Palasics Kristóf: Nem engedhetjük meg magunknak, hogy húsz gólt kapjunk egy félidő alatt

„Az első félidőben nem tudom, mi volt a csapattal, nem azt hoztuk, amit szoktunk játszani – mondta Ligetvári Patrik az M4 Sportnak. – Semmi sem sikerült, nem is volt szerencsénk sem. A szünetben ezt próbáltuk rendezni, és nagyon jó volt az a küzdés és akarat, amit a csapat mutatott, és arra lehetünk büszkék, hogy megmutattuk, mínusz hatról hogyan tudunk visszajönni, és nem arra, az ellenfél hogyan tud hat találattal elmenni.”

A 29 éves balátlövő az ellenfélről is beszélt: „Svájc azt csinálta, amit az előző mérkőzéseken is, nem véletlenül vezetett Szlovénia ellen is kilenccel. Az első félidőben, amikor rendesen volt erejük, akkor úgy éreztem, fogták a labdát, és mindenféle előkészítés nélkül ellőtték, aztán vagy bement, vagy nem. Az első játékrészben ez nagyon bejött nekik, aztán változtattunk a rendszerünkön, és úgy vélem, stabilizálódott a védekezésünk, Kristóf nagyon jól védett mögöttünk, elöl pedig gólra tudtuk váltani a helyzeteinket.”

Sipos Adrián a második félidőben kapott egy ütést az arcára, ami miatt ápolni kellett, és kivált a játékból, ez az időszak is szóba került: „Amikor Sipi megsérült, bejött Zozó mellém, és mondtam, hogy váltsunk kicsit nyitottabb védekezésre, hiszen akkor nem kell a beállóval és mással sem küzdeni bent. Úgy gondoltam, ez menni fog, és be is jött, közben pedig hallgattam, milyen információk érkeznek Chemától, melyeket próbáltam a többieknek tolmácsolni, és ebből tudtunk visszajönni a meccsbe.”

„Valamiért nem úgy kezdtünk, ahogy el kell kezdeni egy ilyen mérkőzést a középdöntőben, ennek az okát nyilván meg kell majd találni – nyilatkozta Palasics Kristóf. – Nem engedhetjük meg magunknak, hogy húsz gólt kapjunk egy félidő alatt, az rengeteg bármilyen csapat ellen, ráadásul jók a svájciak. A második félidőben küzdöttük vissza magunkat, ami nagy feladat volt, de így is sikerült. Nyilván győzni akartunk, így nagyon csalódott vagyok a döntetlen miatt, ám menni kell tovább. Az mindenképp fontos, hogy egy pillanatig sem adtuk fel, de máskor nem szabad így kezdenünk.”

Adódott a kérdés, hogy mit mondott Chema Rodríguez az első félidő után, ám erre a mérkőzés legjobbjának megválasztott kapus nem tudott felelni: „Én a szünetben Harisszal és Lacival voltam (Porobic Haris kapusedzővel és Bartucz Lászlóval – a szerk.), a mi részünket intéztük. Haris is próbált lenyugtatni, mert nálam is van, hogy kicsit »elgurul  gyógyszer«, ami árt a teljesítményemnek. Erre hívta fel a leginkább a figyelmünket, hogy tartsuk fent a koncentrációt, és próbáljunk a saját feladatunkra koncentrálni. Ilyenkor nagyon fontosak ezek a szavak, segítenek, hogy arra figyeljünk, ami a dolgunk, és ne foglalkozzunk az eredménnyel, se semmi mással.”

Rosta Miklós szintén arról beszélt, mennyire más volt a magyar válogatott teljesítménye a szünet előtt és után: „Nem azt játszottuk, amit tudunk, és nem is úgy, ahogy készültünk. Sok gólt kaptunk, és bár a tizennégy lőtt gól rendben van, így is sok helyzetet kihagytunk. Voltak eladott labdáink is, a második játékrész pedig teljesen ellentétes volt. Ekkor már jól védekeztünk, a helyzeteink többségét belőttük, a végén viszont sajnos nem sikerült betalálnunk. Sok erőt kivett belőlünk, hogy visszajöjjünk a meccsbe, és nyilván a svájciak is tanultak a hibáikból, amikor a szlovénokat visszaengedték kilencgólos előnyről, és kikaptak. A mérkőzés egésze és az első félidei játékunk alapján ez egy nyert pont, de én úgy érzem, elveszítettünk egyet, mert ezt az összecsapást meg kellett volna nyernünk.”

„Magunknak köszönhetjük, hogy elvesztettünk egy pontot, még akkor is, ha mindenki tudja, hogy Svájc jó kis csapat – értékelt Imre Bence. – Persze lehet mondani, hogy mi voltunk az esélyesek, mert így is van, de nem szabad így beleállni egy Európa-bajnoki középdöntőbe. Nem gondolom, hogy ne vettük volna komolyan, egyszerűen lefagytunk. Ha oda akarunk érni a záró hétvégére, ahhoz ezeket a meccseket meg kell nyernünk, és sokkal magabiztosabban kell játszanunk. Nyilván nem vagyunk Dánia vagy Franciaország, pontosan ezért kellene ezekbe a mérkőzésekbe még jobban beleállni. Lehet, a két hármas védőnk az elején kicsit fáradtabb volt, ám nem ez volt a probléma, valahogy nem volt meg az egyensúly, nem ment a visszarendeződés. Egyébként sem támaszkodhatunk mindig a két hármas védő és a kapusunk teljesítményére, akinek köszönhetően pontot szereztünk.”

