Férfi kézi-vb: Pytlick a drágakő, Gidsel a gyémánt – elképesztőek a dánok!

DÁNIA! – DE CSODÁS!

Dánia történelmet írt, hiszen korábban egyetlen válogatottnak sem sikerült egymás után háromszor megnyernie a világbajnokságot – tette ezt ráadásul mindannyiszor veretlenül.

Nyilván nem csak ezért csodálhatjuk a dánokat. A döntőben az „űrkézilabdájukkal” ezúttal azok a franciák sem tudtak mit kezdeni, akik az Európa-bajnok svédeknek esélyt sem adtak arra, hogy hazai pályán vb-döntőt játsszanak. Hiába azonban a mezőny talán legjobb védelme, a dán polip mind a nyolc karját ők sem tudták lefogni. Mindig akad valaki, aki megtalálja a rést a hatos falon, elképesztő sebességüknek köszönhetően pedig a lerohanásoknál képesek akár három az egyes szituációt is teremteni. Aztán mire az ellenfél közepet kezdene, már vissza is rohantak a helyükre védekezni. Ezt sajnos a magyar válogatott a saját bőrén tapasztalta meg, ne szépítsük, igen csúnya vége lett.

A dánok belső hármasa szédületes hatékonysággal dolgozott ezen a világbajnokságon. Mathias Gidsel, Mikkel Hansen és a vb-újonc Simon Pytlick nemcsak a gólokat termelte, hanem remekül hozta helyzetbe a társakat is, így nem csoda, hogy a ponttáblázaton mindhárman ott vannak a legjobb húszban. Gidsel ráadásul a labdaszerzésben is jeleskedett – nem véletlenül ő lett a világbajnokság legértékesebb játékosa.

Az ellenfeleknek tehát nem volt könnyű dolguk védekezésben, hiszen ha például kizárták Gidselt, akkor még mindig ott volt középen az előző két vb MVP-je, Hansen vagy az új csillag, Pytlick. A franciák sem lélegezhettek fel, amikor kiderült, hogy Hansen térdsérülése miatt nem fog túl sokat hozzátenni a dánok játékához a döntőben, mert ekkor jött a padról Rasmus Lauge, és a második félidőben kilenc góllal szórta meg – egyet még az első félidő elején lőtt a fenti képen látható ziccerből – Guillaume Gille csapatát.

Miért nehéz ezeket a játékosokat kivédekezni? Mert egyrészt a belső posztok bármelyikén képesek játszani anélkül, hogy komfortzónán kívül kerülnének, másrészt a helyzeteik többségét úgy alakítják ki, hogy egy az egyben megverik a védőjüket. Olyan cselekre, elmozgásra képesek, amit nagyon nehéz olvasni, kiismerni, mert igen széles a repertoárjuk. Emellett pedig a lerohanásokban is az élen járnak, valamennyire csökkentve a szélsők szerepét – akik nem is szórták meg úgy magukat a vb-n, mint például az izlandi Bjarki Már Elísson. Az is igaz, hogy a Telekom Veszprém balszélsőjére felállt fal ellen is többször jönnek ki a figurák, mint a dán szélsőkre.

BJARKI MÁR ELÍSSON GYORS LEROHANÁSGÓLJAI A MIEINK ELLENI MECCS ELEJÉN

A góllövőlista első húsz helyezettje között egyébként csak öt szélső szerepel, az első négybe jutó csapatból csak Hampus Wanne került a legjobb góllövők közé. Mint ismert, az elmúlt években többször is felmerült a kérdés egy-egy világverseny után, hogy a magyar válogatott miért nem használja többet a szélsőket. Nos, ebben éppen hogy arra tartunk, amerre a világelit. Bóka Bendegúz a szélsők között 34 góljával a 8. helyen végzett, és ha nem vesszük számításba azokat, akiknek a csapata nem jutott a nyolcba, akkor balszélsőnk ebben a rangsorban a harmadik helyen áll. Annyit azért jegyezzünk meg, kevesebbet volt foglalkoztatva, mint a fentebb említett szélsők – az All Star-csapat balszélsőjéhez, Ángel Fernándezhez viszont sokkal kevesebb labda jutott el –, pedig biztos kézzel értékesítette a helyzeteit.

