– Csupán négy ország, Dánia, Egyiptom, Franciaország és Magyarország tudott a – mostanival együtt – legutóbbi három világbajnokság mindegyikén bejutni a negyeddöntőbe. Ez mit árul el önnek?
– Sokan csak legyintenek erre a tényre, pedig jól megmutatja, hogy mennyire kiegyenlített a mezőny és mennyire nehéz bejutni a legjobb nyolc közé. Sorozatban harmadszor voltunk ott a világbajnoki elődöntő kapujában. Kétezerhuszonegyben hosszabbításra kényszerítettük Franciaországot, kétezerhuszonháromban a mezőny legjobbjával, Dániával játszottunk, akkor nem volt esélyünk, a mostani tornán pedig Horvátország ellen sikerült a végsőkig küzdve helytállnunk tizenötezer horvát szurkoló előtt. A sport néha ilyen, ezúttal nem volt szerencsénk. Ki merem jelenteni, hogy jól játszottunk a vébén, ráadásul szupersztárok nélkül, csapatként voltunk versenyben – mondta Chema Rodríguez szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak.
– Néhány szurkoló szerint soha vissza nem térő lehetőség volt most az elődöntőbe jutásra. Egyetért velük?
– Aki úgy gondolja, hogy ez egyszeri alkalom volt, nem ismeri a magyar válogatottat.
– Két nappal a horvátok elleni negyeddöntő után hogyan látja a balul elsült utolsó öt percet?
– Az utolsó öt perc elemzését az előtte lévő ötvenöttel kell kezdeni. A mérkőzés nagy részében jobbak voltunk, nem győzöm elégszer hangsúlyozni, mekkora tett a játékosaimtól, hogy tizenötezer horvát előtt eljutottunk oda, hogy négygólos előnyben mehettünk bele a végjátékba. Ebben a kulcsidőszakban Rodríguez Pedro és Sipos Adrián kiállítása miatt szinte végig emberhátrányban kellett játszanunk, mégis több labdánk volt a győzelemhez, de balszerencsénk volt. Néha csak kis szerencse hiányzik a nagy sikerhez, ez most egy ilyen volt. Százból kilencvenkilencszer megnyertük volna ebből a pozícióból, ez most az az egy volt, amikor elveszítettük.
– Nem gondolja, hogy a hét a hat, illetve a hét az öt elleni támadójátékot egy kicsit hamarabb kezdtük el alkalmazni a kulcspillanatokban, mint amennyire sikerült begyakorolni?
– A szerbek és a franciák ellen is élesben gyakoroltuk, hogy Horvátország ellen jól működjön. Ha megnézi, mennyi tiszta helyzetünk volt, láthatja, hogy a lehetőségeket nagyon jól alakítottuk ki ezzel a taktikai elemmel. Bánhidi Bencének és Rosta Miklósnak is voltak ilyenből ziccerei, de a horvátok kapusa sajnos bravúrral védett. Ha ezek közül egy-két lövés bemegy, már az utolsó öt percet megelőzően lezártuk volna a mérkőzést, ebben azért a kétkedők is egyetérthetnek velem.
– A mérkőzés után könnyek között adott televíziós interjújában ezek a kétkedők is láthatták, mit jelent önnek Magyarország és a válogatott.
– Magyarország az otthonom, imádok itt élni, a magyar emberek csodálatosak. A játékosaim pedig olyanok, mintha a családom tagjai lennének. Lenyűgözően küzdöttünk, kitettük a szívünket a pályára, ezért is sírtam el magam. Mindent megtettünk, de ez sem volt elég. Valaki szerint ennél még az is jobb, ha tíz góllal veszítünk el egy mérkőzést. Ezzel nem értek egyet. Sokkal büszkébb vagyok a csapatomra, amikor a megfelelő mentalitással pályára lépve az utolsó pillanatig versenyben vagyunk, mint egy kiütéses vereség után.
– Azt mindenki láthatja a játékosokon, hogy mennyire megváltoztatta a mentalitásukat. De miben változott Chema Rodríguez, amióta hazánkban tevékenykedik?
– Sokkal jobban hiszek magamban és a játékosaimban is, mint korábban. Ha lett volna egy kamera a csapat szállásán lévő bárban a horvátok elleni találkozó után, az ott készült felvételek alapján mindenki nagyon büszke lenne ránk. Senki sem vonult el a szobájába, hanem ugyanúgy közösen, csapatként éltük meg a vereséget, mint ahogyan a győzelmeinket is. Együtt sírunk, együtt nevetünk, ez teszi annyira különlegessé ezt a közösséget. Amikor még kétezertizenkilencben másodedzőként csatlakoztam, a játékosok egy része nem szívesen jött a nemzeti csapatba, sokkal pesszimistább volt a légkör. Ez teljesen megváltozott, a srácok elkezdtek hinni magukban.
– Segíti a jövő építését, hogy hosszú távú, kétezerhuszonnyolcig érvényes szerződése van a magyar válogatott szövetségi kapitányaként?
– Mindig is hálás voltam és hálás leszek a Magyar Kézilabda-szövetségnek a bizalomért. A legjobbat szeretném Magyarországnak, ezért a következő években is a maximumot fogom nyújtani. A szövetségnél nyitottak az elképzeléseimre, ami megkönnyíti a dolgunkat a szakmai stábbal.
– Tervez-e nagyobb változtatásokat a világbajnokságon látottak hatására?
