Címlapsztori: újabb Esbjerg elleni csodára készül a Fradi, visszavágna a Győr a női kézilabda BL-ben

INDULJON A BANZÁJ, „essen szét az MVM Dome” – gondolhatják reménykedve a Győr és a Ferencváros női kézilabdacsapatának szurkolói.

Szombaton és vasárnap rendezik a negyeddöntő első mérkőzéseit a Bajnokok Ligájában, amelyben már csak egy párharc választja el a résztvevőket a június első hétvégéjén a budapesti MVM ­Dome-ban sorra kerülő négyes döntőtől. Az előző idény sportágtörténelmi volt, hiszen először szerepelt két magyar csapat a final fourban (amelynek 2014-es bevezetése óta mindig hazánk fővárosa adott otthont), az ötszörös aranyérmes Győr a harmadik, míg az először négyes döntős FTC a második helyen zárt. A drukkerek és a honi kézilabda-társadalom idén is abban bízik, hogy mindkét magyar élcsapat eljut az éremcsatákig.

A Fradinak ehhez egy ismerős riválist, az Esbjerget kell legyűrnie a nyolc között, az elmúlt négy évben már kilencszer találkozott a dán együttessel az elitsorozatban. A felek egy éve sokáig emlékezetes csatát vívtak az elődöntőben, a német válogatott balátlövő Emily Bölk utolsó másodpercekben szerzett góljával akkor a zöld-fehérek örülhettek, míg a mostani idény két csoportmeccse után az északiak.

A négyes döntőről eddig csak egyszer, 2015-ben lemaradó ETO-ra a legutóbbi három kiírást megnyerő Vipers Kristiansand vár, amely a negyeddöntőért vívott rájátszás során csak óriási küzdelemben, összevetésben egyetlen góllal lépett túl a Debrecenen. A magyar bajnoknak lenne miért törlesztenie, hiszen a norvégok nyerték meg a legutóbbi három egymás elleni találkozójukat, 2022-ben a fináléban, 2023-ban az elődöntőben is felülkerekedtek, ami fájdalmas emlékként maradhatott meg Stine Oftedalban és társaiban. A Rába-partiak kispadján a nemzetközi porondon szombaton először irányíthat a dán Ulrik Kirkely helyett március közepén kinevezett Per Johansson. A rutinos svéd tréner az idegenbeli első találkozó előtt leszögezte, az ehhez hasonló nagy, „mindent vagy semmit” alapon működő meccsek hajtják előre, a klubhonlapon pedig már arról beszélt, hogy pontosan tudják, mi a tét a párharcban.

PAPÍRON ÉS REÁLISAN nézve az Esbjerg az esélyesebb, és szerintem egyébként jobb csapat is, mint a Ferencváros. Viszont ha az előző idényből indulunk ki, a Fradi a Metz elleni negyeddöntős teljesítményével megmutatta, hogy bármire képes – és persze kis túlzással az ellenkezőjére is… Az FTC az elmúlt években nemegyszer rácáfolt arra a sztereotípiára, hogy van egy jó kezdősora, és ha az alapemberek nem játszanak jól vagy elfáradnak, akkor baj van. Ez a legnagyobb erénye a magyar együttesnek. Hátrány lehet viszont, hogy nem egymeccses a párharc, hanem oda-vissza vágós. A dánok jelentős játékerőt képviselnek, a stabilitás mellett extra teljesítmény is kell a zöld-fehérektől bizonyos periódusokban. A Győrnek nagyobb sansza van a továbbjutásra a Vipersszel szemben, erősebb a játékoskerete, és azt gondolom, az edzőváltásnak is pozitívan kell hatnia a magyar csapatra. A két mérkőzés ezúttal az ETO malmára hajtja a vizet. A norvégoknál Anna Vjahireva és Katrine Lunde teljesítménye a meghatározó, kulcsmomentum lesz, őket hogyan tudják semlegesíteni a győriek, akik csapatként jobbak, mint a norvég címvédő. A Vipers ebben az idényben eddig nem mutatott olyan ­meggyőző teljesítményt, ami az elmúlt három évben jellemezte, úgyhogy most megfogható. Egy szoros első meccs után a visszavágón, hazai közönség előtt az ETO-nak ki kell vívnia a továbbjutást. A másik két párharcból az Odense és a Metz jöhet ki győztesen. A játékerőt nézve a CSM-nek is ott lenne a helye a négy között, de ilyen a sorsolás, csak egy mehet tovább és én a franciákra tippelek. Nagyon reménykedem benne, hogy megint két magyar csapat lép pályára a budapesti négyes döntőben.

„Mindenki tisztában van a negyeddöntő súlyával és jelentőségével, minden játékosunknál mindig a győzelem a cél. A címvédővel találkozunk, a lehető legjobb teljesítményre lesz szükségünk ahhoz, hogy sikeresek legyünk.”

A 2018 és 2020 között Siófokon légióskodó, négy éve a győrieket erősítő, ám nyáron éppen a Vipershez hazatérő világklasszis kapus, Silje Solberg-Östhassel szerint mindig motivációt jelent norvég csapat ellen játszani.

„Új edzővel készültünk az elmúlt hetekben, ezért sok mindent meg kellett beszélnünk, apróságokról volt szó, amelyeken finomítani szeretnénk a szombati első találkozó előtt – mondta a norvég válogatottal többek között kétszeres világ- és négyszeres Európa-bajnok Solberg. – Tudjuk, hogy a Vipers erős csapat, sok taktikai elemre és variációra fel kell készülnünk, de jól haladtunk, a lehető legjobban kihasználtuk ezt a hetet. Nagyon kemény rivális vár ránk, amely, mint a norvég csapatok általában, sokat fut, és jó formába került az utóbbi időszakban. Sztárjátékosai vannak minden poszton, szóval erre is fel kell készülnünk. Már nagyon várjuk, hogy pályára lépjünk idegenben, nehéz feladat vár ránk a kristiansandi arénában. Sokat jelent nekünk az előttünk álló párharc, gyakorlatilag ebben az idényben mindent, hiszen még semmit sem nyertünk, a bajnoki cím sem nekünk áll, ez talán az utolsó esélyünk arra, hogy a magasba emelhessünk egy trófeát – nagy céljaink és elvárásaink vannak, a következő két mérkőzés mindannyiunknak rendkívül sokat számít.”