A franciáknál jobban megoszlottak a gólok a világbajnokság alatt, mint a dánoknál, de alapvetően a formájuk is ingadozóbb volt. A németek elleni negyeddöntőben sokáig csak szenvedtek, a cserekapusuk, Remi Desbonnet parádéja kellett a győzelemhez. A svédek ellen jött ki nekik igazán a lépés, főleg beállóban Fabregas és Tournat bizonyult megfoghatatlannak, de kintről is érkeztek a lövések. A döntőben viszont elmaradt a kiemelkedő kapusteljesítmény, illetve nem akadt egy olyan vezéregyéniségük sem, mint amilyenné a másik oldalon Lauge lépett elő. Bár nekik is vannak olyan embereik a belső posztokon – a vb legjobb irányítójának megválasztott Nedim Remili jobbátlövőt is tud játszani, de a rutinos Nikola Karabatic is bevethető átlövő-irányító poszton –, együtt talán kevésbé tudtak hatékonyan játszani, mint a dánok. Dika Memtől pedig eleve többet várt volna az ember ezen a világbajnokságon.

KÖVETENDŐ VAGY KÖVETHETETLEN PÉLDA?

Érdekes, amit Bánhidi Bence mondotta molcsapat.hu-nak adott interjújábanarról, hogy miben változott meg az elmúlt években a kézilabda, s miért okoz ez nehézséget a magyar válogatottnak.

„A játék gyorsulása évekkel ezelőtt kezdődött, de az utóbbi időben olyan sebességre gyorsult, hogy már szinte nincs is támadóstratégia, egyszerűen minden játékos egy-egyezik a védőjével. A jó védekezés, illetve az abból indított lerohanás kulcsfontosságúvá vált már jóval korábban, de az meglepett, hogy a világbajnokságon rajtunk kívül szinte nem is volt csapat, aminek a támadójátékának a fókuszában az átlövések voltak. Ez nem nagyon kedvez nekünk, nem is nagyon tudtunk mit kezdeni a jól egyegyező klasszisokkal, és így nem tudtuk segíteni a kapusainkat sem. A mi csapatösszetételünk egészen más, sok magas, erős játékosunk van, és ez hiába nem kedvez az új játékfelfogásnak, ez az adottsága a válogatottnak nem nagyon fog változni a következő időszakban. Abból kell főznünk, amink van.”

Egyet kell értsünk klasszis beállónkkal, a realitás az, hogy az előttünk álló egy évben nem tudunk beépíteni olyan játékosokat a belső posztokra, akik hasonlóan egyegyeznek, megközelítőleg olyan sebességgel, olyan lábmunkával és olyan gyors gondolkodással kézilabdáznak, mint Gidselék – de hogy ne a dánokat vegyük alapul, nézzük példának a hatodik helyen végző norvégok belső hármasát, Sander Sagosent, Christian O'Sullivant és Göran Johanessent, akik szintén gyorsak és képesek irányító-átlövőt is játszani. Nálunk ezzel szemben kevesebb a belső posztokon a variációs lehetőség, ráadásul, ahogy Bánhidi is említette, nekünk olyan átlövőink vannak, akik betörések helyett távoli lövésekkel operálnak.

Máthé Dominik jövőre már a válogatott rendelkezésére állhat, így vele mindenképpen veszélyesebbek leszünk, de ő is a nagyobb darab „bombázó” átlövőt testesíti meg. Ugyancsak jobbátlövőposzton Ilic Zoran első világversenyén bátran kézilabdázott, ő többször is megverte egy az egyben a védőjét, de a lövéseit sokszor védték a kapusok. Mindenesetre rá lehet építeni a jövőben, és Veszprémben láttuk többször, ő a szélen is feltalálja magát. Ugyanez nem mondható el Szita Zoltánról (legalábbis szélről még a ziccereit sem tudta belőni), akit a Pick Szegedben többször láttuk a bal szélen, mint balátlövőben. Kár lenne őt „átnevelni”, hiszen a jelenlegi keretből neki vannak meg azok a paraméterei, az atletikussága, amelyek a legjobbak átlövőit jellemzi. Ha jó formában van, a betörései is veszélyesek.

