„A B-közép szereti a bort, a sört és a nagy bravúrokat bemutató Pálingert”

...merthogy fog, mint a festék – olvasható a Nemzeti Sport tudósításában, amely a magyar női kézilabda-válogatott románok ellen középdöntős mérkőzéséről íródott a 2004-es Európa-bajnokság idején. A 31–25-ös győzelem a dánok elleni találkozótól függetlenül (a skandinávok 24–23-ra nyertek) elődöntőt ért. Így a románok elleni siker mellett ezt is ünnepelhette a debreceni Főnix Csarnok közönsége. 

A szenzációsan védő Pálinger Katalin húsz év távlatából a meccseket már nem tudja felidézni, kivétel ez alól az oroszok elleni bronzmérkőzés, annak még egy-egy pillanata is felsejlik, de igazán arra a hangulatra emlékszik, az a szeretet és figyelem maradt meg benne, amit a magyar szurkolóktól kaptak a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. 

És megvan annak a csalódásnak az emléke is, amelyet a norvégok elleni elődöntő után érzett. Forgatva a Nemzeti Sport másnapi számát a 44–29-es fiaskó után, lapunk bizony nem kímélte a csapatot. 

A csodás álmok ideje ezennel sajnos lejárt – ez a cím olvasható a tudósítás alatt, hozzáfűzve: ilyen sok gólt még sohasem kapott a magyar csapat. Nap emberét pedig maximum a világklasszisokkal teletűzdelt norvégok közül lehetett volna választani – például a még mindig aktív Katrine Lundét –, így a következő döntés született:

Manapság ez már túl erős kritikának minősülne, de ne feledjük, az egy évvel korábban majdnem vb-t nyerő válogatottunknak magasan volt a léc, s ők is az aranyérmet célozták meg a hazai Eb-n.

„A mai napig kiráz a hideg, hogy milyen szeretetet kaptunk a bronzmeccs során, mindenki ott maradt ünnepelni, énekelni, megvárták a szurkolók az éremátadást. Ha visszagondolok az Eb-re, akkor az oroszok elleni bronzmeccs ugrik be először. Most is ott csillog az a bronzérem a szekrényemben, büszke vagyok rá, csupa jó emlék van bennem” – mondta Pálinger Katalin az NSO Tv-nek.

„Megbecsülendő a bronzérem” – és milyen igaza volt a Nemzeti Sport szakírójának, hiszen az elmúlt húsz évben csupán kétszer állhatott fel a magyar női kézilabda-válogatott világversenyen a dobogó valamelyik fokára: a 2005-ös vb-n, majd a 2012-es Eb-n is bronzérmet ünnepelhetett. 

Vajon 2024-ben éppen a hazai rendezésű Európa-bajnokságon lesz vége az ínséges időknek?