Párizs, jövünk! Kijutott az olimpiára a férfi kézilabda-válogatott

FÉRFI KÉZILABDA OLIMPIAI SELEJTEZŐ
3. FORDULÓ
3. CSOPORT (TATABÁNYA)
MAGYARORSZÁG–PORTUGÁLIA 30–27 (16–16)
Tatabánya, 6000 néző. V: Schulze, Tonnies (németek)
MAGYARORSZÁG: Mikler – IMRE B. 9 (3), Ancsin G. 2, Lékai 2, BÁNHIDI 4, SZITA 4, Bóka 1. Csere: BARTUCZ (kapus), Sipos A., Fazekas G. 2, Rosta M. 2, Ligetvári, Bodó 1, Ilic Z. 3. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
PORTUGÁLIA: Capdeville – PORTELA 6 (2), FRADE 5, Salvador, Cavalcanti 1, Fernandes 3, Martins 2. Csere: Marques (kapus), M. COSTA 4, F. Costa 1, Borges, Duarte 1, Rui Silva 1, Nazaré, Areira 3, Branquinho. Szövetségi kapitány: Paulo Pereira
Az eredmény alakulása. 4. p.: 3–1. 10. p.: 7–4. 14. p.: 8–7. 19. p.: 13–9. 24. p.: 15–12. 28. p.: 15–16. 37. p.: 18–21. 46. p.: 22–22. 50. p.: 22–24. 56. p.: 27–25
Kiállítások: 8, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/3, ill. 3/2

ÖSSZEFOGLALÓ

Az utolsó olimpiai helyért csapott össze egymással a magyar és a portugál válogatott a tatabányai selejtezőtorna második találkozóján, amely egyben az utolsó európai olimpiai selejtezőmérkőzés volt, tizenegy csapat ugyanis addigra már kiharcolta a párizsi részvételt.

Kétpercnyi játék után máris emberelőnybe kerültünk, a balátlövő Salvador Salvadort küldték le, ami után Lékai Máté sántikált le a pályáról, és szorult rövid orvosi ápolásra, de szerencsére a Fradi irányítója egy perc múlva már újra a pályán volt. Összeszedetten kezdtük a mérkőzést, az első tizennégy percben nem hibáztunk lövést, kilencből kilencszer találtunk be Gustavo Capdeville kapujába, négyszer Szita Zoltán, kétszer Ancsin Gábor, egyszer-egyszer pedig Imre Bence és egy védővel a nyakában Bánhidi Bence.

Még nem telt el tizenöt perc sem az összecsapásból, amikor Chema Rodríguez kapust cserélt, Mikler Rolandban csak egy lövés akadt el, jött a helyére a hazai pályán játszó, tatabányai Bartucz László, aki rögtön kitornázta Pedro Portela, majd Luís Frade és Leonel Fernandes lövését is, ami után Lékai egész pályás, üres kapus góljával pedig már hárommal vezettünk. Kapusunk negyedik védése után a lelátó már a nevét skandálta.

Már néggyel is mentünk, és megvolt az esélyünk arra, hogy lélektani előnybe kerüljünk, az első játékrész hajrájában azonban megakadtunk, egymás után két támadást is elszórakoztunk, három és fél perccel a szünet előtt pedig kiegyenlítettek a portugálok. Chema Rodríguez időt kért, de ez sem segített, Rui Silva találatával a portugálok először vették át a vezetést a mérkőzésen. Az ellenfél lendülete azonban szerencsére későn jött, a félidei állás 16–16 lett úgy, hogy Bartucz kivédte Rui Silva kísérletét, majd elhalt a kezében Salvador Salvador időn túli szabaddobása is, így tizennégyből hat védéssel zárta az első harminc percet.

Ugyan hatékonyabban lőttünk és védtünk ellenfelünknél, arra azonban érdemes volt figyelni, hogy a portugálok az első félidőben héttel többször jutottak el lövésig, és míg mi hét labdát is eladtunk, ők egyet sem.

A második félidő elején az egyik portugál támadásnál a jobb szélen Francisco Costa úgy görnyedt össze, mintha legalábbis lőtt sebe lenne, pedig Szita Zoltán csak állt vele szemben, feltartott kézzel, alig ért hozzá, a fiatal jobbátlövő gyorsan meg is gyógyult. A másik oldalon viszont nagyobb baj történt, előbb Bánhidinek aláfordult a támaszkodó lába, a beálló a bokáját fogva a földön is maradt, ápolni kellett a kispadon, majd a következő támadásnál Ancsin Gábor került a földre, miután megsérült a térde, a portugálok pedig közben elszaladtak három góllal.

Miközben a német játékvezetők rövid videózás után nem ítélték gólnak az egyik portugál hetest, a Szeged beállóját az orvosi stáb összedrótozta, így visszatérhetett a pályára. Felállt fal ellen viszont továbbra sem ment nekünk a támadójáték, indítani pedig nem nagyon tudtunk, mert a portugálok nagyon gyorsan rendeződtek vissza. Talán a szurkolásból merítettünk erőt, mert úgy nézett ki, csak kijövünk a gödörből, negyedórával a vége előtt Fazekas Gergő találatával újra kiegyenlítettünk, amit ellensúlyozott, hogy két fontos védőnk is kiesett, mert mialatt Ancsin már nem tért vissza, újabb videózás után Sipos Adriánt állították ki piros lappal végleg a hajrá előtt, mert arcon találta az ellenfelét.

A hajrára visszajött Lékai Máté, a játékunk felpörgött, a csapat pedig egyre inkább tűzbe jött, újra nálunk volt az előny. A meccs legjobbjának választott Imre Bence nyerőembernek bizonyult, nyolc perc leforgása alatt ötször talált az ellenfél kapujába, és még azt is elbírtuk, hogy Bodót két percre kiállították. Az utolsó percekre egész pályás védekezésre váltottak a portugálok, de ez sem segített, és amikor Bartucz László kivédte Leonel Fernandes ziccerét, szinte felrobbant a csarnok – 30–27-re nyertünk, a játékosok pedig sírva-nevetve egymás nyakába borultak, mert ezzel a győzelemmel kijutottunk a párizsi olimpiára!

A magyar férfiválogatott eddig nyolc alkalommal szerepelt az olimpián – legutóbb 12 évvel ezelőtt Londonban –, eddigi legjobb eredménye az 1936-os, az 1980-as, az 1988-as, a 2004-es és a 2012-es negyedik helyezés.

A csoport másik mérkőzésén
Tunézia–Norvégia 24–41 (12–20)

A PÁRIZSI OLIMPIA FÉRFI KÉZILABDATORNÁJÁNAK RÉSZTVEVŐI
Argentína, Dánia, Egyiptom, Franciaország, Horvátország, Japán, MAGYARORSZÁG, Németország, Norvégia, Spanyolország, Svédország, Szlovénia