Bánhidi arról is beszélt a fent említett interjúban, hogy a magyar válogatottnak csak jó periódusai voltak a vb-n, de kiegyensúlyozott teljesítményt nem tudott nyújtani. Ezt arra vezeti vissza, hogy kevesen játszanak rendszeresen élet-halál meccset a Bajnokok Ligájában, edzésen pedig nem lehet felkészülni arra a tempóra, amivel a vb-n találkoztak, így mentálisan sem tudnak olyan kiegyensúlyozottak lenni, mint a világelitbe tartozó játékosok. Erről a svédek is hasonlóan gondolkodhatnak, hiszen a vb-keretből senki sem játszik abban a hazai bajnokságban, amelyből csupán egy csapat méreti meg magát a nemzetközi kupában, s az Európa-ligában szerepel. Kilencen egyébként a Bundesligában vívnak élet-halál harcot hétről hétre, de a többiek is olyan topcsapatok játékosai, amelyek a BL-ben vagy az El-ben érdekeltek.

Most nézzük, hogy mi a helyzet a magyar válogatott háza táján. A vb-keretből nyolcan képviselik a BL-ben érdekelt két magyar csapatot. A Veszprémben Sipos Adrián és Ligetvári Patrik csak védekezik, Ilic Zoran epizódszerepeket kap a fontos meccseken. Bánhidi természetesen a Szeged egyik ékköve, de ne felejtsük el, a 2022-es év inkább szólt számára a sérülésekről és a többhetes kihagyásokról, mint a pályán töltött időről. Rosta Miklós ellenben a távollétében több szerephez jutott, s a vb-n meg is mutatta, fejlődött a játéka az elmúlt évben. Mikler Rolandnak ezúttal is voltak meccset eldöntő védései, de masszív védelem nélkül, a támadásban eladott labdák miatt sokszor került kiszolgáltatott helyzetbe. A Wisla Plocktól hazatérő Szita helyzetéről fentebb volt már szó, míg Bodó Richárdra nem lehetett panasz a vb-n, hiszen többször is húzóembernek bizonyult, ültek a távoli bombái – 44 találattal az előkelő hatodik helyen végzett a góllövőlistán –, az utolsó meccsekre viszont láthatóan elfáradt. Ekkor kerülhetett pályára támadásban is a vb-n végig jegelt Ligetvári, aki a norvégok ellen 11 és fél perc alatt lőtt is négy gólt,s utána le is nyilatkozta, megy ez neki, ha megkapja a lehetőséget– csak az a baj, hogy a Veszprémben alapvetően sosem vagy nagyon ritkán kapta meg. A védőspecialistának tekinthető balátlövő hiába ment el légióskodni a spanyol ligába pont emiatt, amikor visszatért a bakonyiakhoz, ugyanúgy nem számítottak rá támadásban. Ennek okát nem tudjuk.

A keretnek egyetlen légiósa volt, Hanusz Egon, akinek látszott a játékán a Bundesliga, de igazán csak a brazilok ellen hozott extrát. Lékai Máté mögött kevés lehetőséget is kapott, Chema Rodríguez inkább a rutinos irányítóban bízott. Ezen a poszton még egy emberre szükségünk lenne, vagy mindinkább egy olyan játékosra, aki irányító-átlövőben is bevethető.

