Per Johansson: Vissza kell hozni Győrbe a Bajnokok Ligája serlegét!

– Utólag hogyan látja, mi hiányzott a Metz ellen 31–29-re elveszített Bajnokok Ligája-döntőben?
– Engem is meglepett, de olyanokban buktunk el, amikben kimagaslóan a legjobbnak számítottunk az elmúlt két évben – felelte Per Johansson, a győri női kézilabdacsapat svéd vezetőedzője. – Az egész hétvégét tekintve pontosan tisztában voltunk azzal, milyen nehéz mérkőzések várnak ránk, kezdve a Brest elleni elődöntővel. Azt nem állíthatom, hogy szerencsénk volt azon a meccsen, a lányoknak is elmondtam, a nagyszerű csapatok az ilyeneket is megnyerik, még akkor is, ha nem elég jók. Azon a találkozón kaptunk egy második esélyt, ez mindenki számára világos volt, mert csak a végére állt össze a védekezésünk, a kapunkból is érkezett néhány védés, így győztünk.

– Aztán következett a finálé…
– Természetesen kiemeltük, hogy mindezek még fontosabbak lesznek a Metz elleni döntőben, már csak azt figyelembe véve, ahogy az ellenfél játszik. Ehhez képest az első félidőben nem reagáltunk megfelelően a kontrákra, alapvető és begyakorolt elemekben hibáztunk tehát. Küszködtünk ezekkel, mindenki tudta, ez a helyzet nem tartható. A végére hellyel-közzel javítottunk rajtuk, megnyílt előttünk az esély, azonban két ziccert is elhibáztunk. Kimondottan nehéz két egymást követő mérkőzésen bejárni ugyanazt az utat, de közel voltunk a Metzhez.

A KÉZILABDA IGAZI SZÉPSÉGE

– Miért történhetett ez? Hiszen ha csak a negyeddöntőre gondolok, oda-vissza magabiztos játékkal ütötték ki a tavaly ezüstérmes Odensét.
– Kimondottan magas minőségű ellenfelekkel találkoztunk ezúttal a négy között. Tanultak ezekből a meccsekből, kielemeztek bennünket. Egyértelmű, hogy a világszinten is kiemelkedő Sarah Bouktit vezetésével fogást találtak rajtunk, ami másoknak eddig nem sikerült. Nem egyszerű kifejteni mindezt, de erősebbek voltak, úgy játszottak velünk, ahogy mi szoktunk az ellenfeleinkkel. A hangulatunkkal nem volt gond, mindent megbeszéltünk, de ez a kézilabda igazi szépsége. Vagy épp az ellenkezője… Mindenesetre ebből a helyzetből is lehet tanulni.

– Említette Bouktit-t, aki nyártól már az ETO-t erősíti, a múlt hétfőn a szurkolók előtt pedig arról beszélt – ha nem is szó szerint –, hogy kifejezetten jó idényt vár. Mire alapozza?
– Erre némiképp hosszabban válaszolnék. Amikor 2024 márciusában megérkeztem Győrbe, a Magyar Kupa és a bajnoki cím már elúszott, mindenki stresszelt, de a BL-arannyal megmentettük az évadot. Hét-nyolc játékost cseréltünk a keretben, az ezt követő idényünk nagyszerűen alakult, megvédtük a címünket a BL-ben, visszaszereztük a bajnoki trófeát és a kupadöntőben is csak hetespárbajban kaptunk ki. Mindez fundamentumot képezett erre az évadra. Nekem ugyanis mindig látni kell a perspektívát, szinte tökéletes idény áll a hátunk mögött, de ez a legnehezebb, hiszen mindenki a tökéletességre törekszik. Most kissé szomorúan beszélgetünk azok után, hogy két egymást követő kiírást zártunk két arannyal és egy ezüsttel, valamint sorozatban három BL-döntőt játszottunk. Ennek a csapatnak az az erőssége, hogy képes megtanulni, miként kell játszani a Népligetben, a tatabányai kupadöntőben vagy Debrecenben. Most is ugyanígy megtanuljuk, ebből a helyzetből hogyan álljunk fel.

A HÁROM ARANY MEGSZERZÉSE BELETELIK EGY-KÉT ÉVBE

– A keret mennyiben alakul át ezúttal?
– A játékosok jelentős része velünk marad, Bouktit és Thale Rushfeldt Deila tökéletes láncszemek, kifejezetten őket kértem, szükségünk van egy világklasszis beállóra és egy olyanra, aki jól együttműködhet Dione Housheerrel. Visszatér Kari Brattset Dale, így adva lesz egy kiemelkedő minőségű alap. Egyetlen panaszos szavam sem lehet, minden és mindenki megvan, ami és aki kell. A közösen átélt élmények pedig még erősebbé tesznek bennünket, és a végén megszerezzük a három aranyat. Persze lehet, hogy beletelik még egy-két évbe.