– A magyar válogatott kapuja mindenki előtt nyitva áll, szerencsére rengeteg fiatal tehetségünk van, akikben bízhatunk. Amikor azt állítom, hogy jó vébénk volt, azt komolyan is gondolom. Nincs szükség nagy változtatásokra, még egy év tapasztalatával összejöhet a várva várt négybe jutás.
– Mi lehet a nemzeti csapat erőssége a következő világversenyeken?
– Azokat a hasznos tapasztalatokat, amelyeket az előző években gyűjtöttünk, be kell építeni a tudatunkba. A győztes meccsekből könnyebb tanulni, de a kudarc is jó tanító. Szerencsére nekünk az előbbiből volt több, ami a mentális erőnket növelheti. Tele vagyunk huszonkét-huszonhárom éves fiatalokkal, akik már most nem kevés rutinnal vannak felvértezve a legmagasabb szinten is. Ilyen Fazekas Gergő, Imre Bence, Palasics Kristóf, Ilic Zoran, Ónodi-Jánoskúti Máté és a Krakovszki testvérek. Aztán a középgenerációból is még sokáig számíthatunk Szita Zoltánra, Rosta Miklósra és Hanusz Egonra, szóval a jövő biztos alapokra épül. Szintén fontos lesz a játékosok fejlődése szempontjából, hogy ami ebben az idényben megindult, folytatódjon. Arra gondolok, hogy a legtöbben sok játéklehetőséget kapnak a Bajnokok Ligájában vagy a Bundesligában szereplő klubokban, ráadásul még bőven nem érték el a pályájuk csúcsát.
– Hisz a sorsban?
– Sokkal jobban hiszek az elvégzett munkában. Hiszem, hogy ha jól dolgozol és a maximumot nyújtod, az hatalmas sikerekhez vezet.
NÉVJEGY: José María „Chema” RODRÍGUEZ VAQUERO
Született: 1980. január 5., Palencia
Állampolgársága: spanyol
Sportága: kézilabda
Posztja játékosként: irányító
Klubjai játékosként: Valladolid (1999–2007), Ciudad Real (2007–2011), Atlético Madrid (2011–2012), MKB Veszprém (2012–2017), Saran Loiret (francia, 2017–2020)
Válogatottsága/góljai: 127/159
Kiemelkedő eredményei játékosként: világbajnok (2005), vb-bronzérmes (2011), Eb-ezüstérmes (2006), 2x Bajnokok Ligája-győztes (2008, 2009), Európai Szuperkupa-győztes (2009), klubvilágbajnok (2010), 2x SEHA-liga-győztes (2015, 2016), 3x spanyol bajnok (2008, 2009, 2010), 4x Király-kupa-győztes (2005, 2006, 2008, 2012), 3x Spanyol Ligakupa-győztes (2003, 2008, 2009), 2x Spanyol Szuperkupa-győztes (2008, 2012), 5x magyar bajnok (2013, 2014, 2015, 2016, 2017), 5x Magyar Kupa-győztes (2013, 2014, 2015, 2016, 2017)
Csapatai edzőként: magyar felnőtt férfiválogatott (másodedző, 2019–2022), Benfica (portugál, 2020–2023), magyar felnőtt férfiválogatott (2022–)
Kiemelkedő eredményei edzőként: olimpiai 10. (2024), vb-5. (2021), 2x vb-8. (2023, 2025), Eb-5. (2024), Európa-liga-győztes (2022), portugál Szuperkupa-győztes (2022)
A péntek esti elődöntőben a sorozatban negyedik világbajnoki címére törő Dánia a torna meglepetéscsapatával, Portugáliával csap össze. Nikolaj Jacobsen együttese megállíthatatlanul menetel az újabb sikere felé, a következő már az egymás után 36. győztesen megvívott vb-mérkőzése lehet. Az elmúlt jó két hétben lejátszott hét találkozóját átlagosan 13.4 gólos különbséggel nyerte meg, ami félelmetes erődemonstrációt jelez. Mathias Gidsel ismét kiemelkedik a mezőnyből, 55 góljával és 38 gólpasszával fölényesen vezeti a kanadai táblázatot, mégsem biztos, hogy ő lesz a torna legértékesebb játékosa. Hasonlóan kiemelkedik a kapusok közül csapattársa, Emil Nielsen, aki 97 védésével és 44 százalékos hatékonyságával hamar elfeledtette a párizsi olimpia után a válogatottól visszavonult legendát, Niklas Landint. És még legalább hat-hét olyan kézilabdázó van a csapatban, aki képes lehet egy vb-elődöntőt a csapata javára fordítani. Mindenkinek lehet azonban gyenge napja, ahogyan a tavalyi ötkarikás elődöntőben Szlovéniával szemben a dánoknak is volt. Igaz, azt a meccset némi szerencsével 31–30-ra megnyerték… Viszont Portugália már most jobb – és sokkal nagyobb potenciállal bír –, mint az a szlovén együttes. A Costa testvérekről okkal zengünk ódákat immár másfél éve. A 19 éves Francisco látványosabbnál látványosabb megmozdulásokkal szorgoskodott össze 44 gólt, a németek elleni győztes találat pedig testvére, a 22 éves Martim nevéhez fűződött a hosszabbításban. A vb-k történetének egyik legnagyobb szenzációja lenne, ha Paulo Pereira legénysége az olimpiai ezüstérmes után az aranyérmest is legyőzné.