LÉKAI MÁTÉ GÓLJA MIKLER ROLAND VÉDÉSE UTÁN A BRAZILOK ELLEN

Ahogy Lékai is elmondta az utolsó meccsünk után az M4Sportnak, örülni kell annak, hogy bejutottunk a legjobb nyolcba, de reálisan kell értékelni a tornát, jobb játékra van szükség, több területen is fejlődni kell. Ilyen például az, hogy összerakjuk a védekezést úgy, hogy legközelebb a dánok ne vezessenek ellenünk már a félidőben tíz góllal, s legyen esélyünk egy norvég vagy egy német csapat ellen, ha összehozna velük a sors az olimpiai selejtezőben.

No, meg bízzunk benne, hogy nekünk is van egy olyan varázskalapunk, amilyenből a dánok előhúzzák a fiatal tehetségeiket. Íme, a legújabb gyöngyszemük!

VAN MÁSIK! – ÚJABB DÁN VB-ÚJONC AZ ALL STAR-CSAPATBAN

Csak a szokásos, mondhatnánk, hiszenkét évvel ezelőtt az akkor 21 éves Mathias Gidsel teljesítményén ámult a világ– idén ő lett a vb MVP-je és gólkirálya is –, most pedig Simon Pytlick az, aki jött, ellenállhatatlanul játszott, a döntőben dobott kilenc gólt (összesen ötvenegyet), és élete első világversenyén ő lett a torna legjobb balátlövője.

Mit érdemes tudni a 22 éves játékosról? Édesapját jól ismerjük, hiszen Jan Pytlick szövetségi kapitányként 2000-ben és 2004-ben is olimpiai győzelemig vezette a dán női válogatottat – Sydney-ben éppen ellenünk... Édesanyja, Berit Bögetoft szintén válogatott kézilabdázó volt, így talán nem csoda, ha a gyerek ezt a sportágat választotta. A GOG Handbold csapatánál kezdett el kézilabdázni, 2019-ben került fel a felnőttcsapathoz, amely dán bajnokként idén a Bajnokok Ligájában szerepel, méghozzá a Telekom Veszprémmel egy csoportban. Lehet, hogy éppen ez nyitotta meg a válogatott kapuját a fiatal balátlövő előtt, aki a BL-ben is termeli a gólokat, jelen állás szerint tíz meccs alatt 59-et szerzett.

Egy dán portálnakelárulta a titkát: hallgass, és tanulj. És hogy kire hallgatott, kitől tanult? Természetesen édesapjától.

„Fantasztikusan játszott! Nagyon jó kézilabdázó, és nagy tehetség. Ha továbbra is így játszik, akkor a sportág egyik nagyja lehet” – ezek már Nikola Karabatic szavai, aki a dán TV2 Sportnakdicsérte Pytlicket még a döntő előtt.

PYTLICK HÁROM GÓLJA A KILENCBŐL A FRANCIÁK ELLENI DÖNTŐBEN

Nem lenne meglepő, ha a következő idénytől már nem a GOG játékosaként látnánk a pályán, a hírek szerint ugyanis több nagyobb klub figyelmét is felkeltette, például a Bundesligából. Aseoghoer.dk oldalaszerint azonban, ha az anyagiak oldaláról nézzük, akkor nem feltétlenül indokolt a váltás, hiszen a klubja évente 1.4 millió koronát fizet neki, ezzel a dán bajnokság jobban fizetett játékosai közé tartozik. Ám bejárhatja azt az utat is, amit Gidsel, aki ugyancsak a GOG csapatában játszott, amikor a 2021-es világbajnokságon berobbant a világ élvonalába, ettől az idénytől pedig a német bajnokságot vezető Füchse Berlint erősíti.

SEMMI MEGLEPŐ: MATHIAS GIDSEL AZ MVP

Mathias Gidsel megállíthatatlan – és ez ugyanúgy igaz a karrierjére, ahogy az ellenfelek sem nagyon találják a megoldást arra, hogyan lehetne őt távol tartani a kaputól. A svéd-lengyel közös rendezésű vb-n nemcsak a legértékesebb játékosnak választották meg, de 60 találattal ő lett a gólkirály is. A döntőben „csak” hat gólt szerzett, viszont a statisztika szerint hét gólpasszt is kiosztott, utóbbi mutatóban magasan ő volt a legjobb.

