„Ez egy nagyon fontos lépcsőfok volt a szegedi kézilabdázás és az én életemben is” – nyilatkozta az MTI-nek a kerek évforduló alkalmából Algyőn rendezett ünnepségen a szakvezető.
Hangsúlyozta: három alappillére volt a sikernek. Az első, hogy olyan csapatot kapott Kővári Árpádtól, amely már volt harmadik és második helyezett az NB I-ben. A játékosok tudták, mit jelent az európai kupaporondon jó meccseket játszani, remekül összerakott szerkezetek, illetve kipróbált védekezési és támadási variációk jellemezték az együttest.
„Az egész helyzetet egy csúcstámadáshoz hasonlítanám: ők akkor már az alaptáborban voltak, tehát az alapok megvoltak, csak a végét kellett megcsinálni” – fűzte hozzá.
A jubileumi esemény a Fehér Ignác Általános Iskola tornacsarnokában kezdődött, ahol az ünnepeltek megtekintették a Tisza Volán Szeged–Szolnoki KCSE NB II-es mérkőzést, amelynek a szünetében a pályán köszöntötték őket.
Skaliczki játékosként aktív részese volt a csongrádi klub első nagy sikereinek, az ötven évvel ezelőtti élvonalba jutásnak, majd az 1977-es Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemnek. Mint felidézte: bő három évtizeddel ezelőtt prémiumért játszottak a kézilabdázók, ő pedig az edzői bemutatkozása során elmondta, hogy sok sikert átélt korábban Komlón, nagyon sok ünneplésben volt része, jó eredményeket értek el, de dobogós helyezés vagy trófea nem jött össze.
„Kijelentettem, hogy emellett én ide pénzt keresni jöttem, és aki engem ehhez hozzásegít, az szintén jól fog járni. Úgy láttam, erre mindenkinek felcsillant a szeme, és sikerült olyan munkát elvégeztetni, aminek az elején nem jött meg a hozománya. Egy nagy volumenű munka átformálása versenyidőszakká mindig problematikus, és Veszprémben becsúszott egy komoly vereség” – mesélte.
Hangsúlyozta: onnantól számítja a bajnoki címhez vezető út második szakaszát, amelyben fokozatosan magukra találtak, és olyan bravúrt értek el a német élvonal második helyén álló Niederwürzbach ellen, amire mindenki felkapta a fejét.
„Idegenben tudtunk nyerni, és ez a játékosok részére is óriási önigazolás lett, hogy tudunk kézilabdázni, megerősítette a hitüket az elvégzett munkában, ráadásul tovább is jutottunk, és a City Kupában is meneteltünk” – mesélte.
Mint kiemelte, közben a bajnokságban olyan helyeken is győztek - például Nyíregyházán és Debrecenben -, ahol előtte egy-egy góllal alulmaradt a csapat. A legendásan kemény alapozásnak, a soproni edzőtáborban elvégzett fizikális felkészülésnek köszönhetően a szegediek rendre jobban bírták a mérkőzések második félidejét, mint ellenfeleik. Eközben a Veszprém – részben Éles József sérülése miatt – kikapott Győrben, ahol a Szegednek sikerült döntetlent kiharcolnia, ezzel esélye nyílt arra, hogy a bakonyiak hazai legyőzésével a tabella élére álljon.
„Ahogyan az újságban is írták: szökőnapon szöktünk az élre, sikerült legyőznünk a Veszprémet, ezzel megkezdődött a harmadik szakasz. Jött egy nyolc meccsből álló időszak, amely során nem lehetett hibázni. Közösen, egymást támogatva, illetve a vezetőség által támogatva, tehát egy kollektív munka révén sikerült feljutnunk a csúcsra” – szögezte le.
A később szövetségi kapitányként olimpiai negyedik helyezett Skaliczki úgy fogalmazott: közhely, hogy mindenki száz százalékot tett bele a munkába, de náluk akkor tényleg így volt, sőt inkább 110-et.
Kiemelte, hogy óriási erőt jelentett számukra a közönségük is. Elmondása szerint az élvonalba jutás óta óriási kézilabdaláz volt a városban, hihetetlen módon szerették ezt a sportágat.
„A szurkolás már a mi időnkben is fergeteges volt, később idegenbe is elkísértek bennünket, otthon pedig olyan volt a hangulat, hogy egyszerűen nem lehetett rosszul játszani, nem lehetett nem megfelelni a nézőknek.”
A mester elismerte: mindenki átérezte, hogy nem okozhatnak csalódást nekik, de elsősorban önmaguknak. A vezetőség, a csapat és a közönség közösen megcsinálta azt, amit mindenki akart, és a beteljesülés, a katarzis, a Széchenyi téri ünneplés emléke "a mai napig ott van a szívem legmélyén".
A Tisza Volán SC szervezésében megvalósult ünnepség a Kastélykert Fogadóban folytatódott, ahol beszédet mondott Bartók Csaba, a sportklub elnöke, a harminc évvel ezelőtti aranycsapat házi gólkirálya; Binszki József, Szeged alpolgármestere; Kővári Árpád, a csapat korábbi vezetőedzője, majd szakosztályvezetője és elnöke; Skaliczki László; valamint Szabó István, aki a mai napig a Pick Szeged csapatorvosaként tevékenykedik, majd levetítették a nagy sikert megörökítő és felidéző riportfilmet.
A PICK SZEGED ELSŐ BAJNOKCSAPATA (1995–1996)
Avar György, Árvai Béla, Bajusz Sándor, Bartók Csaba, Borsodi Péter, Dalibor Brajdic, Csavar Zoltán, Dobos József, Dobos László, Fekete László, Fekete Róbert, Grőber Mátyás, Mezei Richard, Oszlánczi András, Radovics Sándor, vezetőedző: Skaliczki László, edző: Farkas József
Bartucz László: Tudtam, hogy fél évem lesz megmutatni magam
Két év után az ETO-ba tér haza a magyar irányító-átlövő
