Allan Heine: Az volt a célunk, hogy mint Mike Tyson, végig talpon maradjunk

– Kiélezett mérkőzésen, óriási hajrával fordította meg a Ferencváros a Győri ETO elleni döntőt a Magyar Kupában, ezzel egymást követő harmadik alkalommal nyerte meg a sorozatot. Hajnalig tartó hatalmas buli volt vasárnap este, vagy szolidabban, már az e heti feladatokat is szem előtt tartva ünnepeltek?
– Megadtuk a módját, nagyszerűen éreztük magunkat, jó parti volt – mondta a Nemzeti Sportnak Allan Heine, a Ferencváros vezetőedzője a győztes kupadöntő másnapján. – A győzelmeit mindig meg kell ünnepelnie az embernek.

– Ha visszaemlékszik a vasárnapi történésekre, mi jut először az eszébe? Hogy élte meg az utolsó tíz percet?
– Az igazat megvallva visszanéztem a tévében a meccsünket, hogy újra átéljem, és lássam, ahogyan taktikailag előrelépünk a találkozó folyamán. Elemeztük az ETO korábbi mérkőzéseit, láttuk, hogy jól és agresszíven kezdik a mérkőzéseiket, ezért az volt a célunk, hogy kemény védekezéssel nehézzé tegyük neki a meccset, és mint Mike Tyson a ringben, végig talpon maradjunk. Tudtuk, hogy lesz lehetőségünk a felzárkózásra, ha netán hátrányba kerülünk, de az ilyen összecsapásokon a szerencsére is szükség van. Nagyszerű érzés volt újra átélni, hogy csapatként küzdve jó megoldásaink és támadásaink voltak a végén, amivel kiharcoltuk a győzelmet. Beszéltem a játékosokkal, és mindenki azt mondta, úgy érezte, a fontos pillanatokban gyorsak és szervezettek voltunk.

– Ha jó emlékszem, korábban még nem nyert trófeát edzőként. Milyen érzés az első?
– Fantasztikus, valóban, nem volt még ilyenben részem. Kupafináléban már voltam, Dániában játszottunk a négyes döntőben, és elődöntőt is vesztettem, de most ugye mi nyertünk. Ahogy ezt a szurkolókkal közösen, a lányok nagyszerű küzdelmével elértük, az egyszerűen tökéletes volt.

– Hány trófeával számol még Magyarországon?
– Az első már megvan, de folytatjuk tovább a munkát, és reméljük, lesz még több is az évad során.

– A találkozó után még nem tudott válaszolni a kolléga kérdésére, hogy milyen nehéz a trófea. Azóta megemelte?
– Azt nem tudom megmondani, tömegre mennyi lehet, de amikor megemeltem, meglepődtem, milyen nehéz, akár a konditerembe is levihetném súlyzós edzéshez.

– Tudta, hogy a Ferencvárosnak ez a tizenötödik kupagyőzelme volt, amellyel beérte az örökrangsorban a győrieket?
– Ezt nem tudtam, azzal tisztában voltam, hogy a Fradinak ez a tizenötödik címe, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény. Hihetetlen, hogy akárcsak egy évvel ezelőtt, idén is egységes csapatként elértünk idáig, és a végén mi emelhettük fel a trófeát.

– Rendkívül nehéz és hullámzó ez az évad a csapatnak, amelyet sorozatos sérülések is sújtanak. Szombaton az elődöntő után például  azt nyilatkozta, Tomori Zsuzsanna kiesésével a világ egyik legjobb védekezőspecialistáját veszítették el, ami nagy csapás, ám a döntőben mintha meg sem látszott volna.
– Az évad kezdete óta eltelt egy kis idő, és folyamatosan, lépésről lépésre haladtunk előre, egyre jobbak lettünk. Ha voltak is sérülések – például Szöllősi-Zácsik Szandra, Janurik Kinga, Kisfaludy Anett, Andrea Lekics és most Tomori Zsuzsanna –, mindig találtunk egy másik játékszerkezetet, és olyan játékosokat, akik előléptek. Ez az egyik nagy erősségünk, amit ezúttal ismét megmutattak a lányok. Tisztában voltunk vele, hogy Zsuzsi kiesésével új felállást kell alkalmaznunk, de azt kell mondanom, az egész védelem nagyszerűen dolgozott.

– Az idény legnehezebb időszaka következik, hiszen a hétvégén megkezdik a nyolcaddöntős párharcot a Bajnokok Ligájában. Ha továbbjutnak, a négy közé jutásért az Esbjerggel találkoznak, amelyet az előző évadban az elődöntőben legyőztek, és közvetlenül ezután Győrbe utaznak a bajnokságban. Adhat ez a kupagyőzelem akkora lökést a csapatnak, hogy a tavalyihoz hasonló sikereket érjen el?
– Mindegy, hogy kisebb vagy nagyobb sikert ér el az ember, mert mindegyik növeli az önbizalmát. Nagyszerű győzelmet arattunk, de a hétvégén már egy másik sorozatban leszünk érdekelve. Egyelőre az első mérkőzésre kell koncentrálnunk, és minden erőnket a szombati összecsapásra fordítanunk, amelyen nagyon fontos, hogy magas szinten teljesítsünk.