Teljesítménye értékét tovább növeli, hogy miután felépült a hátsó keresztszalag-szakadásból – amit még a 2022-es budapesti Eb-n szenvedett el –, október közepén kézsérülést szenvedett, és csak december 11-én tudott visszatérni a pályára. Tehát nagyjából egy hónap alatt csúcsformába került.

„A világ egyik legjobb csapatában játszom, a világ legjobb játékosai vesznek körül, így nem olyan nehéz gólt szerezni. De ez nem is feltétlenül az én érdemem, hanem Nikolaj Jacobsené, aki pontosan tudja, hol kell játszatnom ahhoz, hogy eredményes legyek” – osztotta meg eredményessége titkátaz IHF honlapjána 23 éves jobbátlövő.

A MAGYAR VÁLOGATOTT SEM BÍRT GIDSELLEL A NEGYEDDÖNTŐBEN

NIKOLAJ JACOBSEN, A SIKERKAPITÁNY

„Menj fel a pályára, és élvezd a játékot. Ez egy világbajnoki döntő, nem mindig van lehetőségünk idáig eljutni, ezért élveznünk kell, boldognak és büszkének lenni arra, hogy idáig eljutottunk. Most nincs értelme spórolni, itt az ideje, hogy mindent kiadjunk magunkból” – ezekkel a szavakkal küldte harcba a döntő előtt a dánokat Nikolaj Jacobsen, olvashatóa daniasport.hu közösségi oldalán.

Persze, ez egyáltalán nem ilyen egyszerű, bár a skandinávokra/északiakra jellemező, hogy a játék élvezete szárnyakad ad nekik – lásd Rasmus Lauge teljesítményét a döntőben, de Mikkel Hansen is ezt emelte ki az IHF honlapján a döntő előtt. Valószínűbb azonban, hogy a siker kulcsa inkább abban rejlik, amit Gidsel is elmondott a szövetségi kapitánytól, hogy mindig tudja, mit kell játszania a csapatának, melyik az a felállás, amely eredményességre vezet. S nem mellesleg, legalább kétévente talál egy csiszolatlan gyémántot, aki a harmincon felüli klasszisok között – némi képzavarral élve – arannyá válik.

Hogy az a kapitány érdeme-e, vagy a rutinosabb játékosok sajátja, hogy a fiatalok zökkenőmentesen épülnek be a dán válogatottba, s nem arról szól a történetük, hogy az első világversenyükön koptatták a cserepadot, vagy a lelátón ücsörögtek? Valószínűleg mindkettő igaz, ahogy az a mentalitás és tudás is szükségeltetik hozzá, amit a fiatalok magukkal hoztak abból a közegből, amelyben elsőrangú kézilabdázóvá váltak.

Külön térjünk ki arra, hogy Jacobsen mennyire ráérzett arra, hogy Mikkel Hansent a két fiatal átlövő között kell játszatnia irányítóban, s ezzel még veszélyesebbé, kiismerhetetlenné tette a dánok támadójátékát. Ez a belső hármas a vb-n lejátszott kilenc meccsen összesen 152 gólt szerzett – Gidsel 60, Pytlick 51, Hansen 41, ebből 18 hétméteresből –, ezzel mindhárman a top tízben végeztek a góllövőlistán. A negyedik legeredményesebb dánt az 55. helyen találjuk, a balszélső Emil Jakobsen 27 gólt szerzett a tornán, míg a beálló Magnus Saugstrup a 77. helyen található 24 góllal.

A dánok egyébként összesen 308 gólt lőttek a világbajnokságon, 72.6 százalékos hatékonysággal értékesítették a helyzeteiket, a belső hármasuk ennek a termésnek a 49.3 százalékát szerezte – ebben természetesen a lerohanás- és a felállt fal elleni gólok, Hansen esetében a hetesek is beleértendők. Ebben óriási szerepe van a védekezésüknek, hiszen ha ez nem működne jól, akkor nem szereznének olyan sok könnyű gólt sem, amellyel demoralizálják az ellenfelet.

