Golovin Vlagyimir: Hullámzó volt a teljesítményünk, de még mindig fiatal csapat vagyunk
NEM VOLT ESÉLYE sajnos a továbbjutásra női kézilabda-válogatottunknak szerda este a világbajnokság negyeddöntőjében. A rotterdami Ahoy Arenában a társházigazda Hollandia 6–6 után meglépett, a legnagyobb előnye már nyolc gól is volt, a vége 28–23 lett. A magyar csapat így a 7. helyen végzett.
„Ha négy góllal többet lövünk, majdnem kiegyenlítődik a lövéshatékonyságok közötti különbség. Nem próbáltuk meg átlőni őket, túlságosan is arra építettük fel a játékunkat, hogy a közeli zónában előnyöket szerzünk, majd betörésből vagy gólt lövünk vagy hetest harcolunk ki, de ezt a fő fegyverünket sem sikerült jól alkalmaznunk. Ez tartott negyvenöt-ötven percig, utána már heteseket is kaptunk…” – utalt Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány a játékvezetői felfogásra, amit a legtöbb magyar játékos szintén szóvá tett a találkozó után.
„A legfontosabb az volt, hogy ne hagyjuk magunkat. A játékosok értik a kézilabdát, eddig ők sem tapasztaltak ilyen játékvezetést, de volt bennünk tartás. Nem akarok senkire semmit mondani, de ezen a napon esélyünk sem lett volna a továbbjutásra. Küzdöttünk, de amikor így állnak hozzánk, nehéz koncentráltnak maradni” – folytatta Golovin, aki a kerettagokkal együtt elmaradt hétméteresekre panaszkodott, amelyeket szerintük a túloldalon „könnyű síppal” fújtak be a dán bírók a házigazdának.
| HA A KITŰZÖTT CÉLT, az első hat közé jutást nézzük, azt nem sikerült elérnünk, ha azt vesszük, hogy 2013-ban voltunk legutóbb a nyolc között vébén, akkor rég nem látott eredménnyel zártunk. Hangsúlyozom, ezen a tornán a legjobb négyben lévő csapatok játékerejét látva reális, hogy nem jutottunk most az elődöntőbe, mivel nem nyújtottunk olyan teljesítményt. A tavalyi olimpián és az Eb-n stabilan és jól játszottunk, ezen a vb-n viszont hiányzott az akkor látott kiegyensúlyozottság. Nem gondolom, hogy elégedettnek kell lennünk azzal, hogy Szenegált, Iránt, Svájcot és Romániát legyőztük a Japán elleni egy pont, illetve a Dánia és Hollandia elleni hullámzó játék tudatában. Érdekes, de a dánokkal szembeni vereség során az első ötven percben kézilabdáztunk a legjobban a tornán, ami mégsem volt elég a győzelemhez. A teljesítményünk elmaradt az elvárttól, de ez egy pillanatfelvétel, higgadtan kell elemezni, megtalálni az okokat, hiszen még csak az olimpiai ciklus egyharmadán vagyunk túl. Albek Anna játéka abszolút pozitívum, régóta vártuk, hogy ilyen teljesítménnyel szálljon be. Csíkos Luca most és korábban is hellyel-közzel bizonyította, hogy helye van a válogatottban, a kapusteljesítményt még ki lehet emelni, a többiek viszont hullámzóan kézilabdáztak. |
Ebben az állításban lehet is valami, viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nemzeti csapatunk nem tudta kihozni magából közel sem azt, amit a megelőző meccsen, Dániával szemben mutatott a középdöntő utolsó fordulójában. Az a játék, amit múlt hét vasárnap háromnegyed órán át nyújtott a Golovin-csapat, a tavalyi Európa-bajnoki bronzérmes meneteléshez fogható volt. Ám nem sikerült a jó formát két szabadnappal későbbre is átmentenünk, így Hollandia könnyedén élt a hazai pálya minden előnyével.
„Hullámzó volt a teljesítményünk, de még mindig fiatal csapat vagyunk – értékelte világbajnoki szereplésünket a 2021 nyár végén kinevezett szövetségi kapitány. – Sok olyan újoncunk van, akinek ez volt az első világversenye, Falusi-Udvardi Laurának például több mérkőzése van a válogatottban, mint ahány edzésen részt vett. A hetedik helyen végeztünk, ha folyamatosan e pozíció környékén zárnánk, akkor lehet azt mondani, hogy felzárkóztunk az elithez. Ha pedig ott leszünk folyamatosan ezen a szinten, utána biztosan jönnek majd a nagyobb győzelmek is.”
A negyeddöntő második félidejében 14–9-es hátrányból kellett volna csodát tennünk, amihez mindenekelőtt támadásban lett volna szükség két-három játékosra, aki megtolja a szekerünket. Az elején sokat faragott Vámos Petra betegségéből felépülve vezérhez méltón szerzett is három „berepülős” gólt, de közben így is hatra nőtt a lemaradásunk. Aztán jött a 39. perc, amikor a visszafutó Klujber Katrin akaratlanul gáncsolta a ziccerben kilépő győri balszélső Bo van Weteringet, amiért csapatkapitányunk azonnali piros lapot kapott. A jobbátlövő így emlékezett vissza az M4 Sportnak az esetre.
„Amit a jövő nekünk tartogat, nagyon szép, de jelen pillanatban ez nem vigasztal” – Miért nem sikerült kiharcolni az elődöntőbe jutást? – Ha jól sejtjük, a játékvezetésre gondol. – Az elmúlt húsz év legjobb vb-szereplésének azért lehet örülni? – Hogy van a betegsége után? |
„Nyilván semmi szándékosság nem volt benne. Nem tudtam megállni, de ha normális játékvezetést kapunk, akkor vissza szokták nézni az ilyen helyzeteket. Lehet, hogy »kiszemelt« voltam, nem tudom, lehet, az egész magyar csapat az volt. Nem is vitatkoztam, mert felesleges lett volna. A szándékosság egyáltalán nem volt benne, így ítélték meg, nem tudtam volna már mit csinálni.”
Klujber kiállítása jó lehetőséget kínált volna klasszikus átlövőink kibontakozására, de a vb-n 20 góllal záró Albek Anna ezúttal nem tudott annyit hozzátenni, mint korábban, Csíkos Luca mindhárom lövését bedobta, de ez már csak az eredmény kozmetikázására volt elég. Sajnos utólag azt kell mondanunk, bármeddig játsszuk ezt a meccset, Hollandia nyeri meg, egyszerűen nem volt olyan momentum vagy extra játékelem, amivel kihúzhattuk volna magunkat a gödörből, ahová az első félidő végére kerültünk.
„Hullámzónak láttam a tornán a teljesítményünket, voltak szép megoldásaink, de nagyon szomorúak vagyunk, mert a célunkat nem értük el. Összességében büszke vagyok a lányokra, az eddigiekhez képest ez jó eredmény, de több volt bennünk, ezért vagyunk nagyon csalódottak. Remélem, hogy ezt elfelejtjük, megyünk tovább és sikeresebbek leszünk” – összegezte a tornát Klujber.
A hivatalos célkitűzés az első hatba kerülés volt, de a lányok nem is annyira titkon újabb éremről álmodtak, de be kellett érniük az elmúlt 20 év legjobb vb-helyezésével. Világbajnoki szereplésünkről mélyebb elemzést – a játékosok egyénenkénti értékelésével – szombaton megjelenő lapunkban olvashatnak.
