Férfi kézi olimpiai selejtező: „Szeretném, ha most engem látnának a tévében” – Bánhidi Bence

A családban nem ő lenne az első olimpikon, ha kijutnának Párizsba, az irányító Fazekas Gergő az édesapja nyomába léphet. Szerinte a tatabányai selejtezőtornán nincs hibázási lehetőségük, így még a szokásosnál is nagyobb jelentősége lesz az első mérkőzésnek Tunézia ellen.

Két olimpián vett részt az édesapja, Fazekas Nándor a magyar válogatott kapuját védte 2004-ben Athénban és 2012-ben Londonban is. Most fiának, a lengyel Wisla Plockban légióskodó Gergőnek is megadatik az esély, hogy kövesse a példáját, és egymás után a harmadik olimpián is legyen egy Fazekas a magyar nemzeti csapat keretében.

„Szerintem megint a legerősebb csoportba kerültünk, akárcsak az Európa-bajnokságon, de nem akarom erre kihegyezni, hiszen minden kézilabdatorna és -mérkőzés más – mondta a Nemzeti Sportnak Fazekas Gergő. – Könnyen lehet, hogy a Tunézia elleni első meccsünk lesz a legdöcögősebb, de be kellene húzni, hogy jobb eséllyel és kicsit talán nyugodtabban készülhessünk a többire is. Három mérkőzésünk van, és nincs hibázási lehetőségünk, így még meghatározóbb lesz az első mérkőzés.”

A 20 éves irányító nem volt ott két évvel ezelőtt a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, de szerinte a hazai pálya ott is inkább hozzátett a csapat teljesítményéhez, és most is így lesz, mert nagyon sokat számít, ha egy telt házas csarnok nekik szurkol.

„Minden meccsen vannak hullámvölgyek, de amikor hatezer ember minket buzdít, akkor valószínű, hogy ez a hullámvölgy is rövidebb lesz. A szurkolók itt lesznek velünk, és mi mindent meg fogunk tenni, hogy kiszolgáljuk őket – tette hozzá Fazekas.  – Az Eb után nem sok időnk volt pihenni, hiszen a klubcsapatainknál rögtön elkezdődött a tavaszi szezon, de szerintem nagyon jó, hogy két hónapon belül újra együtt vagyunk. Januárban összehoztunk valami szépet, még jobb lett a hangulat és a közeg a válogatottnál, és nagyon jó ezekkel a srácokkal újra találkozni. Mindenki lelkes, hogy itt vagyunk, és nem csak barátságos meccseket játszunk, hanem három olimpiai selejtezőt.”

A játékos szerint ebben a sportágban az olimpiánál nincsen feljebb, mindenki el akar jutni oda legalább egyszer, neki is nagy célja, és bármit megadna azért, hogy az együttessel ott legyen Párizsban.

„Hatalmas sportdiplomáciai sikert ért el a Magyar Kézilabdaszövetség azzal, hogy a női és a férfi mezőnyben is olimpiai selejtezőtornát rendezhetünk. Nem szokott előfordulni, hogy mindkettő egy országba kerül. Ez is azt jelzi, hogy Magyarországon az olimpiai mozgalom és a részvétel az ötkarikás játékokon mennyire fontos és mennyire nagy becsben van tartva. A magyar válogatott a januári Európa-bajnokságot eredményes felkészülés után még úgyis jól megoldotta, hogy Németországban már erre a kvalifikációs versenyre készült. Az ott lejátszott mérkőzések minősége, a végjátékok szorossága, és a Chema Rodríguez által bemutatott jó „meccselések” beépültek a tudatunkba. Erre szükség is lesz, hiszen négy nap alatt három meccs vár csapatunkra, ami extra terheléssel jár. Bízom benne, hogy már az első két fordulóban eldől a továbbjutás kérdése. A keretünk egyedül jobbátlövő poszton nem teljes, de Ancsin Gábor és Ilic Zoran képes pótolni a sérült Máthé Dominikot. Az Eb-t bölcsen kihagyó Mikler Roland visszatérésével fiatal kapusaink óriási segítséget kapnak. A nagy küzdeni tudással bíró, erős testfelépítésű csapatunk rendelkezik azzal a fegyelemmel, hogy hazai közönség előtt ne legyen probléma. Bízom benne, hogy mindkét válogatottunk sikerrel veszi az akadályt és kijut Párizsba.”

„Abban a korban, amikor még én is játszottam, Tunéziára mindenki csak legyintett volna, manapság viszont már senkit sem lehet lebecsülni. Az afrikai és az ázsiai ellenfelek nagyon kellemetlen stílust képviselnek, nehéz mérkőzésre számítok ellene is. Nem biztos, hogy a telt ház negatívan fogja befolyásolni a riválist, ezen a szinten a legtöbb játékos hétről hétre nézőkkel teli csarnokokban lép pályára. Bízom benne, hogy ezúttal másképp fogja fel a válogatottunk a hazai pályát, mint ahogyan azt Budapesten, a 2022-es Európa-bajnokságon tette. A realitás mégis az, hogy ha Tunéziát megverjük, akkor a két európaival lehetünk csatában a kijutó helyekért. Aki csütörtökön a portugál–norvég meccsen veszíteni fog, nekünk azt a csapatot meg kell vernünk, és akkor már két győzelemmel is biztosnak tűnik a sikerünk. Ha ugyanúgy felállt fal elleni játékra tudjuk kényszeríteni a riválisainkat, mint ahogyan januárban a legtöbb Eb-meccsünkön tettük, és a leggyengébb játékelemünket, a visszarendeződést is jól meg tudjuk oldani, akkor a magyar válogatott ott lesz az olimpián.”