Kíváncsian várjuk, hogy Jacobsen jövőre összehoz-e egy újabb triplát, s a párizsi olimpia előtti Európa-bajnokságon ismét felfedez-e egy aranyat érő fiatalt.

JÓ A RUTINOS KLASSZIS A HÁZNÁL – PLÁNE, HA A LEGFONTOSABB MECCSIG PIHEN

Jacobsennek fájhatott volna a feje a döntőben Mikkel Hansen kiesése miatt, de ekkor szétnézett a padon, s látta, ott ül Rasmus Lauge. Mint ismert, a Telekom Veszprém balátlövője a vb kezdete előtti napon vádlisérült szenvedett, és a kieséses szakaszig csak a lelátóról szurkolhatott a társaknak. Így viszont friss emberként lehetett bevetni a franciák elleni döntőben, amelyben olyan kiemelkedő teljesítményt nyújtott, hogy őt választották meg a meccs legjobbjának. Lehet, hogy nem számítottak rá a franciák, hogy a dánok előhúzzák a varázskalapból?

DOBOGÓRA IRÁNYÍTJA A NÉMETEKET A HAZAI EB-N?

A dánokról, a fiatal titánjaikról és rutinos világklasszisaikról még ódákat lehetne zengeni, de essen szó a németek legújabb csillagáról is, aki a világbajnokság legjobb fiatal játékosának bizonyult. Juri Knorr sem véletlenül lett kézilabdázó, hiszen édesapja a kilencvenes években 83 alkalommal szerepelt a német válogatottban, az 1996-os Európa-bajnokság gólkirálya lett, s ugyanebben az évben szerepelt az olimpián is. Bár a 22 éves játékost a 2018-as U18-as Eb-n – amelyet meg is nyertek németek – még balátlövőként jelölték az All Star-csapatba, a 2023-as felnőtt-világbajnokságon irányítóként mozgatta remekül a német csapatot.

Markus Baur, a németek világ- és Európa-bajnok, olimpiai ezüstérmes korábbi klasszis irányítója már most a világ egyik legjobbjának tartja a posztján a 22 éves kézist.

„Kiemelkedő egyéni képességei vannak, komplett játékos, aki remekül lát a pályán, és ebből igyekszik is mindig kihozni a maximumot. Jól ismeri fel a helyzeteket, veszélyes a kapura, mindamellett kiválóan hozza gólhelyzetbe a társait, jól forgatja támadásban a csapatot.”

Miután a tavalyi Eb-t ki kellett hagynia, rendkívül motiváltan érkezett a világbajnokságra a Rhein-Neckar Löwen játékosa, és a statisztikák is azt bizonyítják, meg tudta mutatni, ami benne van. Kilenc meccsen 53 gólt szerzett 85 lövésből, a helyzeteit 62 százalékkal értékesítette (a top tízben ennél rosszabb statisztikája csak Bodónak van), ellenben a heteseket biztos kézzel lőtte, 25 büntetőjéből 23 lett gól. Góljai mellett a gólpasszokkal sem fukarkodott, 52-szer sikerült úgy helyzetbe hoznia a társakat, hogy abból betaláltak a kapuba. Nem meglepő, hogy 105 ponttal a ponttáblázat élén végzett, Gidselt (102) és Sagosent (88) megelőzve.

„Olyan játékos, akire ha kellőképpen odafigyelünk, akkor a világ egyik legjobbja lehet” –tartja róla Andres Wolff,akire a következő topikban külön is kitérünk.

