Pálinger Katalin: Optimista vagyok a következő éveket és a 2027-es hazai vb-t illetően

Ilyés Ferenc, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke: – Az MKSZ elnöksége előzetesen az első hat hely valamelyikének megszerzését tűzte ki célul, ami az elmúlt jó pár világbajnokság eredményét elnézve talán merésznek tűnhetett, hiszen a legjobb hat közé legutóbb 2005-ben került a csapat, amikor bronzérmes lett, ugyanakkor a 2024-es év olimpiai hatodik és Európa-bajnoki harmadik helye mutatta, hogy elkezdtünk felzárkózni az élmezőnyhöz. A szövetségi kapitánnyal közös részletes értékelés még előttünk áll, de két nappal az utolsó meccs után azt elmondhatjuk, mindenképpen a fejlődést mutatja az, hogy míg 2023-ban mindannyian örültünk a vb-tizedik helynek, hiszen olimpiai selejtezőt ért, most a negyeddöntőt követően, a hetedik helyezés kapcsán inkább búslakodtunk, nem azért elsősorban, mert egy hellyel lecsúsztunk a hatodik helyezésről, hanem azért, mert a négy közé nem jutottunk be, ezért küzdött a csapat, a játékosok ki is mondták, hogy nekik ez a belső céljuk. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen mutatja, hogy a lányok motivációban, önbizalom tekintetében is sokat léptek előre, köszönhetően az előző és a mostani évnek is. A hollandok elleni negyeddöntőt elnézve a négy közé jutáshoz, az újabb éremhez még tovább kell fejlődnünk, az első hat helyről pedig voltaképpen egy rossz félidő, a japánok elleni kiszenvedett döntetlen miatt maradtunk le, vagy ha a végén a dánok ellen sikerül egyenlítenünk az utolsó támadásnál, akkor is a hatodik pozícióban zárunk, de tudjuk, hogy a sportban nincs „ha”. Jól látszik, hogy a nagy csapatok ellen vagy két bravúrra van szükség az elődöntő eléréséhez, vagy egyre, de azt jól időzítve, hiszen ha a dánok ellen mutatott teljesítményt mutatjuk Hollandia ellen, akkor a minimum, hogy szoros lett volna a meccs és reális esélyünk lett volna a sikerre. A kötelezőket ez a csapat már tudja hozni, volt két jó mérkőzése jegyzett ellenféllel szemben, Románia és Dánia ellen, de látjuk azt is, hogy vannak hullámvölgyek. Ezeket kell szűkíteni, és akkor a jövő évi Európa-bajnokságon, valamint a 2027-es, hazai rendezésű világbajnokságon újabb lépéseket tehetünk az elitbe kerülés és az elitben maradás felé.

Pálinger Katalin, az MKSZ alelnöke: – Nagyon szép eredménynek tartom a hetedik helyet, és látni a csapatunkon a fejlődést, még akkor is, ha a negyeddöntőt követően van bennünk csalódottság és hiányérzet. Jó volt látni, hogy az elmúlt évek erőnléti munkája, amelyre nagy hangsúlyt fektettünk, és a játékosok, a szövetség és a klubok közösen dolgoztak rajta, már mutatja eredményét. Nyilván lehet még ebben is fejlődni, de felvettük a versenyt a legjobbakkal kondícióban, és több meccset a végjátékban tudtunk biztossá, nagyobb különbségűvé tenni a javunkra, ez tehát mindenképpen pozitívum, és az is, hogy magas tempójú meccseket tudunk játszani, nem egyszer az iramot mi diktáltuk. Ami a mérleg másik serpenyőjében van, hogy nagy lehetőséget szalasztottunk el a negyeddöntőben, hiszen nem lett volna verhetetlen a holland csapat, de sajnos a mi játékunk most nem tudott felnőni az alkalomhoz. Ugyanakkor ebből is sokat lehet tanulni, több játékosnak ez volt az első világversenye, másoknak az első olyan, amelyen több lehetőséget kaptak, és tovább tudunk fejlődni. Most már ott vagyunk a legjobbak között folyamatosan, velük versenyben, ráadásul a mi keretünk most kezd beérni, egyben marad, így optimista vagyok a következő éveket és a 2027-es hazai vb-t illetően!

Golovin Vlagyimir szövetségi kapitány: – A célunk az volt, hogy pénteken és vasárnap is játszhassunk a világbajnokságon, szívesen maradtunk volna Hollandiában, hiszen az azt jelentette volna, hogy bejutunk a legjobb négy közé, ami célunk és vágyunk volt, és nem is gondolom, hogy ez irreális lett volna. Ha ott vagyunk folyamatosan a legjobb hat, legjobb nyolc csapat között, az már mutatja egy csapat erejét. Apró dolgokon múlott, hogy a végelszámolásnál hányadik helyre sorolnak be minket, hiszen a negyeddöntők vesztesei számára helyosztókat csak az olimpia előtti világbajnokságon rendeznek, az olimpiai selejtezők miatt, ezúttal a középdöntőben elért helyezés, pontszám és gólkülönbség adta ki a rangsort Dánia, Brazília, Magyarország és Montenegró között. Összességében büszke vagyok a lányokra, hiszen ez volt a harmadik világbajnokságunk, eddig nem sikerült bejutnunk a nyolc közé, most ezt nagyon akartuk, a lányoknak pedig ennél is merészebb álmaik voltak. A negyeddöntő lefújása után ezért nagy is volt a csalódottság a csapatban, megviselte őket a vereség. Utána leültünk, és megbeszéltük a történteket, lezártuk egymás között a tornát, hiszen tovább kell mennünk. A hollandok ellen több minden hiányzott ahhoz, hogy győzzünk, de büszkék lehetünk a lányokra. A keretben a tavalyi Eb-hez képest komoly mozgás, változás volt, tizenegy játékosunk volt itt most a vb-n az Eb-bronzérmesek közül, többen először szerepeltek világversenyen, a szélső posztokon pedig sajnos sérülés miatt folyamatosak voltak a változások a vb előtt és alatt is. A csapategység azonban mindig megvolt, a régebb óta keretben lévő kézilabdázók sokat segítettek az újaknak a beilleszkedésben. Akadt néhány nehéz periódusunk a tornán, elég, ha csak a Japán elleni meccsre gondolunk, hullámzások most is voltak, de most is igaz, amit folyamatosan hangsúlyozunk: csapatként, együtt sok mindent el tudunk érni.