Mentőöv – Jakus Barnabás jegyzete
Az idény előtt a ferencvárosi vezetőséghez és szurkolókhoz hasonlóan én is érdeklődve vártam, mire lesz képes a női kézilabdacsapat kispadján a dán Jesper Jensen. Elek Gábor 2023-as távozása óta a fővárosiak a harmadik északi szakembernél tartanak, Martin Albertsennek másfél hónap jutott, segédje, Allan Heine tavaly családi okok miatt köszönt el. Jensen korábban hazája női válogatottjánál és az Esbjergnél dolgozott, előbbivel 2023-ban az FTC-től, egy évvel később a Győrtől kapott ki drámai körülmények között a Bajnokok Ligája elődöntőjében.
Az eredményei alapján bátran nevezhető „felső polcosnak” a dán tréner, ugyanakkor ebben az idényben a Ferencváros a kulcsmeccsei jelentős részét nem tudta megnyerni. A Brest Bretagne elleni heroikus érdi siker és az Odense elleni idegenbeli diadal elismerésre méltó, csakhogy ezekkel nem került közelebb céljaihoz az FTC. A Győrben október közepén elszenvedett tizenöt gólos vereségből ugyan felállt az együttes, de a Bajnokok Ligájában ezúttal is a negyeddöntő jelentette a végállomást. Pedig a Metz elleni odavágón elért döntetlen után idegenben a második félidő hajráját nyílttá tehették volna Klujber Katrinék, ám a kulcsfontosságú helyzetek kimaradtak.
Nem szabad elfelejteni persze, hogy több kulcsember hiányzott a keretből, mint például Darja Dmitrijeva vagy Orlane Kanor, emellett akadtak, akik sérülten is vállalták a játékot, míg mások formahanyatlással küszködnek. Simon Petra például meccsről meccsre extra teljesítményt nyújt, de egyedül ő sem tud másokat pótolni. A bajnokság az ETO népligeti pontszerzésével lényegében eldőlt, a BL-ben sorozatban harmadjára maradt le a négyes döntőről a Ferencváros, így csupán a Magyar Kupa maradt, ahol aranyban reménykedhetnek a fővárosiak.
Ráadásul ebben a – mentőövet jelentő – sorozatban az elmúlt években rendre kibabráltak a győriekkel, tavaly például hiába vezetett hat góllal is a második félidő közepén az ETO, a Ferencváros a rendes játékidő végén egyenlített, és aztán hetesekkel megnyerte a kupát. Sorozatban negyedszer, összességében tizenhatodik alkalommal. Idén a két favorit már az elődöntőben találkozik, erre legutóbb 2021-ben volt példa, akkor egyébként a győriek nyertek, majd a trófea is az övék lett – azóta viszont csak a Fradi emelhette a magasba.
Az elmúlt hetekben mutatott játék, a kispadok hossza és minősége alapján aligha merész kijelentés, hogy a szombat délutáni elődöntő esélyese a Győr. Nem akarom felsorolni az összes ide passzoló közhelyet, de csak Jensenen és csapatán múlik, hogy képes-e felállni a padlóról és előbb felülkerekedni a győrieken, majd sorozatban az ötödik alkalommal elhódítani a kupát. Ez mindenesetre szép mentése lenne egy különben sikeresnek nem mondható idénynek.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Minden idők – Deák Zsigmond jegyzete

Nézők nélküli meccsen búcsúzik az NB I-től a Diósgyőr

Angyalok földjén – Somogyi Zsolt jegyzete






