Jöhet az utolsó fejezet! – Bobory Balázs jegyzete

És Janurik Kinga véd. Klujber Katrin kosarasokat megszégyenítő módon ad sapkát az egyik Esbjerg-játékosnak és szerez labdát. A korábban ellenfélként még közellenségnek kikiáltott Dragana Cvijics az általa kiharcolt hétméteres után a Fradi-címert csókolgatja a mezén.

Aztán jön a katarzis.

Emily Bölk valahogy kiverekedi magának a helyzetet, a földre pattintja a labdát, amely a jobb felső sarokban köt ki, három másodperc, kettő, egy, vége!

Elek Gábor sprintel az oldalvonal mellett, Szöllősi-Zácsik Szandra Klujbert ölelgeti, Bölk, a győztes gólt szerző Bölk pedig sír, nevet, törölgeti arcán a sós könnycseppeket.

Ezrek tombolnak az MVM Dome-ban, még az ősi rivális ETO szurkolói is a Ferencvárosnak tapsolnak, elképesztő mese utolsó előtti fejezete pereg le a szemük előtt.

Ki emlékszik arra, hogy ősszel Cvijics csókolt-e bármit is, Bölk sírt-e, vagy Janurik hányszor védett a Bietigheim elleni idegenbeli BL-csoportmeccsen. Negyven gólt kapva, hússzal kapott ki az FTC, amelyet akkor a legtöbben elsirattak, eltemettek, Elek Gábornak pedig a fejét követelték.

Most pedig a csapat – június elején – Bajnokok Ligája döntőt játszik a címvédő Vipers Kristiansand ellen, amely éppen az ETO-t búcsúztatta rajt-cél győzelemmel a másik elődöntőben. Elek Gábor feje a helyén, bár az edzőt éppen a Fradi másik évadbeli csodája, a Metz elleni negyeddöntő visszavágója után ítélték kényszerpihenőre, búcsúra. Ám az FTC iránti rajongása csak még többre sarkallta, a klub szellemiségének, örökségének egyik megtestesítőjeként adott még egy lendületet a csapatának, amely a szakosztály történetének legnagyobb sikere előtt áll, csak egy nagyon magas küszöbön kell még átlépnie, hogy elérje.

Nincs olyan regény, amely drámaibb, fordulatosabb, meghatóbb lenne, mint egy ferencvárosi BL-győzelemmel záruló évad leírása. Nem lehet szavakba foglalni azokat az érzelmeket, amelyet a szombati, Esbjerg elleni elődöntő kiváltott még azokból is, akik semlegesek vagy nem kifejezetten FTC-szimpatizánsok, mégis kiugrott a szívük a helyéből Bölk lövésének pillanatában.

És hogy mit érezhetett akkor Elek Gábor vagy éppen a szintén klublegenda és visszavonuló Szucsánszki Zita?

Nem tudjuk.

De talán eszükbe jutott, hogy min mentek keresztül Bietigheim óta, mekkora mélységekből kellett visszakapaszkodniuk, hogy most odaérjenek a csúcsra.

Már csak egy fejezet hiányzik a mese csodálatos befejezéséhez. Bárhogy is zárul, méltó lesz ehhez a ferencvárosi csapathoz.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!