JURI KNORR, AHOGY BEÜLTETI AZ ARGENTIN VÉDŐT A KÖRHINTÁBA

KELLETT WOLFF PARÁDÉJA AZ ÖTÖDIK HELYHEZ

A tavalyi Európa-bajnokságon talán több volt az emlékezetes kapusteljesítményt,mint az ide vb-n. Sokáig úgy tűnt, hogy – csakúgy, mint két éve – Andreas Palicka lehet a torna legjobb kapusa, ám végül Andreas Wolffot választották be az All Star-csapatba. A németek 31 éves játékosa valóban sokat tett azért, hogy odaérjenek az ötödik helyre, és most nem csak a norvégok elleni helyosztón mutatott teljesítményére (43 százalékos védési hatékonyság) gondolunk. Összességében ugyanis a kapujára érkező 305 lövésből 112-t hárított. Nyolc éve történt meg kegutóbb, hogy száz feletti védése legyen egy kapusnak a vb-n, akkor Thierry Omeyer 105 lövést fogott meg.

Huszonöt hetesből nyolcat védett ki, ebből hármat a norvégok elleni meccs első félidejében. A skandinávok sztárjának, Sagosennek sem ment ellene, nyolc kísérletéből mindössze kettő kötött ki a németek hálójában.

„Kevesen vártak minket ilyen előkelő pozícióba, sokan azt gondolták, hogy csalódást fogunk okozni. De tévedtek, bebizonyítottuk, hogy jó csapatunk van, és odaértünk a legjobbak közé. Persze szeretnénk még ennél is jobbak lenni, fontos tornák várnak ránk ugyanis a következő években” – mondta a helyosztó utánaz IHF honlapjánarra utalva, hogy 2024-ben Németország ad otthont az Európa-bajnokságnak, majd jön az olimpiai selejtező.

ANDREAS WOLFF NÉHÁNY FONTOS VÉDÉSE EGY CSOKORBA GYŰJTVE

Annyiban térjünk még ki a kapusokra, hogy a védéseket tekintve a svédek cserekapusa, Tobias Thulin hárította a legjobb százalékban azokat a lövéseket, amelyeket a neki jutott időben kapott. Emlékezhetünk rá, hogy a portugálok ellen (számunkra) fontos pillanatokban hatástalanította az ellenfél próbálkozásait. Mint már említettük, szintén a különbséget jelentette Remi Desbonnet teljesítménye a franciák németek elleni negyeddöntőjében. Miután az igen szoros mérkőzésen Gerard 10/0-t védett, a cserekapus 47 százalékkal zárt – hasonló teljesítménnyel a dánok elleni döntő is nyerhető lett volna, de, hacsak Landin hajrában védett hetesét nem számoljuk, akkor a kapusoknak nem osztottak főszerepet azon a meccsen.

Az első számú kapusok közül éppen Torbjörn Bergerud végzett a rangsorban Wolff előtt, a norvégok kapusa 37 százalékkal védett a világbajnokságon. A magyarok közül Székely Márton 26 százalékkal (a hetesvédések között a hatodik helyen végzett 22/7-es statisztikával), Mikler Roland 23 százalékkal zárt – utóbbi esetében azonban nem szabad elfelejteni, hogy Izland és Brazília ellen is rendkívül fontos pillanatokban hozta a bravúrokat.

HOGYAN VESZÍTSÜNK EL EGY MEGNYERT MECCSET MÁSODPERCEK ALATT?

Izlandnak nyilván az volt a drámája, hogy egy tulajdonképpen már megnyert meccset bukott el ellenünk, s a tavalyi Eb-hatodik így csak a 12. helyen zárt. Ezzel pedig – egyelőre – elesett az olimpiai selejtezőtől.

Habár Elíssonéknak is lehetnek ezek után rémálmaik, valószínűleg a norvégoknak több álmatlan éjszakájuk volt a spanyolok elleni negyeddöntő után. Oktatófilmbe illő, ahogy elestek a küszöbben az elődöntő ajtaja előtt. Történt ugyanis, hogy a spanyolok az utolsó percben 25–24-es norvég vezetésnél támadtak az egyenlítésért, Bergerud védte Alex Dujshebaev lövését, így Sagosenéknek már csak annyi dolguk volt, hogy a hátralévő 24 másodpercben eldugják a labdát. Azonban annyira nem mentek a spanyol kapu felé, hogy a játékvezetők hat másodperccel a vége előtt passzív játékért elvették tőlük a labdát, Dani Dujshebaev pedig 59:59-nél hosszabbításra mentette a meccset. S mint ismert, a vb kétségkívül legizgalmasabb meccsén a spanyolok kétszeri hosszabbítás után 35–34-es győzelemmel jutottak be az elődöntőbe.

