Hősies küzdelemben egy góllal kikaptunk Izlandtól a kézilabda Eb-n

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, CSOPORTKÖR 
3. FORDULÓ
F-CSOPORT (KRISTIANSTAD)
IZLAND–MAGYARORSZÁG 24–23 (14–14)
Kristiansad. Vezette: Mitrevszki, Todorovszki (északmacedónók)
IZLAND: HALLGRÍMSSON – RÍKHARDSSON 3, MAGNÚSSON 4 (3), Smárason 2, Arnarsson, G. KRISTJÁNSSON 7, Elísson 1. Csere: Gústavsson (kapus), Gíslason, Vidarsson 1, Jonsson, Thrastarson 1, V. Kristjánsson 2 (2), Thorkelsson 3 (2), Ólafsson. Szövetségi kapitány: Snorri Gudjonsson
MAGYARORSZÁG: PALASICS – Fazekas G. 4, Ilic Z. 3, Sipos A., Ligetvári, Szita 1, Bóka 2. Csere: Bartucz (kapus), Rosta M. 1, IMRE B. 7 (4), BODÓ 5, Ónodi-Jánoskúti, Hanusz, Pergel, Krakovszki B., Lukács P. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 8. p.: 3–3. 12. p.: 4–6. 15. p.: 7–6. 20. p.: 11–9. 26. p.: 12–12. 36. p.: 16–16. 45. p.: 17–19. 52. p.: 20–20. 56. p.: 22–22
Kiállítások: 8, ill. 6 perc
Hétméteresek: 9/7, ill. 5/4

ÖSSZEFOGLALÓ

Bár csak a csoportkör végén jártunk az Európa-bajnokságon, de mivel a továbbjutást már a második fordulóban kiharcolta, a magyar férfi kézilabda-válogatott számára az utolsó, Izland elleni csoportmeccs tétje valójában az volt, hogy Chema Rodríguez csapatának a folytatásban mennyi esélye lesz eljutni az elődöntőig. Ha ugyanis nyerni tud, és két pontot visz tovább, ez az esély jelentősen megnő, de ha kikap és pont nélkül vág neki a következő csoportkörnek, akkor már nem nagyon szabad hibáznia a középdöntőben Szlovénia, Horvátország, Svájc és a házigazda Svédország ellen, tehát bravúrokra is szüksége lesz, hogy éremért küzdhessen.

Izland ellen is ugyanaz a négy játékos – Andó Arián, Papp Tamás, Rodríguez Pedro és Szilágyi Benjámin – maradt ki a meccskeretből, mint az előző mérkőzésen, a magyar szurkolók pedig dobjaikkal és zászlóikkal a már szokásos szektorban foglaltak helyet a Kristianstad Arénában, az egyik kapu mögött. Az izlandi tábor jóval nagyobb volt, több szektor is teljesen kékbe borult, ami érthető, a „szomszédos” skandináv országból rengetegen a svéd városban élnek és dolgoznak, de őket leszámítva is nagyon sokan tették meg a több mint 2000 kilométeres repülőutat, hogy élőben láthassák a kedvenceiket.

Nem kezdtünk megilletődötten a két irányítóval, Gísli Kristjánssonnal és Janus Smárasonnal felálló izlandiak ellen, Szita Zoltán ugyan kapott egyet a csípőjére, Rosta Miklós pedig kihagyott egy ziccert, de a következő támadásnál, egy labdaszerzés után a beinduló Bóka Bendegúz úgy kerülte meg ellenfelét, mintha csak egy bábu lenne az edzésen. Védőink keménysége mintha kicsit meg is zavarta volna a mindig határozott ellenfelet, ami érthető, hiszen hasonló védelemmel ezen a tornán még nem találkoztak. Percekig eggyel több magyar gól állt a pálya feletti kijelzőn, mint amennyi valójában szereztünk, az izlandi szurkolók előbb hangosan tüntettek, majd óriási tapssal és ovációval ünnepelték, amikor a zsűriasztalnak végül sikerült megküzdenie a technikával, és visszaállítania az állást döntetlenre.

Aztán csak összeszedte magát Izland is a kezdeti bizonytalanság után, jöttek a szokásos villámgyors egy-egyek, a tempós támadások, Viktor Hallgrímsson védései, és keményebb lett a védekezésük is, nálunk pedig jöttek a hibák, a pontatlan lövések és a belemenések, így a rivális kiegyenlített. A mérkőzés ugyanakkor szoros maradt, a skandinávok továbbra is nehezen bírtak a védelmünkkel, a támadóik az első félidőben jóformán többet voltak a földön, mint az első két csoportmeccsen összesen, így az első harminc perc az állandó megszakítások miatt tíz perccel biztosan tovább tartott.

Az első félidő Bodó Richárd két másodperccel a vége előtt szerzett bombagójával lett döntetlen (14–14), és hiába lőttek még egy egészpályás gólt üres kapura az izlandiak, a labda jól láthatóan a dudaszó után érte el a hálót, így az északmacedón játékvezetők nem adták meg, hiába fütyültek hevesen a skandináv szurkolók. A döntetlen ráadásul teljesen reális eredmény volt.

A küzdelem a második játékrészben ott folytatódott, ahol az elsőben abbamaradt, és lehetőségünk nyílt az előnyszerzésre is, miután Palasics Kristóf hetest védett, Ymir Gíslasont pedig piros lappal végleg kiállították, de nem tudtunk élni az eséllyel, mert sorrendben Ilic Zoran, Krakovszki Bence, Szita Zoltán és Imre Bence kísérletét is védte Hallgrímsson, aki tíz perc alatt csak két gólt kapott, hét lövést pedig hárított.

A második félidő 13. percében, egygólos izlandi vezetésnél Ónodi-Jánoskúti Mátét is végleg kiállították, bár nem teljesen világos, hogy miért, igaz, Ómar Ingi Magnússon eljátszotta egy betörésnél, hogy a torna legdurvább szabálytalansága történt vele szemben, egyik oldalról Pergel Andrej már feltette a kezét, jelezve, hozzá sem ért, a másik oldalról a magyar jobbátlövő pedig egy ütemmel később ért oda, nem biztos tehát, hogy ez azonnali pirosat ért. A játékvezetők közben úgy elkezdték ítélni a heteseket ellenünk, mintha hirtelen rájöttek volna, hogy valamilyen kvótát kell teljesíteniük, kevesebb mint nyolc perc alatt négyet fújtak be.

A magyar csapat így is tartotta magát, öt perccel a mérkőzés vége előtt 22–22 volt az állás, de alig több mint egy perccel a vége előtt eldőlni látszott a találkozó, miután Viggo Kritjánsson hetesével már két góllal vezetett Izland. Chema Rodríguez ugyan azonal időt kért, Hallgrímsson viszont védte Bodó Richárd lövését. 28 másodpercünk maradt a kétgólos hátrány ledolgozására, ami szinte a lehetetlen kategória Izland ellen, így hősies küzdelem után ugyan, de 24–23-ra kikaptunk, így pont nélkül megyünk tovább a malmői középdöntőbe. Most két nap pihenő következik a tornán.