– Megvan ehhez a motivációja?
– Még nagyobb is, mint korábban. Ha egymást követő három alkalommal megnyered a BL-t, mit érhetsz még el?! Lehet, akkor ideje lesz hazamenni, viszont nekünk most még nem sikerült a triplázás.

– Ha nyertek volna a Metz ellen, távozik?
– Nem. Ezt inkább metaforaként értettem. Nyilván adódott volna a kérdés, hogy mi legyen a következő cél. Négy? Akkor legyen már öt… Mindig egy lépéssel előrébb kell tartanom fejben. Most kristálytisztán látszik: vissza kell hozni Győrbe a BL-serleget, ez a legnagyobb motivációm.

– Az egész idényt tekintve mi a legjobb emléke?
– Beszéltem korábban erről a lányoknak, azt mondtam, lenyűgözően kezdtünk tavaly ősszel. Tizenöt góllal győztük le a Ferencvárost, megvertük a metzieket a csoportkörben, minden nagyszerű volt. Ennél is büszkébb vagyok arra az időszakra, amikor szenvedtünk, majd visszatért a hiányzóink egy része, és kivégeztük áprilisban az Odensét, a májusi kupadöntőben az FTC-t, majd a DVSC-t. Szóval a teljes évad tökéletesen alakult, egészen az utolsó mérkőzésig. A kézilabda lényege a győzelem. Nem voltunk jók a Brest ellen, de nyertünk, majd jött a sokat emlegetett döntő… Nagyon büszkének kell lennem, de most még rosszul érzem magam, túl friss az élmény. Egyszer majd az leszek, elvégre a hét lehetséges aranyból ötöt megnyertünk, a másik kettőben ezüstérmesként zártunk, a regnálásom alatt mindössze hét mérkőzést veszítettünk el.

– Sok edző kiegyezne ezzel a mérleggel…
– Igen, de sosem vagy jobb, mint a legutóbbi meccseden. Talán majd elvonulva, a hajómon átértékelem ezt… A lányoknak viszont azt mondtam, hogy büszke vagyok rájuk, mert ők ugyanazokat a kérdéseket tették fel egymásnak, amiket ön is nekem. Ahogy korábban is jeleztem, kell a perspektíva, az nem reális, hogy a Győr minden évben BL-t nyer.

A FELESÉG, AZ ÓCEÁN ÉS A MAGYAR NYELV

– Ha már hajózás: mik a tervei a nyárra?
– Öt és fél hétre hazatérek Svédországba. Hiányzik a feleségem és az óceán.

– Mit gondol az ellenfelekről? Jesper Jensen például régi ismerőseivel erősíti meg az FTC-t.
– Neki ezt kell tennie. Megfelelően igazoltak szerintem, Anna Kristensen ügyes kapus, Elizabeth Omoregie remek játékmester, ilyen játékosra szüksége volt az FTC-nek, így biztos vagyok abban, hogy a következő idényben erősebb lesz. A Metz mindig erős, ahogyan az Odense is, az Esbjerg nekifut még egyszer a nagy cél elérésének. A CSM Bucuresti és a Brest kérdőjeles, majd meglátjuk. Az élmezőny viszont nagyon magas színvonalú.

– A magyar nyelvvel miként boldogul? Ahogy hallottam az MVM Dome-ban és az azt követő szurkolói találkozón, bizonyos kifejezéseket már elég jól elsajátított.
– Türelmes a tanárom, nem én vagyok a legjobb tanuló, de lépésről lépésre haladok. Azt gondolom, már a próbálkozással tiszteletet mutatsz az adott ország iránt. A holland és a montenegrói nyelv sokkal könnyebb, a magyarnak semmivel sincs kapcsolata. Szóval nem egyszerű, de hasznos számomra, hogy valami mással is foglalkozhatok. Számos szót ismerek már: például hideg tejet is tudok kérni, mert az egyik szállodában nem kaptunk. Szeretek Győrben lenni, biztosnak érzem a helyem, bár nem egyszerű itt edzősködni, viszont nem cserélném el semmire ezt a munkámat. Nem is gondolom, hogy váltanék, az ETO után más klubhoz szerintem nem megyek. Talán hazatérek, vagy valamelyik válogatotthoz szerződöm.

– Szóval ez a legmagasabb szint, ahol lehet?
– Messze. Az egész atmoszférához foghatót nem igazán találok, körülbelül tizenöt évet kéne visszamennem az időben, amikor Svédországban dolgoztam a női válogatottnál. Nem hibáztatnak, nem mutogatnak ujjal, hanem reflektálnak. Addig maradok Győrben, amíg jól érzem magam. Ha nincs meg ez az érzés, távozom, de most csodálatos a csapat.