NŐI MAGYAR KUPA, NÉGYES DÖNTŐ, TATABÁNYA
A végeredmény: 1. FTC-Rail Cargo Hungaria (Böde-Bíró Blanka, Emily Bölk, Dragana Cvijics, Béatrice Edwige, Hársfalvi Júlia, Horváth Fanni, Janurik Kinga, Kármán Luca, Kisfaludy Anett, Klujber Katrin, Kovács Anett, Kukely Anna, Andrea Lekics, Angela Malestein, Márton Gréta, Simon Petra Anna, Tomori Zsuzsanna)
2. Győri Audi ETO KC
3. DVSC Schaeffler
4. Motherson-Mosonmagyaróvári KC

NS-SZAKÉRTŐ: DELI Rita

olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnoki bronzérmes kézilabdázó:

„EGYIK MECCSRŐL SEM MONDHATÓ, hogy előzetesen a papírforma alapján biztosnak tűnt a győztese, nagyon kiegyenlített volt a mezőny. A bronzmeccsen gyakorlatilag a Debrecen pontosabb játéka döntött, míg az Óvárra már az első találkozón is jellemző volt egy hosszú, hibákkal teli széria. Ők a játékuk színvonalának hullámzása miatt nem tudták megnyerni ezt a találkozót. Planéta Szimo­netta játéka üde színfoltja volt a hétvégének, sokszínűvé tette a Loki játékát. Látszott rajtuk, hogy a nemzetközi meccseken hozzászoktak a nagyobb sebességhez, míg ebben az MKC pontatlanabb volt.
Ami a döntőt illeti, az első félidő huszadik percéig azt a játékot hozta a Győr, amit kell, kombinatív helyváltoztatásra épített, Veronica Kristiansen is betalált átlövésből, és ahogy arra számítottam, Ana Gros játéka is domináns volt. Aztán jött a fordulat, a Fradi pedig szép lassan ledolgozta az ötgólos hátrányát. Nem is akarta felvenni azt a sebességet, amit az ETO diktált, tudatosan lassította a tempóját, ezzel nagy fejtörést okozva az ellenfélnek, amely nem tudta játszani a saját játékát. Jól működtek a ferencvárosiak direkt lerohanásai, egyre dominánsabbá vált a játékuk, a kisalföldiek pedig cselezőjátékra álltak át, ezzel kiszámíthatóvá váltak, és rengeteget hibáztak. A Fradi akarata érvényesült, amely jól gazdálkodott Andrea Lekics képességeivel, aki végig főszereplő volt. A győriek ezzel szemben nem tudtak olyan figurához nyúlni, ami megzavarta volna az ellenfelet, amikor a rendszerjátékuk nem működött. Variációs lehetőségek terén mindenképpen fejlődniük kell. Összességében megérdemelten nyerte meg a kupadöntőt az FTC, mert egységesebb volt, és több volt nála a jó egyéni teljesítmény.”

VÉLEMÉNYEK

SIMON Petra, az FTC irányítója: – Készültünk rá, hogy a Győr nagyon megnyomja a mérkőzés elejét, és el is húz néhány góllal. Mindvégig hinnünk kellett benne, hogy az utolsó tíz percben döntetlenre hozzuk majd az állást, és onnan pedig már meg tudjuk nyerni a mérkőzést. Tisztában voltunk vele, hogy amikor a győrieknek mindenképpen gólt kell szerezniük, akkor mindegyik játékos ahhoz a megoldáshoz nyúl, amelyiket a legjobban szereti, ám ezeket védekezésben hatástalanítani tudtuk, támadásban pedig megtaláltuk a tökéletes befejezéseket, amiket korábban nem sikerült.

SZÖLLŐSI-SCHATZL Nadine, a Győri ETO balszélsője: – Nehéz mit mondani egy ilyen mérkőzés után. Szerettünk volna visszavágni a Ferencvárosnak, de a második félidőben többet hibáztunk, mint kellett volna, ők pedig türelmesen végigjátszották, amit tudnak és amire készültek. Végig fej fej mellett haladtunk, kiélezett meccs volt, így nem akadt olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy most baj van, végig hittem benne, hogy képesek leszünk nyerni. Bele sem szeretnék gondolni, hogy trófea nélkül búcsúzom az évad végén Győrtől.

VÁMOS Petra, a DVSC irányítója: – Az első félidőben elég sok helyzetet hagytunk az óvári átlövőknek, amit nagyon jól kihasználtak. Talán nem diktáltunk olyan tempót, amilyet szoktunk, ellenben ők eléggé gyorsan hozták ránk a labdát, és többször lerohanásból tudtak gólt szerezni. A siker kulcsa egyértelműen a második félidőben feljavuló védekezésünk volt. Ebben az idényben már mind a bajnokságban, mind a Bajnokok Ligájában megmutattuk, hogy nem adjuk fel, vissza tudunk kapaszkodni akkor is, amikor az ellenfelünk több góllal vezet. Ezzel a mentalitással és hozzáállással bárki ellen lehet esélyünk.

PÁSZTOR Noémi, a Mosonmagyaróvár beállója: – Nehéz mit mondani, rendet kell tennünk a fejünkben. Nagyon csalódott vagyok, ahogy az egész csapat. A szombati vereség után nagyon szerettük volna megszerezni a bronz­érmet. Úgy éreztem, hogy az első félidőben, amikor a Debrecen feljött, valami megtört bennünk, és nem volt erőnk visszakapaszkodni. A végén még egy kicsit sikerült felpörögnünk, de az már kevés volt, a Debrecen eksztázisban játszott és megőrizte a vezetését.