SZŰK HÓNAPJA, március 6-án, a magyar futball manapság enyhén szólva sem prosperáló szakmai exportjáról írt publicisztikámban (Edzőkeringő helyett lassú csárdás) szerepelt ez a mondat: „Lőw Zsolt másodedzőként lett »világklasszis«, jellemzően Thomas Tuchel mindenkori stábjában, megjárta többek mellett a Chelsea-t, a Paris Saint-Germaint, a Bayern Münchent, jelenleg – visszatérve a gyökerekhez – a Red Bull-csoport szakmai »agytrösztjének« tagja Jürgen Klopp mellett, a zuhanyhíradó szerint a bukdácsoló RB Leipzignél esélyes lehet első vezetőedzői megbízatására.”
Mint ismert, a 45 éves magyar szakember múlt hétvégén a zuhanyhíradóból átkerült a valódi sporthíradókba, hiszen valóban leültették az azóta is botladozó lipcseiek kispadjára, az onnan távozó Marco Rose helyére. Ezzel jelenleg ő az egyetlen honfitársunk, aki európai elitligában vezetőedzői pozíciót foglalhat el, tehát a legmagasabb szinten vághatott bele ebbe a számára új, az eddigieknél felelősségteljesebb munkába.
Bár úgy is fogalmazhatunk, hogy az utóbbi hónapokban hordott felső vezetői öltönyt és elegáns cipőt cserélte a melegítőre és a stoplisra, kérdés, lesz-e visszacsere az idény végén, ameddig egyelőre a megbízatása szól. Ha ugyanis sikerrel jár és a csapatot Bajnokok Ligája-helyre vezeti a Bundesligában, valamint döntőbe a Német Kupában, logikus lenne a maradása. Diplomatikus módon ezt ő így fejezte ki az M4 Sportnak: „Most úgy gondolom, szeretnék majd visszatérni az előző munkámhoz, de ez persze még változhat az előttünk álló időszakban.” A Cica becenevű Lőw víziója és jövője tehát még eléggé képlékeny, az bizonyos, hogy a Stuttgart elleni szerdai kupaelődöntő mindjárt rágós falat, viszont ha sikerül lenyelni, az a bajnoki folytatásra is jól hatással lehet. Nekünk, magyaroknak mindenesetre nemcsak az ő személyes sorsa miatt fontos, mi történik a Lipcsével, hanem a válogatott kulcsemberei, Gulácsi Péter és Willi Orbán miatt is.
Sőt, ha jobban belegondolunk, mivel, mint említettük, momentán Lőw Zsolt az egyetlen trénerünk ezen a szinten, rajta keresztül a magyar futballszakma is megítéltetik, függetlenül attól, hogy mindezt nem itthon tanulta ki, s edzői pályafutása során még egy percet sem működött Magyarországon. Persze miért is tette volna, ha a Bayern München, a Chelsea és a PSG pályaedzője lehetett, most meg az RB Leipziget irányíthatja?
Ha sikerrel jár, az inspirációt adhat és ajtókat nyithat meg másoknak is.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!