Férfi kézilabda: Császár Gábor újra mezt húzott

Tizenhat perc, ötvenegy másodperc – ennyi időt töltött a pályán a Cegléd legutóbbi, Gyöngyös elleni hazai mérkőzésén a 247-szeres válogatott irányító, Császár Gábor, aki közel egy évtizednyi légióskodás után tavaly költözött haza családjával, és lett a ceglédi kézilabdaklub szakmai igazgatója. Akkor még ő sem sem gondolta volna, hogy fél év sem telik el, és újra pályán lesz, de az élet úgy rendezte, hogy múlt hét pénteken a második félidőben beküldte őt Nagy Károly edző, főleg támadásban segítette a ceglédieket, és két gólt szerzett, igaz, 30–24-re kikaptak a remek formában lévő ellenféltől.

„Nem emlékszem, mikor voltam legutóbb ilyen ideges mérkőzés előtt – emlékezett vissza a 38 éves Császár. – Sokat rágódtam azon, játsszam-e vagy sem, bírni fogom-e. Azonban mivel februárban és márciusban sorsdöntő mérkőzéseink lesznek, tesztelnem kellett magam, tudok-e úgy játszani, hogy nem hátráltatom a csapatot. A jó szándék és túlbuzgóság dolgozik bennem, hátha el tudok jutni arra a szintre, amivel segíteni tudok, viszont még továbbra is tesztelnem kell, bírom-e.”     

Tavaly nyári érkezésekor ez nem volt benne a levegőben, bár Nagy Károly edző folyamatosan mondta neki, hogy jöjjön vissza, mert biztosan tudna segíteni a csapatnak, de ő nem érezte magát késznek rá. Ősszel viszont volt három-négy olyan összecsapása a klubnak, amikor az újdonsült szakmai igazgató úgy látta kívülről, elkelne egy rutinos játékos a csapatban, aki például higgadt tud maradni a végjátékban, és az utóbbi hónapokban végzett gyakorlás alapján úgy tűnt, a térde is bírja a terhelést, ami erőt adott neki.

„A múlt héten beszéltük meg az edzővel, hogy ha tovább várok, nincs értelme gondolkodni a visszatérésen, mert idő kell, hogy felkészüljek a fontos meccsekre és formába lendüljek. A visszatérés az én döntésem volt – fogalmazott Császár Gábor. – Fontos megjegyezni, nem azért tértem vissza, mert nem tudok meglenni a kézilabdázás nélkül. Azért jöttem vissza, hogy segítsek, de azt is tudom, hogy ez kétélű, mert benne van az is, hogy csak lejáratom magam. Ezért, ha őszinte vagyok, azt mondom, örülnék, ha nem kellene pályára lépnem tavasszal, mert az azt jelentené, a csapat jól működik, és nincs rám szükség.”     

De ha a szakmai igazgató nem is áll be, már az is sokat jelent, ha csak ott van a kispadon, és tanácsaival segíti csapatát, de úgy gondolja, ehhez meg kell találni az egyensúlyt az edzővel is, hogy ideális munkamegosztás alakuljon ki köztük, és a lehető legjobban segítsék egymás munkáját.