Női kézi: Kikérem magamnak, hogy bukott edző lennék! – Danyi Gábor

– Akkor ön most jó edző vagy rossz?
– Inkább jó, mint rossz – válaszolta a Győr női kézilabdacsapatának vezetőedzői posztjáról május 7-én menesztett Danyi Gábor, aki lapunknak nyilatkozott először a távozása óta. – Nincs tökéletes edző, de ha azt az alaptézist vesszük, hogy egy trénert az eredményei minősítik, akkor inkább jó edző vagyok, mintsem rossz.

– Azért kérdeztem, mert 2011-től másod-edzőként, 2018 nyarától vezetőedzőként dolgozva az ETO-nál ötször nyert Bajnokok Ligáját, hétszer bajnokságot és hétszer Magyar Kupát. A kívülállónak mégis úgy tűnhet, hogy a Ferencvárostól május ötödikén elszenvedett 31–22-es vereség után dicstelenül és bukott edzőként kellett távoznia az idény hajrájában, miközben hónapok óta köztudott, hogy a nyártól Siófokon folytatja a karrierjét.
– Az biztos, hogy kurtán-furcsán ért véget a győri korszakom. Természetesen tíz év után szerettem volna tisztességgel és becsülettel elbúcsúzni és befejezni a munkámat Győrben, ám nem nekem kell megindokolni és főleg nem megmagyarázni, hogy miért így kellett történnie. Egy dolgot viszont szeretnék nagyon határozottan tisztázni: mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy jó vagy rossz edző vagyok-e, de hogy én leszegett fejjel távozzak, miközben bukott edzőként próbálnak beállítani néhányan, azt kikérem magamnak. Ha az elvégzett munka és az elért eredmények után nekem magyarázkodnom kell, akkor nagyon furcsa világban élünk és nagyon furcsa az a közeg is, ahol ezt így értékelik.

KÉMIA, FÖLDRAJZ ÉS VERETLENSÉG

– Tényleg csak az – könnyen lehet, hogy a Győr bajnoki címébe kerülő – FTC elleni vereségen múlott a menesztése?
– Nem tudom, hogy összességében min múlt. Viszont szeretnék minden olyan mendemondát és pletykát eloszlatni, hogy a csapat és köztem probléma volt. Olyat is hallottam, hogy nem működött a kémia a játékosok és köztem – ezekre nem tudok mit válaszolni. Egyrészt azért, mert nem vagyok kémiatanár – egyébként földrajztanár vagyok –, másrészt nem tudom, mi lett volna akkor, ha minden működik köztünk. Akkor vajon még milyen sikereket értünk volna el? Objektíven nézve az eredményeinket, a három év alatt nem kaptunk ki a nemzetközi porondon. Tőlem ezt egyetlen nyilatkozatomban sem hallhatta eddig senki, de ha kell, akkor hivatkozom erre és most eljött az idő, hogy ezt tegyem. A bajnokságban egyszer a Siófoktól, egyszer a Ferencvárostól kaptunk ki, mind a kétszer alaposan elvertek bennünket és mindkét meccsen teljesen jogosan nyert az ellenfél. De álljon már meg menet: ha ez a mérce és ez a következménye a vereségnek, úgy, hogy gyakorlatilag öt perc alatt kiadják az ember útját, akkor nem gondolom, hogy nekem kell magyarázkodnom vagy valamiért is szégyenkeznem. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tíz éve Győrbe mehettem és nagyon sokat köszönhetek az ETO-nak, a szurkolók, a város és az egyesület is fantasztikus közeg, kizárólag pozitív emlékeim vannak. Talán valamit én is tudtam adni tíz év alatt a klubnak. A stábbal együtt bebizonyítottuk, hogy ha megadják az esélyt, akkor magyar edzőként is el lehet érni azt az eredménysort, amit együtt elértünk.

– Mi történt az FTC elleni vereséget követő napokban?
– Nyilván nagyon rossz állapotban voltam – ha nem így lett volna, az azt jelentené, hogy közömbös számomra az egész, de nem az. Nem így terveztem a távozást, de az élet így hozta. Sok megkeresést, támogatást kaptam azoktól, akik korábban a nehéz periódusokban is hívtak és akiknek nemcsak akkor vagyok fontos, amikor BL-t nyerünk. De még egyszer hangsúlyozom: nem szeretném, ha bárki is azt gondolná, hogy problémák voltak köztem és a csapat között. Minden együttesben vannak olyan játékosok, akik a periférián vannak, elégedetlenek és a valós tudásuknál többet képzelnek magukról. Ezzel nincs semmi gond, ilyen volt és van a Győrnél is. A probléma az, ha ezt együtt nem tudjuk kezelni. Viszont nem megyek le arra a szintre, ahová néhányan lementek.

