Andrea Lekics a ferencvárosi jövőjéről: Még nem döntöttem el semmit, de hamarosan kiderül

Ahogy arról beszámoltunk, a Ferencváros két légiósa, Dragana Cvijics és Andrea Lekics is visszatért a szerb kézilabda-válogatottba.

Lekics válogatottbeli pályafutásának csúcsa a 2013-as világbajnoki ezüstérem volt, egy évvel korábban pedig negyedik lett az Európa-bajnokságon. 2019-ben Achilles-ín-sérülést szenvedett a világbajnokságon, azóta nem szerepelt a válogatottban, most a Szlovénia elleni vb-selejtezőkön viselheti újra a címeres mezt.

Szerbiában az év kézilabdázójának megválasztott Lekics szülővárosában Belgrádban kezdett kézilabdázni, majd játszott a szlovén Krim Ljubljanában, a Győri ETO-nál, az északmacedón Vardarban, a román CSM Bucuresti-ben és a montenegrói Buducsnosztban. Lekics 2022 óta erősíti a Ferencvárost. „Mindig is a Bajnokok Ligája volt a prioritásom, az motivált, hogy részese lehessek. Még akkor is, amikor nagyvonalúbb ajánlatokat kaptam más csapatoktól, mindig azt a csapatot választottam, amelyik a legerősebb klubsorozatban szerepel” – mondta a Mozzartsport oldalának klubváltásairól Lekics, aki eddigi pályafutása során négyszer volt ezüstérmes, míg 2013-ban a Győrrel megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Lekics 1032 gólnál tart a BL-ben, ezzel – Görbicz Anitát megelőzve – minden idők harmadik legtöbb találatát jegyző játékosa. Előtte már csak Jovanka Radicsevics és Cristina Neagu állnak. „Egyik klubomat sem emelném ki. Emlékszem a kezdetekre Ljubljanában, amikor bemutatkoztam a nagyszínpadon, aztán a Győrre, ahol BL-t nyertem. Soha nem felejtem el a szkopjei Vardarban töltött gyönyörű öt évet. Most abban a megtiszteltetésben és kiváltságban van részem, hogy a Ferencvárosban játszhatok, ahol minden magas szinten van, a klub a lehető legjobban viszonyul a játékosaihoz.”

A 37 éves játékos elmondta, hogy klubcsapataival játszott  Skandináviában is, és nagyon tetszett neki az ottani körítés, de nem volt lehetősége ott is kipróbálni magát. Szerbiában viszont Lekics neve összeforrt a kézilabdával, ehhez ambivalens a viszonya. „Természetesen hízelgő, jó hallani, másrészt viszont egy kicsit szomorú, hogy az elmúlt években nem bukkant fel másik játékos. Úgy gondolom a következő időszakban Jovana Jovovics lehet a válogatott vezére.”

Ezt követően a ferencvárosi jövőjéről beszélt: „Még másfél évre van szerződésem a klubbal, de a megállapodás az, hogy most januárban vagy februárban leülünk beszélgetni. Még nem döntöttem el semmit, de hamarosan kiderül. A ferencvárosiak mindig tisztességesek voltak velem, ezért megérdemlik, hogy ők legyenek az elsők, akiknek bejelentem a döntést. Erre a félszezonra koncentrálok, sok kihívásunk áll előttünk, nagy ambícióink vannak a trófeák megnyerésére.”

A szerb irányító nagyon jól érzi magát fizikailag. Achilles-ín-sérülése után ugyan sokáig tartott, de teljesen felépült. „Nem hiszem, hogy amiatt kéne befejeznem a pályafutásomat, mert a testem nem bírja. Harminchét éves vagyok, talán itt az ideje, de ez nem könnyű döntés.”

És hogy mi lesz a játékoskarrierje után? Lekics erre is választ ad: „Mindenki azt mondja nekem, játssz, amíg tudsz. Ezt megértem, bármit is csinálsz játékoskarriered után, az soha nem lesz olyan szép, mint a pályán. Ez a szenvedély, az adrenalin csak a pályán jön. Sokáig gondolkodtam, mit tehetnék. Tíz évvel ezelőtt elkezdtem az Akadémiát, azóta felteszem magamnak a kérdést, mi lesz, ha véget ér a játékoskarrierem. Sokoldalú vagyok, minden érdekel, biztos vagyok benne, hogy a sportnál maradok. Szeretek gyerekekkel dolgozni, kiteljesít, boldoggá tesz, visszahoz abba az időszakba, amikor elkezdtem. Most, ebben a pillanatban nincs tervem. Jelenleg is aktívan foglalkozom kézilabdával. Hagyom, hogy az idő eldöntse.” Lekics elmondta, hogy egyelőre nem gondolkodik edzői pályafutáson, de sohasem lehet tudni, mit hoz a holnap.

A szerb női kézilabdát illetően úgy érzi, folyamatos lemaradásban van az európai élmezőnytől. A szerb női klubcsapatok egy-két kört élnek meg a nemzetközi tornákon, a bajnokság minősége is gyenge és az utánpótlás sem jó. „Remélem, az elkövetkező években el tudjuk érni, hogy egy klub bázisa legyen a válogatottnak, mint például Montenegróban vagy Szlovéniában. Csak remélem, hogy néhány kézilabda-imádó pénzt fektet be. Minden a pénzügyeknél kezdődik. A női kézilabdához nem kell sok pénz, biztosan kevesebb, mint a férfiaké.”

Szerinte a magyar példát kellene követni. „A kézilabda Magyarországon nagyon népszerű, a férfi és a női egyaránt, nincs különbség. Telt házasak a csarnokok, van érdeklődés, sok tévés meccs, komoly és jól működő rendszer. A magyar szerencsejáték például három-négy kézilabda akadémia munkáját támogatja, ahol a fiatalok a nap huszonnégy órájában egy helyen vannak, ahol iskolába járnak, tanulnak, edzenek, ez pedig eredménnyel jár. A felnőtt nők immár a harmadik helyen állnak Európában, a kadétok és a juniorok aranyérmet szereznek a nagy versenyeken. Ki kell bővítenünk a szerbiai bázist. Amikor 2013-ban a válogatottal ezüstérmet szereztünk a világbajnokságon, húszezren néztek minket az arénában. Úgy látom, a férfi liga erősebb, a Vojvodina és most már a Partizan is fontos szerepet játszik nemzetközi szinten. Amit észrevettem, ahol a jobb napok jeleit látom, az az, hogy egyre több a kézilabda a tévében, és ez jót tesz a népszerűségnek.”

A Ferencvároshoz 2022-ben igazoló játékos szerint jobban teljesítenek, mint azt előzetesen várták, de most már magasak az elvárások is. „Döntősök voltunk a BL-ben, a Győr előtt megnyertük a bajnokságot és a kupát is. Itt egyformán értékelik a hazai és a nemzetközi trófeákat is. Most erősebb csapatunk van, mint az előző két idényben, így a cél a hazai duplázás és a BL négyes döntőjébe jutás.”