Bodó Richárd: Az össz­képet nézve igazságos a döntetlen

 – Miért kezdtük ilyen gyengén a meccset?     
– Egy félidőt adtunk nekik, mert a megbeszélt taktika megvolt, de sok ziccert kihagytunk. Úgy éreztem, többször sok volt a kettős csere, nem rendeződtünk vissza időben, átrohantak rajtunk. A második félidőben küzdöttünk, újra összeálltunk, mentünk előre, nagyon akartuk a győzelmet, de az összképet nézve igazságos a döntetlen. A tiszta ziccerek aranyat érnek vagy két pontot.

– Sokáig a védelem sem működött annyira jól, mint a csoportmeccseken. Ennek mi az oka?     
– A nagydarab játékosaik is olyan gyorsan jöttek ránk, „mint a távirat”, magunkon meg azt éreztem az első fél­időben, hogy valamiért nem tudunk egy ponton átlendülni. A szünet után fantasztikus volt a küzdeni akarás,
a végén a belső védőink leszedték a lövőiket.

– Félidőben mit beszéltek meg az öltözőben?     
– Chema annyit kért, hogy harcoljunk harminc percig, ne adjuk föl, mert meccsben vagyunk, csak a helyzeteket kell belőnünk. Kérte, hogy kicsit játsszunk szélesebben, hogy meglegyenek a ziccereink, ezen változtattunk is, és működött. A második félidő alapján a győzelmet is megérdemeltük volna, de ez most így sikerült.

Chema Rodríguez szövetségi kapitány: „Meg kellett volna nyernünk ezt a mérkőzést!”

– Veszítettünk vagy szereztünk egy pontot Svájc ellen?     
Meg kellett volna nyernünk ezt a mérkőzést! Továbbra is lehet matekozni, hiszen Horvátország egy góllal legyőzte Izlandot, minden nyitott, de két ponttal lényegesebben nagyobb esélyünk lett volna a továbbjutásra a középdöntőből. Most már nehezebb lesz.

– Miért ragadtunk be az elején?     
Nem álltunk készen, és ez egyértelműen az én hibám. Lövéseket hibáztunk, nem védekeztünk elég keményen, húsz gólt kaptunk az első félidőben, ami rengeteg. Tudtuk, hogy sokat fognak futni, és jól szervezik a játékot, de arra nem gondoltunk, hogy harminc perc alatt ennyit szereznek, Izland huszonnégy gólt ért el ellenünk hatvan perc alatt. Az első félidő miatt csalódott vagyok, a másodikkal viszont elégedett lehetek, csak kilencet kaptunk.

– Az első félidő után min kellett változtatni?     
Emlékeztettem a srácokat arra, amire felkészültünk, és mondtam nekik, ha valamit el akarunk érni, akkor a védekezéssel kell kezdenünk, abból lehet tovább építkezni. Nem játszottunk egyébként rosszul, de könnyű lövéseket szúrtunk el, ráadásul nem is a kapusuk védett, hanem mellélőttük vagy a kapufára. A szünet előtt nem küzdöttünk eléggé, de amikor második félidőben már igen, rögtön volt is esélyünk még a győzelemre is.

– Egy pont jobb, mint a nulla, de mire lehet elég?     
Még három mérkőzésünk van a középdöntőben, ha megnyerjük mind a hármat, továbbjuthatunk. Lehet, hogy a végén mindenki ugyanannyi ponttal áll majd. Nem elég Szlovéniát és Horvátországot legyőzni, most már Svédország ellen is pontot, pontokat kell szereznünk.

FÉRFI KÉZILABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, KÖZÉPDÖNTŐ
1. FORDULÓ, II. CSOPORT (MALMÖ)
MAGYARORSZÁG–SVÁJC 29–29 (14–20)
Malmö, Malmö Aréna, 4327 néző. Vezette: Daniel Accoto Martins, Roberto Accoto Martins (portugálok)
MAGYARORSZÁG: PALASICS – Rodríguez P. 2, Ilic Z., FAZEKAS G. 3, ROSTA M. 5, Szita 3, Krakovszki B. 2. Csere: Bartucz (kapus), SIPOS A. 1, LIGETVÁRI 1, Bodó 3, Ónodi-Jánoskúti 3, Hanusz, Imre B. 3 (1), Bóka 3. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
SVÁJC: PORTNER 1 – AELLEN 3, Steenaerts 2, Röthlisberger, Laube 1, RUBIN 7, LEOPOLD 6 (3). Csere: Seravalli (kapus), BEN ROMDHANE 4, Wanner 1, M. Zehnder, Küttel, Meister 2, Maros 2. Szövetségi kapitány: Andy Schmid
Az eredmény alakulása. 2. perc: 2–1. 9. p.: 4–7. 12. p.: 5–9. 16. p.: 9–13. 24. p.: 13–18. 33. p.: 15–22. 38. p.: 18–25. 46. p.: 24–25. 51. p.: 24–28. 57. p.: 29–28
Kiállítások: 4, ill. 8 perc
Hétméteresek: 1/1, ill. 3/3