Női kézi: Hiszek magamban, tisztában vagyok a képességeimmel – Ana Gros

– Hogyan emlékszik vissza a 2010 és 2012 közötti győri időszakra, még Konkoly Csaba irányítása alatt?
– Nagyon fiatalon kerültem Győrbe, és habár tapasztalatszerzésnek nagyon jó volt, talán kissé korai volt az átigazolásom – mondta a 31 éves szlovén válogatott jobbátlövő, Ana Gros, aki tíz év után öltötte ismét magára a győriek mezét. – Mégsem bántam meg, hogy akkor ide szerződtem, és örömmel emlékszem vissza arra az időszakra. Nagyszerű játékosokkal dolgozhattam együtt, sokat tanultam a két év alatt, és rengeteg élménnyel gazdagodtam, mint például a Bajnokok Ligája-döntős szereplés, bár még túlságosan tapasztalatlan voltam.

– Megbánta, hogy akkor két év után a Thüringernél, Németországban folytatta pályafutását?
– Nem bántam meg, bár az a Németországban töltött időszak nagyon nehéz volt. A vezetőedző nem bízott bennem, pedig azért mentem el Győrből, hogy több játéklehetőséghez jussak. Azt hittem, a Thüringer lesz az a klub, amely ezt lehetővé teszi, de nem így lett. Ennek ellenére úgy látom, ha kimarad az a két év, akkor nem lennék most itt. Nehéz volt, de abból is tanultam, és sokkal erősebb lettem.

– Már akkor ígéretes tehetség volt, azóta pedig kész játékos lett. Ha össze kellene hasonlítania a mostani önmagát a tíz évvel korábbival, miben változott, fejlődött?
– Rengeteg tapasztalatot szereztem az elmúlt években, de a mai napig folyamatosan tanulok. A mostani énem sokkal magabiztosabb, hiszek magamban, tisztában vagyok a képességeimmel, ezáltal nagyobb hasznára lehetek a csapatnak. Legnagyobb erősségem a távoli lövés, talán mondhatom azt, hogy ez az, ami kicsit hiányzott az ETO játékából az elmúlt évben. Ha emiatt kicsit agresszívabban kilépnek rám a védők, a társaimnak is több helyük lehet majd a gólszerzésre. Emellett szeretek egy az egy ellen játszani, pontos passzokkal kiszolgálni a többieket, míg védekezésben előbbre lépnék, hogy mindenhol a csapat hasznára legyek.

– Kulcsjátékosként számítanak önre Győrben. Jelent ez nyomást?
– Mindig van nyomás, de perfekcionista vagyok, és mindennap jobb akarok lenni. Teher nélkül nem lépnénk előre, azonban nem szeretném, hogy ez eluralkodjon rajtam. A saját játékomat akarom játszani, és azért vagyok itt, mert korábban már bizonyítottam, hogy mit tudok. A lehető legjobb teljesítményt akarom nyújtani, hogy segíthessek a csapatnak a kitűzött célok elérésében.

– A győri játékosok többségével már találkozott a pályán ellenfélként. Hogy fogadták?
– Mindenki nyitott volt és nagy örömmel fogadott. Amikor beléptem az öltözőbe, olyan érzés volt, mintha ezer éve itt játszanék. Az edzések után is gyakran együtt lógunk a lányokkal, ami sokkal könnyebbé teszi a beilleszkedést.

– Hogy érezte magát Oroszországban? Sajnálta, hogy a háború miatt el kellett hagynia a CSZKA csapatát?
– Nagyszerűen éreztem magam, jó volt Moszkvában élni, azért igazoltam oda, mert szerettem volna megtapasztalni, milyen egy orosz topcsapatban a legnagyobb célokért küzdeni. A játékot tekintve különleges volt az az év, úgy terveztem, hogy még maradok, de szép emlékekkel távoztam. Sajnálom, hogy kitört a háború és így alakultak az események.

– Ambros Martínnal még nem dolgozott együtt pályafutása során. Mi a véleménye az általa képviselt játékfilozófiáról?
– Az igazat megvallva kicsit más rendszerben játszatja a csapatot, mint bármelyik korábbi edzőm, akivel együtt dolgoztam. Biztosan kell egy kis idő, hogy alkalmazkodjak hozzá, de igyekszem megtanulni. Harmincegy éves vagyok, de még mindig úgy gondolom, mindennap lehet fejlődni. Nagyon tisztelem Ambros munkásságát, látom, mennyire profin dolgozik, milyen sokat tud a kézilabdáról. Igyekszem mindent beleadni, hogy a lehető legtöbbet tanuljak tőle, mert úgy gondolom, rengeteget fejlődhetek a keze alatt.

– Csaknem ötven mérkőzés vár a csapatra a szeptemberben rajtoló idényben, nem is beszélve az Európa-bajnokságról, ahol hazai pályán bizonyíthat a szlovén válogatottal. Mit vár ettől az évadtól?
– Nagyon kemény menetelés lesz rengeteg mérkőzéssel, hiszen három-négy naponta pályára kell lépnünk. Az igazat megvallva egyébként ezt sokkal jobban szeretem, mint az edzéseket. Ami egy kicsit könnyebbé teszi az állandó utazást, hogy Magyarországon nincsenek akkora távolságok, mint amekkorák Franciaországban, Németországban vagy Oroszországban. Nehéz évet várok, de úgy gondolom, a rajtra összeállunk.

– Milyen célokkal érkezett Győrbe, milyen eredménnyel lenne elégedett az idény záráskor?
– Nehéz válaszolni erre a kérdésre, de természetesen szeretnék mindent megnyerni az ETO-val. Nem mondom, hogy könnyű lesz, mert sok jó csapat van a Bajnokok Ligájában. Biztos vagyok benne, hogy lesznek meglepetések az idény során, és ez rendkívül érdekessé teszi a kiírást. Az lesz a legnagyobb fel­adatunk, hogy hétről hétre fejlődjünk, stabilak legyünk, és akkor se essünk kétségbe, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elterveztük.