Minden ász egy kézben: Norvégia a világbajnoki címet is megszerezte!

 

A norvég kapitány, Thorir Hergeirsson szerint a kulcsembereket (Mariama Signaté, Allison Pineau) elvesztő Franciaország még így is esélyesebb a fináléban, persze lehet, hogy ez csak az altatás része. A skandinávokat igen lelkes tábor biztatja a döntőben, több szektor pirosban pompázik – hely azért még így is volt bőven a csarnokban...

Kilencesek góljával indult a döntő: Kristine Lunde találatára Baudouin büntetőből felelt, majd Dembélé remekül megverte a bal szélen emberét, így három perc után 2–1-re vezettek a franciák. Tervel kiállítása után jött egy gólváltás, a kiállítás lejártának pillanatában pedig heteshez jutottak a norvégok – ezt Sulland be is lőtte (3–3 7 perc után). A franciák két gyors góllal kicsit elléptek, ezt Kristine Lunde nem tűrte, és egy hatalmas átlövéssel szépített.

Claudine Mendy talpról lőtte át a norvég falat (6–4), a norvég zárkózást pedig a ziccert fogó Leynaud akadályozta meg – a kapus lélektani hadviselésként még egy kicsit fixírozta a helyzetet kihagyó szélsőt... Sulland újabb góljával egyre csökkentette a különbséget Norvégia, és a 12. percben az egyenlítésért is támadhatott – össze is jött, miután Alstad védővel az arcában pokoli nagy gólt lőtt (6–6).

Bruneau félmagasan bevágódó lövésére a rendkívül pontosan célzó Sulland válaszolt, egy lerohanás után viszont Löke kapufára lőtt egy ziccert – a gyors indulásoknál kíméletlen norvégok ezúttal „megkegyelmeztek”. Na nem sokáig: Riegelhuth emberelőnyös góljával Norvégia átvette a vezetést, a félidő felénél 7–8 volt az állás – miután Leynaud védett egy nagyot. Lacabrere is a kiállítás sorsára jutott, majd Sulland bevágott egy hetest, kettővel mentek az északiak. Nagyjából fél percig, mert Mendy kapufája után Tervel kipattanót halászott és a kapuba lőtt (8–9).

Kristine Lunde-Borgersen kétszer is betalált (a norvégok félelmetesen hatékonyak voltak átlövésből), a franciák jóval pontatlanabbak voltak támadásban. A 20. perc Camilla Herrem góljával zárult, a franciák meglehetősen tanácstalannak látszottak (9–12).

A norvégok kétszer is elhúztak néggyel, tizennegyedik góljuk előtt Breivang lélekromboló módon hagyta faképnél emberét... (10–14). Audrey Deroin indításból – ez volt tán az első végigvitt francia lerohanás – szépített, sokáig nem örülhettek ennek a kékek, mert Nöstvold visszaállította a különbséget. Sőt, növelte is, ismét Nöstvold talált be – Krumbholz időt kért, és emelt hangon próbálta magához téríteni játékosait (11–16).

A norvég tábor igen jó hangulatba került, nem csoda, hisz egy perccel a félidő vége előtt hattal ment a fehér mezes csapat. Aztán héttel, mivel Löke lerohanásból beköszönt – Mendyé volt a játékrész zárógólja, Norvégia 19–13-ra vezetett a szünetben, és nagyon magabiztosan tartotta kézben a mérkőzést. A norvégok támadásban és védekezésben egyaránt jócskán felülmúlták a franciákat az első félidőben – ilyen különbséggel is megérdemelten vezettek.

A folytatás sem úgy kezdődött, mint amiről a franciák álmodtak, Breivang talált be először a második félidőben. A szerencsés huszonegyest Riegelhuth érte el (14–21), a francia drukkerek csendes apátiába süllyedve ültek a lelátón. Pláne, hogy Lunde Haraldsen hosszú indítása után Kari Mette Johansen is bevarrt egy gólt – mínusz nyolcról kellett volna felállni. Nem tűnt könnyű feladatnak, a játék képe az égvilágon semmit sem változott.

Malm Frafjord kiállítása után kaptak egy lehetőséget a franciák, akik ezt azzal „hálálták meg”, hogy Grimsbőbe lőttek egy hetest... Deroin lerohanásból óriási gólt lőtt, majd jött Kanto, francia szempontból meg kicsit barátságosabb lett az állás (17–23).

A franciáknak húsz perccel a meccs vége előtt volt lehetőségük mínusz ötre feljönni, ehelyett Johansen törte meg a néhány perces norvég gólcsendet. A 43. percre mégis felkapaszkodtak a franciák (19–24) Mendy vezetésével, igaz, az a plusz még mindig nem látszott, amivel szorosabbá tudták volna tenni a döntőt.

Negyedórával a zárás előtt a franciák felmérhették az előttük álló feladatot: hét gól hátrány és igen kevés idő ennek eltüntetéséhez... (19–26) Tíz perccel a vége előtt sem jutottak közelebb a megoldásához, miután Grimsbö megint védett egy hetest (időnként bejött büntetőt védeni), Kurtovic pedig a szélről mattolt (21–27, 51. perc).

Francia feltámadásra nem utalt semmi, pláne, hogy Lunde Haraldsen norvég szempontból nagyon jó lélektani pillanatban védett egy nagyot, majd az ellenakció után Löke fordult be és zörgette meg a hálót (23–29, 55. perc).

A francia válogatott szép csendesen beletörődött abba, ami nyilvánvaló volt: a nagyon keveset hibázó, kiváló teljesítményt nyújtó norvégok egyszerűen jobbak voltak a döntő napján. A lelátói „Norge” kórus zúgott, köszöntve már az új világbajnokot: 58. perc, 24–31-ről nem lehetett már visszaút. Norvégia megszakította az 1999 óta tartó várakozást – azóta vb-arany nem, „csak” olimpiai bajnoki cím és négy Eb-arany került a vitrinbe –, és 32–24-es, tükörsima győzelemmel lépett trónra. A férfiak (ott Franciaország az uralkodó) után a nők között is egy kézbe került az összes ász, azaz mostantól Norvégia az olimpiai bajnoki, a világbajnoki és az Európa-bajnoki cím védője.