigyelnek a fizikai felkészítésre. Kevesebb a labdás edzésünk, viszont többet foglalkozunk az erőnléti fejlesztéssel, így az utánpótlásból a felnőttek közé történő átmenet is zavartalanabb. Tíz éve még úgy voltunk vele, lehetnek nálunk technikásabb csapatok, az erőnlétünkkel tudjuk kompenzálni, de most már azt sem állíthatjuk, hogy előbbiben ne tartoznánk a legjobbak közé.

– Hogyan látja az MVP-nek megválasztott Henny Reistadot, mitől ilyen különleges?
– Jó géneket örökölt, ugyanakkor már fiatal korától kezdve rendkívül céltudatos az erőnléti edzések terén. Sokoldalú játékos, átlövésben és betörésben is erős, így nehéz ellene védekezni. A mostani Eb-n is megmutatta a képességeit, örülök, hogy a mi csapatunkat erősíti.

– Mi a véleménye a magyar válogatottról?
– Csalódott voltam az első két mérkőzésüket látva, többet vártam a magyaroktól, utána viszont ellenünk már egy jó félidőt produkáltak, majd a dánoknak is sok gondot okoztak. Ekkor már a csapat és a kulcsjátékosok is megmutatták a valós tudásukat. Nagyon tetszett Klujber Katrin játéka, elsősorban a támadójátéka miatt szokták kiemelni, de védekezésben is agresszív volt, több labdát szerzett. Sosem úgy gondoltunk rá, mint egy védőre, de okos, jól olvassa a játékot, ez pedig sokat segít hátul.

– Az egymás elleni mérkőzésünk előtt a norvég sajtóban is téma volt, miért nem tudjuk megismételni felnőttszinten az utánpótlásban szállított sikereket. Van rá megfejtése?
– A felnőttek közé kerülve fizikailag készen kell állnod, mert olyan játékosokkal kerülsz szembe a pályán, akik már öt-tíz éve a felnőttek között játszanak. Fontos a fokozatos építkezés, ne egyszerre cseréljünk le egy csomó játékost a keretben. A magyar csapatban most nincs szükség generációváltásra, sok fiatalt láthattunk a keretben, akik ugyan lehet, hogy huszonöt év alattiak, de már értékes tapasztalatokat szereztek nemzetközi szinten is. Még nem tudnak folyamatosan azonos szinten teljesíteni, pár év múlva érhetnek el karrierjük csúcsára.

NŐI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG
DÖNTŐ
DÁNIA–NORVÉGIA 25–27 (15–12)
A HARMADIK HELYÉRT
Montenegró–Franciaország 27–25 (13–12, 22–22) – hosszabbítás után

AZ ÁLOMCSAPAT
Kapus: Cléopatre Darleux (Franciaország)
Jobbszélső: Jovanka Radicsevics (Montenegró)
Jobbátlövő: KLUJBER KATRIN (Magyarország)
Irányító: Stine Oftedal (Norvégia)
Beálló: Pauletta Foppa (Franciaország)
Balátlövő: Cristina Neagu (Románia)
Balszélső: Emma Friis (Dánia)
Védő: Kathrine Heindahl (Dánia)
A legértékesebb játékos (MVP): Henny Reistad (Norvégia)

AZ EB VÉGEREDMÉNYE
1.Norvégia (Maren Nyland Aardahl, Sunniva Naes Andersen, Emilie Hegh Arntzen, Malin Aune, Kristine Breistöl, Emilie Hovden, Ane Högseth, Vilde Ingstad, Katrine Lunde, Nora Mörk, Kristina Novak, Stine Oftedal, Henny Reistad, Thale Rushfeldt Deila, Stine Skogrand, Silje Solberg, Ragnhild Valle Dahl, Anniken Wollik. Szövetségi kapitány: Thórir Hergeirsson)
2. Dánia
3. Montenegró
4. Franciaország
5. Svédország
6. Hollandia
7. Németország
8. Szlovénia
9. Spanyolország
10. Horvátország
11. MAGYARORSZÁG (Albek Anna, Bordás Réka, Debreczeni-Klivinyi Kinga, Füzi-Tóvizi Petra, Győri-Lukács Viktória, Hornyák Dóra, Janurik Kinga, Kácsor Gréta, Klujber Katrin, Korsós Dorina, Kuczora Csenge, Márton Gréta, Pásztor Noémi, Szemerey Zsófi, Szikora Melinda, Tóth Eszter, Töpfner Alexandra, Vámos Petra. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir)
12. Románia
13. Lengyelország
14. Svájc
15. Szerbia
16. Észak-Macedónia