A MÉRKŐZÉS ONLINE TUDÓSÍTÁSÁT IDE KATTINTVA TEKINTHETI MEG!

Az újvidéki kvartett első randevúját a címvédő francia együttes Spanyolországnak adta. Aligha kell mondani: a párosítás a szakágban bármely világversenyen döntőnek is beillene. (Jegyezzük meg, a papírforma szerint a szakértők többsége nem tartja kizártnak, hogy a január 29-i fináléban szintén ez a két csapat ütközik meg egymással, de legalábbis az esélyek kimondottan jók erre.) Izgalmas csatában aztán a spanyolok meglepték, és három góllal (29–26) le is győzték Franciaországot.

Amint arról tegnap már beszámoltunk, Mocsai Lajos szövetségi kapitány úgy döntött, hogy csak tizenöt játékost nevez be a mérkőzésre, így a kapus, Tatai Péter mellett Vadkerti Attila és Szöllősi Szabolcs neve nem került be a hivatalos jegyzőkönyvbe.

1. félidő

A fehér szerelésben játszó magyarok kapujában Fazekas Nándor kezdett a találkozón, amelyet a miénk volt az első támadás lehetősége. A kezdőben a két Iváncsik fivér, Gergő és Tamás mellett beállóban Zubai Szabolcs, irányítóban Császár Gábor kapott szerepet, a két átlövőnk Mocsai Tamás és Ilyés Ferenc volt. Védekezésben egyet cseréltünk, Császárt Laluska Balázs váltotta. Egy-egy kimaradt támadás után Mocsai Tamás szerzett vezetést. Mi rendezetten, az oroszok idegesen kezdtek, jó védekezésből kiindulva az első öt perc egyértelműen a miénk volt, ellenfelünknek ennyi idő és négy támadás kellett az első gólhoz (3–1).

Iváncsik Gergő három magyar gólt szórt – egyet a szélről, kettő leindításból –, Fazekas közben három védést mutatott be. Ilyés kiállítását 2–0-s rohammal kezdték az oroszok, majd Nagy Kornélt is kiszórták két percre. Iváncsik Gergő hat a négy ellen is betalált, ezúttal a szélről húzta be. 3–1-re buktuk el az emberhátrányos időszakot, de még tartott az előny a 10. percben (6–4).

Előbb Császár, majd ismét Mocsai lőtt gólt, támadásban kifejezetten tetszetősen muzsikáltunk. Ilyés találatával el is tudtunk húzni néggyel. Ami nem jött össze nekünk beállóból, sikerült az oroszoknak: a gól. Középen viszont ellenállhatatlanul játszottunk, Ilyés ezúttal közbe lőtt. Iváncsik Tamás ellen szabálytalankodtak ziccerben hetest és kiállítást érően, Mocsai Tamás rutinosan váltotta gólra a büntetőt, és még az esés után a kezét fájlaló, ápolást is kapó balszélsőnknek sem kellett cserét kérnie. A 15. percben néggyel vezettünk (11–7).

Zubai dobott gólt beállóból és egyben harcolt ki újabb orosz kiállítást. Ellenfelünknél érezhették, hogy ez ma eddig nem az igazi, időt is kértek. Persze, hat a négy ellen támadni, na, oda kell a nagy ötlet. Mocsai Tamás kapkodva lőtt a blokkba, így adtunk esélyt az oroszoknak, hogy játszanak az idővel. Iváncsik Gergőt azonban ez nem zavarta, ejtett egy gólt a szélről. „Játszik a csapat!", zúgott az aréna, majd Fazekas kapott „Nándi, Nándi!" biztatást az orosz büntetőnél, sajnos, hiába. Császár elpasszolt homályra egyet, de Ilyés a következő támadásnál pattintva ziccerbe hozta Zubait, aki élt a lehetőséggel. A 20. percre csak az eredmény változott, a különbség nem (14–10).

A 22. percben az oroszok kapust cseréltek – volt rá okuk –, de Mocsai Tamás bejátszásánál a védőtársak felejtették üresen Zubait. A komplett középső védelmet pedig nem illik leültetni a padra... Védekezésben ebben az időszakban keveset tudtunk hozzátenni a találkozóhoz, Fazekas sem nagyon találkozott a labdával, így kicsit magunkra engedtük a riválist. Császár mellett Nagy Kornél és Mocsai Tamás is támadott, tehát az első számú és lényegében egyetlen igazi irányítónk mellett két kvázi helyettese is a pályán lehetett egyszerre. A 25. percre kettőre olvadt az előnyünk (16–14).

