„Nagybányán láthatták először az igazi Susann Müllert”

„Mióta itt vagyok Győrben, Nagybányán volt az első alkalom, hogy igazán magamat tudtam adni a pályán. Aki előtte játszott, az nem én voltam, nem tudtam megmutatni, mire vagyok képes; akkor láthatták először a valódi Susannt. Remélem, ezen az úton tudok továbbra is haladni” – mondta a Nemzeti Sport Online-nak a Győri Audi ETO 26 éves német válogatott jobbátlövője.

Müller tavaly írt alá három évre szóló szerződést a BL-címvédővel, ahol Katarina Bulatovics pótlására szerződtették. Első győri féléve azonban elég pechesen alakult, előbb október közepén szenvedett ujjtörést a lövőkezén az egyik edzésen, majd mindez megismétlődött novemberben is. Az újabb sérülés miatt már csak a decemberi magyar-horvát közös rendezésű Európa-bajnokság közben nevezték a német csapatba, ahol azonban csak egy mérkőzést tudott játszani, mert még nem volt teljesen egészséges.

„Nem volt könnyű a beilleszkedés, amikor kezdtem volna hozzászokni az új társakhoz, egyik sérülés jött a másik után. Amikor egy játékos új csapatba igazol, pláne ha az a világ legjobbja, szeretné a maximumot nyújtani, így a lehető legrosszabbkor jöttek az ujjtörések. Nem tehettem semmit, és sok idő telt el, amíg csak kívülről figyelhettem a csapatot" – folytatta Müller, akinek a magabiztosságára is hatással voltak a történtek.

„Mondanom sem kell, hogy ezek után az önbizalmam is csökkent, hiszen nem volt alkalmam bizonyítani. Ráadásul, amikor megérkeztem, még Görbe, Duda és Katrine is közöttünk volt, így rajtam is kisebb volt a nyomás. Míg a visszatérésem után sokkal nagyobb figyelem hárult rám, mindenki várt tőlem valamit, ettől picit megijedtem. De most úgy érzem, kezdem visszanyerni a korábbi formámat, és ezzel párhuzamosan az önbizalmam is nagyobb. Az edző, a társak, a klub és a szurkolók is sokat segítettek a nehéz időszakban. Jó érzés volt látni, hogy mindenki mögöttem áll, és biztat, én pedig igyekszem mindezt jó játékkal, gólokkal és gólpasszokkal meghálálni.”

A HC Leipzigtől érkező jobbátlövő több külföldi csapatban (Randers, Krim Ljubljana) is megfordult már, ezúttal mégis nehezebben ment a váltás.

„Az elején minden más volt, mint Lipcsében, mindenhez hozzá kellett szoknom, nem volt egyszerű becsatlakozni. Úgy érzem, Dániában és Ljubljanában is könnyebben ment az átállás, most jobban meg kellett küzdenem vele. A kultúrával és az Ambros által alkalmazott spanyolos stílussal is meg kellett barátkoznom, de nagyon szeretem Ambrost, mert azon túl, hogy mindent tud a kézilabdáról, kiváló ember is. Az egyes edzések is a meccsekre hasonlítanak, mindig alaposan felkészít bennünket a következő ellenfélből. Szóval kemény volt az első időszak, de most már úgy gondolom, nem csak testben, hanem egyre inkább fejben is itt vagyok.”

A nagybányai BL-meccsen már nyolc góljával Herr Orslya mellett az idegenbeli siker egyik fő letéteményese volt, míg szombaton a Metz ellen akkor szórta meg magát a második félidőben, amikor arra a leginkább szükség volt. Szembetűnő, hogy ha nem is lő gólt, rendre gólhelyzetbe tudja hozni a társait.

„Azért az túlzás, hogy én lennék a harmadik irányító a csapatban... De nem mindig az a fontos, hány gólt lő egy játékos, legalább ennyire lényeges, hogy jó labdákkal kiszolgálja a társait. Magamra sem csak úgy tekintek mint átlövőre, hanem szeretem helyzetbe hozni a többieket is a szélen, irányítóban vagy Heidit beállóban. Nem kell mindig tíz gólt várni egy átlövőtől, a Metz ellen a második félidőben megtaláltam a helyeket, és sikerült fontos gólokat szereznem.”

Ami a gólpasszokat illeti, különösen Heidi Lökével tűnik összeszokott párosnak:

„Pedig nem sokat gyakoroljuk, az edzéseken keveset játszunk együtt, csak úgy jön. Egyszerűen már az elejétől fogva mindig tudjuk, mit fog csinálni a másik, hova fog mozogni, így több gólpasszt is tudok neki adni.”

Müller is egyetért a vezetőedzővel abban, hogy a sérülések miatt sokkal nagyobb szerepet kap a csapategység, hiszen több olyan játékos is kiesett, aki egyénileg is képes megnyerni egy-egy meccset. Sok ellenfelük most úgy gondolja, hogy itt az esély, hogy legyőzzék őket, de meg akarják mutatni, hogy így is tudnak jól játszani.

A magyar porondon eddig veretlen az ETO, a BL-ben is csak a Larvik tudta egyszer felülmúlni egyetlen góllal. A kisalföldi együttes már három körrel a középdöntő vége előtt biztosította negyeddöntős helyét a legrangosabb európai kupasorozatban, valamint hogy másodiknál rosszabb helyen már nem végezhet a csoportban. A másik hatost elnézve azonban még az is benne van a pakliban, hogy a bukdácsoló Vardar Szkopjéval találják magukat szemben a nyolc között.

„A magyar bajnokság hasonlít a németre abból a szempontból, hogy van két kiemelkedő csapat, és mögötte három-négy erős együttes. Meglátjuk, hogyan alakul a vége, de szeretnék szezon végén bajnoki címet ünnepelni. Ami a Bajnokok Ligáját illeti, ha ismét meg akarjuk nyerni, mindenkit le kell győznünk. De mindig csak a következő meccsre koncentrálunk, elképzelhető, hogy becsúszik egy-két vereség közben, de ha odajutunk, a Vardart is meg tudjuk verni a negyeddöntőben.”

Végezetül, hogy ne csak a kézilabdáról essék szó, bár mostanában elég sűrű a versenyprogram, de gyakran látogat el szabadidejében Budapestre:

„Olyan időszakot élünk, amikor egyik meccs követi a másikat, így nincsen sok szabadidőnk. De szeretek otthon pihenni, és nem foglalkozni a kézilabdával. Ha van egy szabadnapom, gyakran utazok fel Budapestre, szerintem nagyon szép város, és mindig találok valami újat benne. Heidivel és Katrinével sok időt töltünk együtt, persze nekik megvan a saját családjuk, de ha van egy kis időnk, szívesen megyünk együtt vacsorázni vagy kávézni. Az emberek gyakran felismernek az utcán Győrben, és odajönnek gratulálni vagy sok sikert kívánni” – mesélte Müller, akinek a sérülések miatt abbamaradtak a magyar nyelvórái, de már így is tanult néhány szót a nyelvünkön, azt azonban elismeri, nem könnyű elsajátítani.