– Mire céloz?
– Nem követem a közösségi média és a kommentelők világát, de hozzám is eljutott az idény közben távozó Amanda Kurtovic kárörvendő reakciója a távozásom kapcsán. Én csak a hála, a tisztelet és a köszönet hangján beszélhetek a klubról. Abba sem akarok belemenni, hogy ha valaki az eredményeimben nem tud hibát találni, akkor esetleg másban keressen kapaszkodót. Én tényleg a lehető legkomolyabban gondoltam azt, hogy minden edző életében eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, váltania kell. Ezért már tavaly október-novemberben eldöntöttem, hogy az új idényben már nem szeretném az ETO-t irányítani, mert egy másik közegben is kipróbálnám magamat és adott esetben nem megvárni azt, hogy kirúgjanak, konfliktusom vagy csömöröm legyen. Hittem benne, hogy a sikerek csúcsán, normálisan is el lehet válni, azt mondva egymásnak, köszönöm, hogy itt voltál és köszönet a munkádért.

A JÁTÉKOS CSINÁLJA AZ EDZŐT

– Mégsem így történt.
– Ez nem jött be, mert nem tették lehetővé. Hónapokkal korábban eldöntöttem, hogy nem dolgozom tovább a klubnál, mert szeretnék megújulni. A döntésemben nyilván az is közrejátszott, hogy a győri egyesület elnökével, Bartha Csabával több dologról másképp gondolkodtunk. Persze nincs abban semmi szenzáció, ha véleménykülönbség alakul ki a főnök és a beosztott között, ilyenkor a beosztottnak kell távoznia és más helyet találnia. Ezt ki kell mondani és amíg csak lehetőség van rá, tisztességgel végigdolgozni a hátralévő időt – nekem most a tervezetthez képest egy hónappal korábban ért véget a munkám. Egy pillanatig sem volt kérdés részemről, hogy a felelősséget nekem kell vállalnom a Fradi elleni vereségért, de a szakmai elemzésnek nem most van itt a helye és az ideje.

– A Magyar Kupa és a Bajnokok Ligája négyes döntője előtt kellett elköszönnie. Ez mekkora csalódás?
– Csalódás, de aki edzőnek áll, annak tudomásul kell vennie, hogy ez is benne van a pakliban, bármikor átélhetsz ilyet is. Vallom, a trénert a játékosok „csinálják”, illetve az eredmények minősítik. Bár a győri klub edzőváltás kapcsán kiadott kommünikéjében azt olvastam, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, én egyelőre csak az együtt nevetünk kitételt tudtam értelmezni, az együtt sírunkat eddig még nem. A közös nevetésekre emlékeztem az elmúlt három évből is, amikor sikerek voltak, sírni viszont nem sírtam és máshonnan sem hallottam, hogy valaki ezt tette volna.

– A játékosok mit szóltak a hirtelen távozásához?
– Néhányukkal üzenetet váltottunk, de nem gondolom, hogy a problémáimat most a csapatra kellene zúdítani, mert fontos feladatok várnak még az együttesre, a játékosoknak arra kell koncentrálniuk, hogy a lehető legjobban fejezhessék be az idényt.

NEM TERVEZ BESZÉLNI MARTÍNNAL

– Visszatekintve az elmúlt három évre – min változtatna?
– Nagyon kevés dolgon. És nem azért mondom ezt, mert két vereséggel játszottuk le a majdnem három idényt, hanem azért, mert olyan közös munkát és gondolkodást, igazi csapatmunkát alakítottunk ki, amelyben mindenkinek megvolt a feladata, senki sem akart annál többet tenni, de kevesebbet sem. Mindenkinek megvolt a területe, ahol szabad kezet kapott. Nyilván a végső szót nekem kellett kimondani és a döntést meghozni. Állítólag a profi világban az eredmények minősítik az embert: furcsa lenne, ha az eredményeimet magyarázni kellene. A Siófok és a Ferencváros elleni két vesztes meccset valahol biztos elrontottam, de ha valaki felajánlaná most, hogy a következő három évben is csak kétszer kapok ki klubedzőként, azonnal aláírom.

– A visszatérő Ambros Martínnal beszéltek?
– Nem és nem is tervezem, hogy beszélek vele.

– A BL jövő hétvégi négyes döntőjét és a Győr meccseit követi majd?
– Nem tudom még, hogyan alakul a jövő heti programom, ha módomban lesz, akkor valószínűleg figyelni fogom az ETO-t.

– Mit tervez a következő hetekben, hónapokban?
– Nem mondom, hogy időmilliomos vagyok, mert elfoglalom magam. Készülök a válogatott nyári, olimpiai edzőtáborára és természetesen a siófoki munkával kapcsolatos előkészületekre is több időm jut mostantól. Ezen túl arra is lesz lehetőségem, hogy elköszönjek a sok nagyon kedves embertől, akiket Győrben megismertem. Nem akarok én elbúcsúzni, csak elköszönni, mert búcsúzni annak kell, aki örökre elmegy. Én azonban biztosan nem szeretnék örökre búcsút venni senkitől.