Nagy csalódás: kiesett a válogatott

A mérkőzés előtti hangulatról itt olvashatja helyszíni tudósításunkat!

A magyar kézilabda-válogatott délután hat óra előtt pár perccel ért ki a Csehország elleni mérkőzés színhelyére, a bécsújhelyi csarnokba. A fiúk belenéztek a francia–spanyol mérkőzés első félidejébe, a második játékrészt azonban már nem láthatták a játékosok, mert elkezdtek készülni a „fő” meccsre.

Így a mienk arról is lemeradtak, hogy a hispánok a második féliődben feljöttek a világbajnokra, így 24–24-re végzett egymással a két csapat. Ez azt jelenti, hogy ha a Csoknyai-csapat jut tovább, akkor a spanyolok három, a franciák és a magyarok egy-egy pontot visznek tovább a középdöntőből.

Laluska Balázs góljaival a magyar válogatott szerzett étgólos előnyt a mérkőzés elején, ám a csehek hamar ocsúdtak, és Filip Jícha vezetésével átvették a vezetést. A mieink elég indiszponált teljesítményt nyújtottak az első negyedórában, az ellenfél mintha jobban felpörgött volna a sorsdöntő találkozóra.

Jellemző, hogy Jícha olyan helyzetből is betalált, amikor rajta kívül mindenki úgy gondolta, hogy a labda már a mienk – sajnos, a védőink is, így már 8–5-re is vezettek a csehek.

Katzirz Dávid két góljával pillanatnyi ideig úgy tűnt, hogy a csapat rátalál a helyes útra, Jan Filip találatai után azonban ismét állandósult a négygólos különbség a két együtes között. Csoknyai István a 22. percben kénytelen volt időt kérni, hogy ne húzzon el túlságosan a fehér mezes cseh csapat (13–8).

Szerencsére ekkor időben eszmélt a magyar válogatott, és Katzirz mellett a szintén remek cserének bizonyuló Császár Gábor góljával közelebb került ellenfeléhez a válogatott, sőt ki is egyenlítettünk, ám a szünetre – nem érdemtelenül – a csehek vonultak egygólos előnnyel.

Szemezgetés a félidei statisztikából. Ami igazán árulkodó, Jícha, Filip és Nocar lövőlapja: 6/8, 5/6, 2/2. Fazekas nem rossz, 33 százalékkal védett az első játékrészben (7/21), ám Martin Galia őt is felülmúlta (10/23; 43%).

A szünet sem hozott komoly változást a játékban. Jíchát egyszerűen képtelenek tartani a mieink, így ismét ötgólos hízott a két csapat közötti különbség. 40. perc: 15–20, magyar időkérés...

Sajnos,Csoknyai István tanácsai sem segítettek, állandósult a különbség. A mieink egy-egy egyéni villanást leszámítva nem alkottak maradandót, miközben a csehek minden egyes labdáért küzdöttek, a magyar csapat csak kapkodott, és enerváltan, már-már tehetetlenül küszködött önmagával és az ellenféllel is (20–25).

A Fazekas Nándor helyét átvevő Puljezevics Nenad is alig találkozott a labdával, miközben a Jícha, Filip, Nocar hármas az 50. percre 25 gólt hozott össze – többet, mint az egész magyar válogatott.

Az utolsó percekre ennek ellenére maradt némi halvány remény a döntetlenre, ám mindent elmond, hogy emberelőnyben is képes volt eladni a labdát a csapat, amely a Franciaország elleni bravúrdöntetlen után két fájó vereséggel búcsúzott a kontinensviadaltól. Csehország 33–26-ra nyert, és továbbjutott.