Rasmus Lauge: A világ két legjobb bábujával sakkozhatok

– Tavaly nyáron némileg váratlanul Veszprémből visszatért Dániába. Mi állt döntése hátterében?
– Elsősorban a családom miatt hoztam meg ezt a döntést, hogy újra közel legyek hozzájuk – mondta Rasmus Lauge a Nemzeti Sportnak. – Szerettem volna a feleségemnek olyan életet biztosítani, amiben ő is hasznosnak érzi magát. Itthon, Dániában sokkal jobb lehetőségei vannak arra, hogy a munkájában is érvényesüljön. Emellett a kézilabdát is lazábbra akartam venni, elengedni a Bajnokok Ligáját, és egy kicsit háttérbe vonulni abból a rivaldafényből, ami azzal járt, hogy a Veszprém játékosa voltam. Fontos nekem, hogy szülővárosom csapatával is valami nagy tettet vigyek véghez, mielőtt elfogy az üzemanyagom.

– Milyen változások mentek végbe a Silkeborgnál a 2013-as elköltözése és a tíz évvel későbbi visszatérése között?
– Természetesen az akkori társaim közül már senki sem játszik a csapatban. A legnagyobb változást mégsem a klubommal, hanem a dán bajnoksággal kapcsolatban tudom elmondani. Elképesztően erős lett.

– Mi teszi a dán ligát ennyire korszerűvé? Európa-liga-selejtezős ellenfelét, az FTC-t hányadik helyre tenné ebben a bajnokságban?
– A dán bajnokságban nagyon sok a fiatal, tehetséges játékos, akik nem elég, hogy gyorsak, de nagyon okosan is játszanak. Hatalmas motivációt ad nekem is, hogy ilyen környezetbe térhettem vissza. A legnagyobb tisztelettel mondom, hogy az FTC valahol a középmezőny alsó részén, a 8–12. hely körül lenne. A magyar bajnokságban olyan topcsapat játékosaként, mint a Veszprém, nem sok kihívással találkozol. Sokkal több az olyan sima meccs, amelyet akár tíz gól feletti különbséggel nyersz meg, mint Dániában, ahol szinte mindenkivel szoros mérkőzést játszol.

– A dán válogatottal a nyáron olimpiai bajnok lett igencsak ­meggyőző teljesítménnyel, mind a nyolc találkozóját megnyerve. Mi teszi nemzeti csapatát a világ legjobbjává?
– Az olimpia elejétől a végéig mi nyújtottuk a legjobb, legdominánsabb és legkiegyensúlyozottabb teljesítményt. A támadójátékunk nagyon jó volt a tornán. Talán Svédország volt a legnagyobb ellenfelünk, amely a negyeddöntőben a maximumhoz közel játszott. Tudom, a szlovénok elleni elődöntő is szorosan alakult, de az teljesen a mi hibánkból történt úgy, ahogy. Nagyon sok könnyű helyzetet elpuskáztunk, majdnem eldobtuk magunktól az álmunkat. Aztán jött a németek elleni döntő, ami egészen kivételesen sikerült.

– Irányítóként önnek mi volt a feladata két olyan klasszis átlövő között, mint Mathias Gidsel és Simon Pytlick?
– Nekem kellett megadni a támadásaink ritmusát, kontrollálni, mikor játsszunk gyorsan és mikor óvatosabban. Olyan játékokat hívni, amelyekkel könnyedén helyzetbe hozom a társakat, esetleg én magam fejezem be az akciókat. Ez a két srác jelenleg a világ két legjobb támadó kézilabdázója, ami nagyban növelte az élményt, amikor a pályán lehettem. A világ két legjobb bábujával sakkozhatok, ami elég jó móka. Remélem, még néhány évig ott lehetek velük a válogatottban.

– Milyen céljai vannak a Silkeborgnak a 2024–2025-ös idényre?
– Nagy lehetőség van a csapatunkban, ha a sérültjeink visszatérnek, az Európa-liga csoportköréből való továbbjutásnak nem kellene gondot okoznia. A csoportunkban a Montpellier az egyértelmű favorit, de mindenképp szeretnénk elkapni a franciákat a kettőből legalább az egyik egymás elleni meccsünkön.