Ha lenne olyan díj, hogy a vb legnagyobb küzdői, azt biztosan a spanyolok kapnák meg. De be kellett érniük a bronzéremmel – de az csak szebben csillog.

KIHÚZTÁK AZ EURÓPA-BAJNOK MÉREGFOGÁT

Európa-bajnoki címvédőként nagy reményekkel vágott neki a svéd válogatott a részben hazai rendezésű világbajnokságnak. A csoportkört és a középdöntőt is csont nélkül vette, és különösebben az egyiptomiak legyőzése sem okozott gondot a negyeddöntőben. Csakhogy eközben óriási csapás érte a svédeket: Jim Gottfridsson megsérült a meccs elején, mint kiderült, eltört a keze.

„Borzasztóan elkeserítő, mert úgy érzem, hogy én és a csapat is nagyon jó vébét játszottunk eddig, arról álmodoztam, hogy döntőt vívhatok hazai pályán. Meggyőződésem, hogy ez a csapat, akár benne vagyok, akár nem, a világ bármelyik válogatottját képes legyőzni. Hihetetlenül nehéz, de mindent megteszek, hogy támogassam a csapatot az aranyért folyó küzdelemben” – nyilatkozta az érintett a történtek után.

A csapat azonban mégsem bírta el Gottfridsson hiányát. Nélküle az elődöntőben nem találták a megoldást a franciák szinte tökéletes játéka ellen, így az aranyéremről szőtt álmaik is szertefoszlottak. Végül pedig hazai pályán érem nélkül maradtak, miután a spanyolokkal sem bírtak a helyosztón.

AMI SOK, AZ SOK(K)

Bár a magyar válogatott dánok elleni játéka és a két csapat közti különbség is elég sok(k) volt, ebben a topikban most nem ezt a rémálmot idézzük fel, hanem a világbajnokság legemlékezetesebb interjúját. Ahogy két éve, ebben a kategóriában ismét a horvátok „nyertek”. Mint ismert, 2021-ben Lino Cervar szövetségi kapitány élő adásban mondott le, miután kikaptak Argentínától. Duvjnakék igen rosszul kezdték az idei vb-t, az első meccsükön kilencgólos vereséget szenvedtek Egyiptomtól. Ezután már hiába hozták a kötelezőket, és raboltak pontot a dánoktól, mint 2021-ben, most sem jutottak be a nyolc közé.

Nyilván a horvátok nem ilyen teljesítményt vártak fiaiktól egy olimpiai selejtezős helyekről is döntő tornán – bár ez a számítások szerint a kilencedik hellyel is meglesz nekik –, így az RTL riportere az utolsó meccsük után feltette a kérdést Hrvoje Horvatnak, hogy vajon élvezi-e még a horvát szövetség bizalmát. A szövetségi kapitány nemes egyszerűséggel eltátogta a választ.

Ez a megnyilvánulás sokakat sokkolhatott Horvátországban, ahogy az elért eredmény is.

KÉTÉVENKÉNTI NEMZETI ÜNNEP A DÁNOKNÁL

A dánokkal kezdtük, fejezzük is be velük. Nyilván az ünneplés sem maradhatott el a diadalmenet után, hétfő este Koppenhágában tömegek fogadták a kézilabdahősöket a városháza előtti téren. Valószínűleg nem szeretnének újabb két évet várni hasonlóra, hiszen az olimpiát másfél év múlva rendezik Párizsban. Addig pedig lesz még egy Európa-bajnokság is.