Lukács Péter: Minden adva van, hogy vezérré váljak Elverumban

– Már javában tart a nyári pihenőidőszak?     
– Az évad május huszonkilencedikén véget ért, de Norvégiában az idény után is folytatódnak az edzések, csak háromhetes alapozás után mehetünk szünetre – mondta lapunknak Lukács Péter, a norvég Elverum férfi kézilabdacsapatának magyar légiósa. – Ennek részeként egy helyi kézilabdás iskolában gyerekeknek tartunk edzéseket, aminek nagy hagyománya van errefelé, szeretik, és nekünk is jó elfoglaltság.

– Hogyan tervezi kipihenni az idény fáradalmait?     
– Már nagyon régen, öt hónapja voltam otthon, ezért Magyarországon a családommal, barátaimmal, barátnőmmel fogok sok időt tölteni.

– Mennyire elégedett a légiósként töltött első évadával?     
– Összességében elégedett lehetek, mert az első év mindig nehéz, főleg, ha külföldön vagy. Új ország, új csapat, új emberek, de hamar sikerült felvenni a ritmust, jó évadot zártam én és a csapatom is.

–  A Kolstad elleni bajnoki döntő azt mutatja, hogy sikerült tökéletesen beilleszkednie. Milyen volt belülről megélni ezt az elképesztő párharcot?     
– Mivel a rájátszás első körében még kisebb sérüléssel bajlódtam, örülök, hogy a döntőben pályára tudtam lépni és segíteni tudtam a csapatot. Az Arendal elleni elődöntőben még csak kisebb szerepet tudtam vállalni, de a döntő második meccsére már teljesen összerakott az orvosi stáb. Az első mérkőzés is szoros volt, de kikaptunk idegenben, aztán jött a második találkozó, amelyet kétszeri hosszabbításban egy góllal sikerült megnyernünk. Motivált voltam, jól jött ki a lépés a végjátékban, több gólt is szereztem, telt ház előtt játszhattunk, a végére az emberek eksztázisba kerültek, felejthetetlen élmény volt. A sorsdöntő harmadik meccsen is hosszabbításig ment a csata, de ott sajnos úgy alakult, hogy kikaptunk, nagyon küzdött a csapat, végig pariban voltunk az ellenféllel. Rengeteg tehetséges játékosunk van, jövőre még nagyobb esélyünk lehet a bajnoki címre a Kolstad ellen.

– Sikerült elsajátítani a norvég nyelvet?     
– Rajta vagyok az ügyön, jó úton járok, már egyre több mindent értek, nemcsak a hétköznapi kézilabdás kommunikációban, hanem más témákhoz is hozzá tudok szólni. Nem a legegyszerűbb nyelv, de bízom benne, hogy amikor elhagyom Elverumot, jó norvégtudással távozom majd. Az időjárás az egyik legnagyobb különbség a két ország között, télen rengeteg hó esik és csak néhány órán át van világos. Ez okozhat depressziót is, éppen ezért rengeteg időt töltünk együtt a csapattársaimmal, voltak olyan hetek, amikor mínusz húsz-harminc fok volt a hőmérséklet. Nyáron pont az ellenkezője, csak rövid időre sötétedik be. Ettől függetlenül az emberek nagyon pozitívak, szeretek itt lenni.

–  A következő idényben már nem lesz a csapatukban Tobias Gröndahl, aki a GOG-nál folytatja a pályafutását. Mennyire változtathatja meg ez az ön szerepét a gárdában?     
– Tobias fontos játékos volt, a távozásával még meghatározóbb szerepem lesz. Bízom benne, hogy jó vezére leszek a csapatnak, akár az edző jobbkezeként funkcionálva a pályán. A taktikai elemeket és a játék ritmusát már elsajátítottam, minden adva van, hogy még több játéklehetőséghez jussak és vezérré váljak itt, Elverumban. A csapat beadta a kérelmét a Bajnokok Ligája-szabadkártyára, nem tudom, mennyi esélyünk van rá, de reménykedünk. Minden játékos álma, hogy a BL-ben szerepeljen, az enyém is az. Az Elverum nagy múltú együttes, éveken át volt BL-résztvevő, szerintem most is ezt a szintet képviseli.

– A magyar válogatott az olimpiára készül, ön szerint mire lehetünk képesek Párizsban?     
– Nagyon jó kis csapatunk van tele fiatalokkal. Minden esély megvan arra, hogy jó eredményt érjünk el, szurkolok a fiúknak, követni fogom a szereplésüket. A csoport nem egyszerű, de már bizonyították, hogy erősek, és a legnagyobb csapatokkal szemben is képesek jó eredményt elérni. Mindenkinek az a célja, hogy a hazáját képviselje, én is ezért dolgozom, bízom benne, hogy a Los Angeles-i olimpián vagy akár már előtte olyan szintre jutok, hogy felkeltsem a szövetségi kapitány érdeklődését. Addig is türelemmel és alázattal teszem a dolgom.