Férfi kézilabda: Örüljünk, hogy az olimpiáért játszhatunk! – Sipos Adrián

– Jó vagy rossz élményekből szerzett többet a világbajnokságon?
– Egyenlően, mert ilyen meg olyan meccseket is játszottunk – felelte Sipos Adrián, a vasárnap véget ért világbajnokságon nyolcadik helyen végző magyar válogatott védője. – Persze ha az ember magát szeretné erősíteni, inkább a pozitív élményekre emlékszik vissza.

– Kezdjük a jóval.
– Egyértelműen az Izland elleni mérkőzés, hiszen nagyon jó meccset játszottunk, de ide sorolható a brazilok és az egyiptomiak elleni összecsapás második félideje és a hosszabbítás is.

– Az Izland elleni siker után mit mondott veszprémi csapattársának, Bjarki Már Elíssonnak?
– Csak gratuláltam neki, nem akartam élcelődni, hiszen jóban vagyunk.

– A portugálok ellen viszont nem sikerült, ami Izland ellen igen. Mi történt?
– A mai napig nem tudom megmondani. Butaság lenne azt hinnünk, hogy a mérkőzések maguktól eldőlnek... Sokkal jobban kell összpontosítanunk. A dánok és a svédek ellen is teljesen más taktikára, támadási és védekezési felfogásra volt szükség.

– Messze vagyunk a skandináv kézilabdától?
– Igen. Sokkal rohanósabb a játékuk, több gólt szereznek lerohanásból, többet játszanak egy az egy ellen. Nálunk nem ilyen adottságúak a játékosok, többet küzdöttünk felállt fal ellen, és lefutásból is jóval kevesebb gólt lőttünk. Az sem elhanyagolható különbség, hogy az északi válogatottak kézilabdázói a világ legjobb csapataiban játszanak, pallérozódnak. A különbség az eredményekben is megmutatkozik: a dánok sorozatban harmadszor nyertek vébét, míg a svédek a regnáló Európa-bajnokok. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet őket megverni, hiszen a dánokat 2017-ben a vb-n legyőztük.

– Több mint két hét alatt kilenc mérkőzést játszottak, ami nem kevés. Hogyan tudtak napról napra feltöltődni?
– A legtöbben telefonon beszéltek az otthoniakkal, ettől kaptak új erőre. Nekem szerencsém volt, mert a családom kint volt Svédországban. Iszonyatosan elfáradtunk, többen is örültünk, hogy kaptunk még néhány szabadnapot, mielőtt visszatérünk a klubunkhoz. Jó most egy ideig nem gondolni a kézilabdára.

– A portugálok ellen az első percben kapott piros lapjára hogy emlékszik vissza?
– Tény, hogy eltaláltam a portugál játékos arcát, de nem volt benne szándékosság, és ha ezt figyelembe vették volna a játékvezetők, legfeljebb kétperces büntetést kapok. De ezt ők döntik el, én meg elfogadtam az ítéletet.

– A válogatott világbajnoki szerepléséből milyen tanulságot lehet levonni?
– Két oldalról kell megközelíteni a kérdést. Egyrészt hullámzó volt a játékunk, és ha ezen javítunk, még magasabbra juthatunk el. Másrészt mégiscsak az olimpiai selejtezőt érő nyolcadik helyen végeztük, az első tizenöt nemzet bármelyike odakerülhetett volna.

– Hogyan érhetik el azt a bizonyos magasabb szintet?
– Minden mérkőzésen sokkal nagyobb stabilitásra van szükség, hogy ne legyen ennyire hullámzó a játékunk. Korábban szorosabb mérkőzéseket játszottunk, persze nem minden Eb és vébé ugyanolyan. Örüljünk neki, ami van, hiszen játszhatunk az olimpiáért, pedig sokan mondták, milyen rosszak vagyunk. Ha ez igaz, akkor nem sikerült volna bejutnunk a legjobb nyolcba.

– Mi a teendő a jövő márciusi olimpiai selejtezőig?
– Elég sok munka vár ránk, amit mindenki pontosan tud. Chema Rodríguez szövetségi kapitány arra kért mindenkit, hogy a válogatott programokra lehetőleg minél jobb állapotban jöjjünk vissza. Ha így lesz, akkor tudunk csak igazán fejlődni. Ha megnyered a vébét, akkor is van hová fejlődnöd.