Nem tudtuk megverni a franciákat, álom maradt az elődöntő a kézilabda Eb-n

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG (NÉMETORSZÁG)
KÖZÉPDÖNTŐ, 4. FORDULÓ
I. CSOPORT (KÖLN)
FRANCIAORSZÁG–MAGYARORSZÁG 35–32 (20–18)
Köln, 19 750 néző. V: Lah, Sok (szlovénok)
FRANCIAORSZÁG: Desbonnet – Lenne 2, MEM 6, FABREGAS 3, L. Karabatic 1, Descat 3, Prandi 1. Csere: Bolzinger (kapus), REMILI 7, Richardson 1, Konan, TOURNAT 4, Porte 1, Nahi 2, Mahé 3, N’Guessan 1. Szövetségi kapitány: Guillaume Gille
MAGYARORSZÁG: Bartucz – Imre 3, Ancsin G. 4, Lékai 3 (1), BÁNHIDI 5, Szita 1, Bóka 1. Csere: Andó (kapus), Sipos A., FAZEKAS G. 4, ROSTA M. 5 (2), Ligetvári, Bodó 3, Ilic Z. 1, Hanusz 2. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 3. p.: 1–4. 7. p.: 5–7. 9. p.: 6–8. 11. p.: 9–8. 15. p.: 13–9. 19. p.: 16–11. 25. p.: 20–14. 35. p.: 20–20. 41. p.: 23–21. 46. p.: 26–23. 51. p.: 27–25. 56. p.: 31–29
Kiállítások: 6, ill. 6 perc
Hétméteresek: 1/0, ill. 5/3

Örülhetett is, meg nem is a váratlan lehetőségnek Andó Arián, a magyar férfi kézilabda-válogatott kapusa, aki Franciaország ellen először került be a meccskeretbe a németországi Európa-bajnokságon. Egyfelől egy játékos nyilván minden percnek örül, amit egy világversenyen a pályán tölthet a válogatottban, ugyanakkor a csere oka egyáltalán nem volt vidám, Palasics Kristófot ugyanis kedd éjjel kórházba kellett szállítani, és vakbélgyulladással azonnal meg is műtötték, így Chema Rodríguez szövetségi kapitány már nem számíthatott rá, ugyanakkor remek hír, hogy a fiatal játékos a körülményekhez képest jól van.

Nem ő volt az egyetlen, aki számára korábban befejeződött az Eb, Máthé Dominik bal térde ugyanis nem javult, a további orvosi vizsgálatok miatt haza kellett utaznia, így végül a Krakovszki ikrek maradtak ki a csapatból szerdán. Ami viszont határozottan javította minden magyar drukker, játékos, edző és stábtag hangulatát, hogy a franciák elleni összecsapásunk előtt Izland – ha nem is könnyen, de – legyőzte a játékvezetők által is rendesen tolt Ausztriát, így biztossá vált, hogy tovább küzdhetünk a kontinensbajnokságon, legalább az ötödik helyért, de ha úgy alakulnak az esti eredmények, akár még az utolsó elődöntős helyre is lehet esélyünk a franciák, a dánok és a svédek mellett.

Rögtön kiderült, hogy ellenfelünk nem kezd a B-sorral, helyette Guillaume Gille szövetségi kapitány Dika Memet, Ludovic Fabregast, Luka Karabaticot és Hugo Descat-t is rögtön felküldte a pályára, így különösen szép látványt nyújtott, amikor az első három perc után Imre Bence duplájával, Bánhidi Bence és Ancsin Gábor góljával, valamint Bartucz László védésével 4–1-re vezettünk. A francia csapat ellen ez azonban semmit sem jelentett, akkor zárkóztak fel, amikor éppen úgy gondolták, így csak az első tíz percben maradtunk lépéselőnyben, majd a Veszprémben játszó balszélső, Descat második találatával átvették a vezetést, és a szünetig nem is engedték ki a kezükből.

