„Gyerekkoromtól kezdve a labda a lételemem, szinte minden labdás sportágat kipróbáltam – magyarázta Ujvári Izabella lapunknak a magyar–horvát meccs előtt. – A testnevelő tanárom mindig Görbicz Anitát hozta fel nekem, akit szintén úgy fedeztek fel, hogy rugdosta a labdát a kapura. Ez annyira bevésődött a fejembe, hogy őt tartottam a példaképemnek. Közel áll hozzám a kézilabda, igaz, akkor jobban követtem, amikor még Görbe játszott. Nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek az Eb-n, és szurkolhatok a magyar csapatnak. Nem esik nehezemre népszerűsíteni a sportágat és a tornát, ez nekem jó lehetőség.”
A vasárnapi találkozónkat már a magyar táborban követte végig, és aktívan kivette a részét a buzdításból, nem rajta múlt, hogy a végén győzelemnek nem tapsolhatott. A labdarúgást ugyan sérülés miatt kellett abbahagynia, mégsem bánt meg semmit.
„A kézilabda is kontaktsport, így gondolom, minden kézilabdázó átérzi, ha azt mondom, ötször műtötték a térdemet, és még csak huszonhét éves vagyok. Lehet, hogy a sérülés elvett, de közben a sport annyit adott nekem, hogy maximálisan kárpótol mindenért. Azt vallom, minden sportág kipróbálásával csak többek lehetünk, erősen foglalkoztat az ötlet, hogy belekóstolok a kézilabdába is.”