Férfi kézi: Már hiszünk benne, hogy bárki ellen nyerhetünk – Chema Rodríguez

– Miben fejlődött a magyar válogatott a legtöbbet ezen a tornán?
– Hiszünk ezekben a srácokban, ebben a csapatban, ez látszik évről évre, tornáról tornára – mondta a Nemzeti Sportnak a kölni Lanxess Arenában Chema Rodríguez, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya. – Amikor arról beszélek, hogy egy család vagyunk, nemcsak nagy szavakkal dobálózom, hanem arra a rengeteg közös munkára is gondolok, amelyet együtt végeztünk el, arra, hogy mindenkit igyekszünk támogatni, segíteni, mert hiszünk abban, hogy így tudunk valami csodálatosat elérni.
– Ezt láthattuk ezen a versenyen is?
– Így van. Bánhidi Bencét leszámítva nincsenek nagy sztárjaink, de csapatként olyan erősek vagyunk, ami felülír mindent. Ebben fejlődtünk a legtöbbet az elmúlt években. Persze tisztában vagyunk azzal, hogy bárki ellen veszíthetünk, de már hiszünk benne, hogy bárki ellen nyerhetünk is, ami óriási erőt ad, egyre keményebben tudunk küzdeni. Ezt a mentalitást a fiatalok is átveszik, és még több energiát adnak a tapasztaltabb társaknak, amivel egymás önbizalmát építik. Eddig szerintem ez a torna volt ezen a téren a legjobb.
– Mit gondol a fiatalok beépítéséről? Mintha ebben is előreléptünk volna.
– Egyre jobban sikerül őket beépíteni a csapatba, nagyon jó velük dolgozni, tele vannak ifjakra jellemző önbizalommal, elhiszik, hogy nyerhetünk. Nagyon örülök, hogy ezek a srácok, Ilic Zoran, Palasics Kristóf, Imre Bence, Fazekas Geri és a Krakovszki testvérek kint lehettek velünk ezen az Európa-bajnokságon. Van, aki fontos percekben maradt fent a pályán és sokat játszott, volt, aki kevesebbet, de ezt a tapasztalatot már nem veheti el tőlük senki. Itt voltak, átélték, meg kell érteniük, mennyire fontos ez. Most magasra tettük a lécet, de a fiataloknak nemcsak a sikert kell tudniuk kezelni, hanem majd azt is, amikor esetleg nem sikerül olyan jól egy-egy ­meccs vagy torna. A tapasztaltabb játékosok már pontosan tudják, hogy amikor nem megy annyira, akkor is hinniük kell magukban, hiszen korábban már többször felálltak és megcsinálták.
– Nyolc meccsünk volt ezen a tornán. Ön szerint melyik volt a legjobb?
– Ha választanom kell, nekem a Szerbia elleni volt a legkedvesebb, nagyon nehéz meccs volt, igazán kemény ellenféllel. Minden megváltozik annak függvényében, hogy nyersz-e vagy veszítesz, példának hozom a Montenegró elleni mérkőzésünket, már csak azért is, mert azon szereztünk elég lendületet és erőt ahhoz, hogy legyőzzük a szerbeket. Három csoportmeccset megnyertünk, de ne feledjük, hogy abban a csoportban el is veszíthettük volna mindhármat, és akkor nincs középdöntő, nincs történelmi ötödik hely. Ezen a szinten a meccsek néhány gólon múlnak, az utolsó pillanatokban dőlnek el, és hol te jössz ki jobban belőle, hol az ellenfél.
– Tudott új taktikai elemeket kipróbálni ezen a versenyen?
– Igen, és általában működtek is. A fejlődést éppen az mutatja a legjobban, hogy már többféleképpen tudunk játszani, holott korábban kicsit egysíkú és könnyebben kiszámítható volt a kézilabdánk. Olykor döcögősebb, olykor kombinált a játékunk, de megvannak az embereink, Lékai Máténak, Fazekas Gerinek és Hanusz Egonnak köszönhetően egyre többet tudunk egy-egyezni, és óvatosan próbálkozunk a hét a hat elleni támadásokkal is. A védekezésünk nagyon jó, már nem kell olyan sokat cserélnünk, igaz, a hét a hat elleni védekezés annak ellenére is kifogott rajtunk az osztrákok ellen, hogy felkészültünk rá; csiszolni kell rajta, hogy működjön. A németek elleni meccs után sem voltam valami boldog, a második félidőben semmi sem működött. De el kell fogadni, hogy van ilyen.
– Hozott a tornán olyan döntést, amit utóbb másképp csinálna?
– Ez azért nehéz, mert utólag tisztában vagyunk vele, mi történt, de az adott pillanatban teljesen másképp láttuk, még nem tudhattuk, hogyan végződik a következő akció. Az osztrákok ellen emlékszem, egy perccel a vége előtt döntetlenre álltunk, és nálunk volt a labda. Úgy döntöttem, nem kérek időt, mert azt hittem, lesz még egy lehetőségem rá, és talán jobb lesz, ha akkor mondom el, mit játsszunk támadásban, és hogyan szerezzünk gólt. Vártam a jobb időzítésre. De másképp alakult, mint terveztem, és be kell látnom, nem hoztam jó döntést. Tisztában vagyok vele, hogy voltak hibáim az Európa-bajnokságon. Ugyanakkor nem agyalok túl sokat ezeken, hanem én is tartom magam ahhoz, amit a srácokba sulykolok: öt percünk van örülni, ha nyerünk, és öt percünk búslakodni, ha veszítünk. Egy világverseny során többet nekem sem szabad rágódnom a hibáimon, de az biztos, hogy most, amikor végre megállunk és fújhatunk egyet, újra megnézem és elemzem a meccseket, hogy lássam, miben tudunk fejlődni.
– Az Európa-bajnokság előtt azt mondta, hogy ez a csapat egyre több kockázatot mer vállalni. Így látja most is?
– Továbbra is így gondolom, de nehéz lenne mindent elmagyarázni, mit és miért teszünk egy-egy meccsen, mert sokszor csak apróságokról van szó, és talán nem is mindig látszik, mennyi mindenen változtatunk menet közben. Ez több lehetőséget ad az én kezembe is, hiszen több taktikai variációban tudok gondolkodni, amihez viszont igazi csapat kell, amely taktikailag és technikailag is képes megcsinálni azokat az elemeket, amelyeket kérek és gyakorolunk. Már bátrabban merünk variálni támadásban és védekezésben is, mert sok gyakorlás van mögötte, emiatt egyre jobban hiszünk benne, hogy meg tudjuk csinálni. Ezek a srácok megértik, mit miért akarok, vagy éppen mit nem akarok látni a pályán, és végre is tudják hajtani. Ebben van az erejük.

AZ EB ÁLOMCSAPATA
Andreas Wolff (Németország) – Robert Weber (Ausztria), Mathias Gidsel (Dánia), Juri Knorr (Németország), Ludovic Fabregas (Franciaország), Martim Costa (Portugália), Hampus Wanne (Svédország); Védő: Magnus Saugstrup Jensen (Dánia)
MVP: Nedim Remili (Franciaország)

AZ EURÓPA-BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE
1. Franciaország
2. Dánia
3. Svédország
4. Németország
5. MAGYARORSZÁG
6. Szlovénia
7. Portugália
8. Ausztria
9. Norvégia
10. Izland
11. Horvátország
12. Hollandia
13. Spanyolország
14. Montenegró
15. Csehország
16. Lengyelország
17. Észak-Macedónia
18. Grúzia
19. Szerbia
20. Feröer-szigetek
21. Svájc
22. Románia
23. Görögország
24. Bosznia