Így amikor Andó beállt a kapuba, a franciák már elkapták a fonalat, nagy kedvvel játszottak, a Dika Mem és Nedim Remili szinte akkor lőtt gólt, amikor akart, az első félidőben hatszor találtak be lerohanásból, háromszor pedig gyors középkezdésből. Ha pedig mi voltunk eredményesek, azonnal jött rá a választ, így nem volt idő magunkat összeszedni sem. Az is érezhető különbség volt, hogy míg az első húsz perc során Remi Desbonnet-ben öt lövés is elakadt, a magyar kapusok 18 lövésből mindössze kettőt tudtak hárítani. A franciák láthatóan nem vették félvállról a mérkőzést, így hamar kijött a két csapat közti különbség.

A félidő végére azért kifejezetten látványos és élvezetes lett a találkozó, leginkább azért, mert sikerült visszakapaszkodunk, de nagy kár, hogy az ötven másodperc leforgása alatt duplázó Hanusz Egont két percre kiállították, mert akadályozta a középkezdést – bár nem szándékosan tette, tény, telibe találták a labdával, miközben visszafutott. A franciák az utolsó támadást nem tudták góllal befejezni, Fabregas találata már a dudaszó után esett, így kétgólos hátrányban mehettünk a szünetre, ami egyrészt nem is nézett ki olyan rosszul, másrészt nekünk volt hízelgő, mert az első harminc perc nagy részében a franciák irányították a meccset (20–18).

A rajttal nem volt gond ezúttal sem, jól kezdtük a második félidőt is, Andó Arián alig négy perc alatt négy lövés fogott meg, miközben előbb Lékai Máté vette célba remek ütemben az üres kaput a saját térfeléről (a visszafutó Charles Bolzinger hiába vetődött a labdáért), majd Szita Zoltán átlövésével kiegyenlítettünk. Bár az ellenfélnél maradt a sovány előny, a második félidő első felében kiegyenlítettebbé vált a mérkőzés, mint az első játékrész volt, tartottuk magunkat, ha Imre Bence hetest hibázott az egyik oldalon, Andó büntetőt védett a másikon, miközben átlövésből Bodó Richárd is betalált háromszor, így az utolsó tíz perc elején még mindig csak két gól volt az ellenfél előnye.

A végén a franciák láthatóan a közönségüket is ki akarták szolgálni, látványos támadásokat vezettek, mintha csak azt akarták volna elérni, hogy a nézők újra és újra tapsoljanak nekik, amit azok meg is tettek, és az örömkézilabdázás mellett nem is akartak volna jobban ellépni két-három gólnál. A győzelmük így sem forgott veszélyben.

Másfél perccel a vége előtt Sipos a földön maradt az egyik francia támadás után, és úgy kellett két embernek letámogatnia a kispadhoz. Mivel a lehetőség megvolt, a végén kijöttünk a felezővonalig védekezni, de egyáltalán nem sikerült zavarba hoznunk a franciákat. A vége 35–32 lett oda, így kifejezetten jó meccsen, de kikaptunk, s nem jutottunk be az elődöntőbe.

Nincs azonban még vége a tornának számunkra sem: az ötödik helyért pénteken 15 órakor, a szlovének ellen lépünk pályára Kölnben.

Ugyan éremért nem játszhatunk, de megjavíthatjuk vagy beállíthatjuk eddigi legjobb Eb-eredményünket: az 1998-as hatodik helyezést.

KORÁBBAN
Izland–Ausztria 26–24 (14–8)
Ld: Gudjonsson 8, Pálmarsson 7, Kristjánsson 3, Thrastarson 3, ill. Wagner 7, Weber 5, Bilyk 4, Zivkovic 3
KÉSŐBB
Németország–Horvátország 24–30 (14–13)
Ld: Golla 4, Heymann 4, Dahmke 3, Knorr 3, ill. Karacic 6, Duvnjak 4, Klarica 4