Mivel sorainkat igazából az időkérést követően sem tudtuk rendezni, az oroszok feljöttek egygólos hátrányra. Mocsai Tamás találata elmozdította a mieinket a holtpontról, de Ilyés megmozdulást kicsit túl szigorúan fújták be két percre a bírók, az oroszok gyorsan büntettek is. Császárt az emberhátrány sem zavarta, nem úgy a zsűriasztalt az időmérő, amely egy percet előreszaladt az időben... A technikai kényszerszünet után orosz góllal folytatódott, majd a hajrában azzal zárult az első félidő, így eldöntetlennel vonultak pihenőre a felek harmincpercnyi játékot követően (19–19).

2. félidő

Kapunkba Mikler Roland érkezett, de az első támadást 28 mp alatt góllal zárták az oroszok, akik először jutottak vezetéshez a mérkőzésen. Támadásban visszaállt az alapcsapat, Ilyés azonban belement az orosz falba, amely a történelemben sohasem ígért sok jót. Az orosz jobb szélről már a második gólt kaptunk, kellett is a közönség „Mindent bele, mindent bele!" rigmusa. A változatosság nem mindig gyönyörködtet, a bal szélről is betalált az ellenfél. Három perc alatt mínusz három... Ilyés gyors gólra váltotta a fórunkat, majd szépen blokkolt. „Harcoljatok, harcoljatok", adta ki a következő parancsot a lelátó. Mocsai Tamás szépített, a 35. percre felzárkóztunk (21–22).

Ez az öt perc nem kezdődött túl jól. A védekezés közben az oldalára ütést kapó Zubait kellett ápolni az oldalvonal mellett, majd Schuch Timuzsin hagyott ki ziccert. De legalább utóbbi gyorsan javított és egyenlített. Friss erőként beszállt Krivokapics Milorad is, akit a szerb közönség hangos pfujolással fogadott. A 40. percben ott lihegtünk az oroszok nyakában, de jobb lett volna, ha Mocsai Tamás nem a kapu fölé bombázza a büntetőt (22–24).

Krivokapics is betalált – kapott is érte –, majd Mikler lábbal hárított. Nagyon kellett mindkettő. Mint ahogyan Császár értékesített hetese is. Ezt egy jó magyar blokk követte (közben Zubai jelezte, hogy nem tudja folytatni a játékot), és bár döntően változatlanul üldöztük a riválist, a 45. percre végre erőre kaptunk (24–26).

Iváncsik Gergő is ápolásra szorult (a bal vádliját masszírozták), előbb Császár, majd Nagy Kornél helyettesítette a szélsőt. Krivokapics bombájánál hangpárbajt vívott a közönség, hovatartozás szerint. Mikler megfogott egy lövést, majd indította a gólig száguldozó Császárt, ismét egyenlő volt az állás. Tizenhárom perc volt hátra ekkor a találkozóból. Putics Barna személyében újabb kispados játékos érkezett, Császár góljával ismét vezettünk, de ennek nem tudunk örülni felhőtlenül, hiszen Iváncsik Tamás fájdalmas arccal maradt a földön. Bal térdével a gyúróink sem nagyon tudtak mit kezdeni a kispadon – méretes hűtést kapott a fájó testrészére –, Laluskának pedig az orosz irányítóval gyűlt meg a baja, ki is állították a magyart. Az 50. percben Putics emberhátrányból talált be, ismét mi vezettünk (28–27).

Tíz perc nagyon sok idő. Ja, így nem is: Harsányi Gergely a szélről húzta be a kapuba, majd Császár is megtalálta a rést a pajzson. Az utolsó öt percnek még erőnk tudatában, önbizalommal és kétgólos előnnyel vághattunk neki (30–28).

Orosz gól és Putics kiállítása indította a záró periódust, egyik sem volt éppen szívderítő. Főként nem az egyenlítés az 57. perc végére. Még jó, hogy Alekszej Rasztvorcev is kiszállt két percre, nem önszántából. A szerb közönség „Rosszija! Rosszija!" biztatásba kezdett, és nagyon örült, amikor hátrányba került a magyar válogatott. Ennyit számít a rutin, Eduard Koksarov is kiállíttatta magát az utolsó másfél percre.

Legjobbunk, Császár nem törődve a pfujolással, hetesből egyenlített. Egy perccel a vége előtt négy, majd picit később már öt a hat ellen támadhattak az oroszok. Tizenhárom másodperccel a vége előtt azonban labdát szereztünk, majd azonnal időt is kértünk. Még egy gyors támadásra volt idő (11 szekundummal a vége előtt), de már emberelőnyben. Császár után Krivokapics is cselezett, majd Ilyés ment bele a falba a mérkőzés utolsó momentumaként (31–31).

KRASZ EMIL (Újvidék)