Vereség Nisben, kétgólos hátrányból várjuk a szerbek elleni vb-selejtező visszavágóját

KÉZILABDA 
FÉRFI VILÁGBAJNOKI SELEJTEZŐ
1. MÉRKŐZÉS
SZERBIA–MAGYARORSZÁG 31–29 (18–12)
Nis, 5200 néző. V: Erdogan, Özdeniz (törökök).
SZERBIA: MILOSZAVLJEV – DJUKICS 7 (2), KOJADINOVICS 4, Sz. Dodics 3, PESMALBEK 8, Borzas 3, V. Ilics 4 (3). Csere: Cupara (kapus), MARSZENICS, Kos 2, M. Dodics, Cenics. Szövetségi kapitány: Raúl González
MAGYARORSZÁG: Palasics – Imre B. 7 (5), Ilic Z. 4, SIPOS A. 1, LIGETVÁRI, Szita 2, FAZEKAS G. 5. Csere: Bartucz (kapus), Bóka, Bánhidi 3, Pergel 2, Ónodi-Jánoskúti, Krakovszki B. 1, HANUSZ 4, Rosta M. Szövetségi kapitány: Chema Rodríguez
Az eredmény alakulása. 6. perc: 3–3. 13. p.: 7–8. 15. p.: 8–9. 18. p.: 12–9. 24. p.: 12–11. 28. p.: 17–11. 34. p.: 21–15. 39. p.: 22–20. 42. p.: 25–20. 49. p.: 30–23. 57. p.: 30–28. 
Kiállítások: 6, ill. 4 perc. 
Hétméteresek: 6/5, ill. 7/5
MESTERMÉRLEG
Raúl González: – Itthon, Szerbiában nagyon jó volt a hangulat, aminek nagy szerepe volt abban, hogy jól játszottunk támadásban és védekezésben is. De a magyaroké nagyon felkészült csapat, jó játékosokkal és jó edzővel, továbbra is nyílt a küzdelem, igyekszünk idegenben továbbjutni. Két gól nem nagy előny, lehet sok és lehet kevés is, mert sosem tudni előre, mi fog dönteni.
Chema Rodríguez: – Nagyon nehéz meccs volt, mint ahogy számítottunk is rá, ám azt hiszem, megmutattuk a tartásunkat, miután elég sokáig öt-hat-hét gólos hátrányban is játszottunk. Folytatjuk a tervünket, harcolunk tovább, s azt gondolom, ez a kétgólos vereség nem olyan rossz eredmény nekünk, otthon mindent megteszünk azért, hogy éljünk a lehetőségeinkkel és kijussunk a világbajnokságra.

ÖSSZEFOGLALÓ

Érdekes zenei felvezetéssel indult a Szerbia–Magyarország férfi kézilabda-világbajnoki selejtezőpárbaj első mérkőzése Nisben, de még az is lehet, hogy csak elromlott a keverőpult, és elfelejtették kikapcsolni, amíg javították... Mindenesetre a zene olykor inkább volt szürreális és nyomasztó, mint lelkesítő, a szervezők pedig nem spóroltak a hangosítással, a melletted ülőt alig lehetett hallani a telt házas arénában, amely belülről egyébként a békéscsabai Városi Sportcsarnokra hajaz.

De legalább ekkora hangorkán volt akkor is, amikor a zene elhallgatott, mert akkor meg a hazai szurkolók kezdtek rá, akik a szerb himnusznál a felső szektorban egy hatalmas szerb zászlót feszítettek ki, a kemény mag drukkerei pedig úgy tombolták végig a hatvan percet egymás nyakában, mintha nem is ülő- vagy álló-, hanem „ugrálójegyet” vettek volna.

A pályán is kicsit dinamikusabban kezdtek a szerbek, Dejan Miloszavljev jól nyúlt bele néhány labdába, ám közben a magyar védelem is igyekezett erőt mutatni, Ligetvári Patrik az első támadásoknál úgy kapta fel és rakta arrébb Uros Kojadinovicsot, mint egy kisgyereket a játszótéren. Szövetségi kapitányunk is megkapta a maga sárga lapját, mert – teljesen jogosan – reklamált, miután Bánhidi Bencét másodszor rántották le a hatoson, de egyszer sem járt érte a védőnek két perc.

Az első negyedórában kiegyenlített volt a mérkőzés, majd amikor kicsit lépéselőnybe kerültek a hazaiak, Chema Rodríguez azonnal időt kért, amivel átmenetileg ugyan sikerült megfékezni a szerbek lendületét, ezt azonban nagyban nehezítette, hogy a benti lerántásokért a török játékvezetők valamiért következetesen továbbra sem ítélték meg a kétperces büntetéseket.

Az első félidő hajrája egyértelműen az egyre lelkesebben kézilabdázó hazaiaké volt, és jól tudjuk, mit jelent, ha egy délszláv csapat belelkesül… Sajnos kapusaink, Palasics Kristóf és Bartucz László sem tudta elkapni a fonalat, ketten együtt harminc perc alatt mindössze három lövést védtek ki, miközben Miloszavljev a másik oldalon egymaga hetet, köztük két hetest.

A szünet után felpörgött a magyar csapat is, és percek alatt sikerült feljönnie két gólra, ám ez a lendület kérészéletűnek bizonyult, mert a továbbra is lelkes szerb védelem villámgyorsan felkeményedett, a csarnok pedig szinte őrjöngve ünnepelt egy-egy Miloszavljev-védés vagy hazai lerohanás után. A magyar védelem ráadásul nem tudta tartani az elképesztő napot kifogó Dragan Pesmalbeket, aki mind a nyolc kísérletét gólra váltotta, sem Darko Djukicsot, aki hétszer talált be a magyar kapuba.

A hajrában a vendéggárda megpróbált belekapaszkodni az utolsó szalmaszálba, hogy ha nem is tudja megnyerni a meccset, legalább tisztes és könnyen ledolgozható hátrányt tudjon kiharcolni a vasárnapi visszavágóra. Úgy nézett ki, ez sikerülhet is, mert a lefújás előtt három és fél perccel már csak két góllal vezettek a szerbek, amit úgy sikerült megtartani, hogy a végére a bírók végre két percet és hetest ítéltek Bánhidi lerántásáért, amit Imre Bence be is vágott.

A maradék 20 másodpercben már nem tudtak betalálni a szerbek, de a meccset így is megnyerték 31–29-re. Nagy csata volt Nisben, a magyar válogatott pedig kétgólos hátrányból várhatja a világbajnoki selejtezőpárbaj vasárnapi, veszprémi visszavágóját.

PERCRŐL PERCRE