Kézilabda: csak egy játékos van az elvárt állapotban a magyar női válogatottban

„Játékosként 12 világverseny tapasztalatával mondhatom, nagyon sokszor jól indultunk, de erőnlétben sokszor elfogytunk. Ezen javítanunk kell” – fogalmazott Ilyés Ferenc, az MKSZ elnöke A magyar utánpótlásképzés és -nevelés aktualitásai című esemény elején.

Hozzátette, most már megvannak az eszközeik, megvannak a méréseik, de a jobb erőnlétet csak az utánpótlásban lehet megalapozni.

„Tegyünk együtt azért, hogy minél több gyerekből legyen először tehetség, majd később sikeres kézilabdázó, tudatos felnőtt játékos” – fogalmazott a 229-szeres válogatott balátlövő, aki április óta irányítja az MKSZ-t.

Juhász István, a szövetség sportszakmai igazgatója arról beszélt, meg kell határozni, mik a kiinduló szintek, tudni kell, mire képes egy játékos technikailag, illetve motorikusan. Ebből adódóan ki kell tűzni azokat a predikciókat, mire lesz képes a későbbiekben.

„Sok esetben biztatóak az adatok, de vannak olyanok is, amelyek azt mutatják, bizonyos játékosokban, bizonyos korosztályokban már nem találunk akkora potenciált. Ez mind visszavezethető arra, hogy az alapok lerakása sok esetben nem sikerült” – magyarázta.

A felmérések kapcsán megjegyezte, a dán férfiválogatott a legutóbbi világbajnokságon - amelyet megnyert - tíz mérhető adatból öt képességfaktorban a legjobb volt.

„A széleskörű alapok megfelelő időben való eltalálása mindenképpen segíteni fog bennünket abban, hogy a mérhető faktorokban is ott legyünk, ahol szeretnénk” – vélekedett Juhász.

Az utánpótlás és felnőtt válogatottak kondicionális állapotának jellemzése a nemzetközi referenciák tükrében című előadása elején Szűcs Martin ismertette, hogy rendszerint felmérik a serdülő, az ifjúsági, a junior és a felnőtt női válogatott játékosokat, hogy érdemben össze tudják hasonlítani az adatokat, és ahol van elérhető nemzetközi referencia, ott azt is felhasználják.

„A rendelkezésünkre álló felmérések alapján minden posztra meghatároztunk elvárt értékeket, de ez csak az első lépcsőfok, tehát még nem az a szint, amit szeretnénk” – hangsúlyozta.

Ehhez képest a 21 felmért felnőtt játékosból állóképességben kilenc – tehát kevesebb mint a fele –, guggolásban közel a csapat fele, sprintben még kevesebb, irányváltási és felugrási képességben pedig a 21 főből három, illetve négy játékos hozta a szintet, „ami még nem az, ahova szeretnénk eljutni, csak az első lépcsőfok”.

Szűcs elárulta, a felnőtt válogatottban jelenleg mindössze egyetlen olyan kézilabdázó van, aki minden mérésből hozta az elvárt szintet. A junioroknál kettő, az ifjúságiaknál kettő, a serdülőknél pedig egy ilyen játékos van.

Az erőnléti edző hozzáfűzte, az egyik legelszomorítóbb, hogy a posztonkénti teljesítményprofil készítése közben a kapusok esetében meg kellett változtatniuk a skálázást, olyan szinten térnek el - negatívan - az elvárt értékektől, ráadásul ez a tendencia a serdülő, az ifjúsági, a junior és a felnőtt válogatottnál is.

„Több játékos esetében történt jelentős előrelépés, ami viszont szomorú, hogy a felnőtteket kellene eljuttatni a juniorok szintjére, nem fordítva” – magyarázta.