Női kézilabda: Martín teljesen szabad kezet adott Tervelnek

Raphaëlle Tervel már az Itxakóban is fontos játékosa volt, majd Győrbe is magával hozta. Egyértelmű volt, hogy amint lehetősége nyílik rá, edzőként is számít a munkájára?
Ambros Martín: Ő volt az egyetlen játékos, akit mindenképpen szerettem volna leigazolni az ETO-hoz. Sokat küzdöttem akkor érte, hogy sikerüljön, mert tudtam, a tapasztalatával és a hozzáállásával védekezésben sokat adhat az akkori csapatnak. Jól ismeri a gondolkodásomat, a spanyol rendszert, és Franciaországban az edzői pályán is elindult.
Raphaëlle Tervel: Valóban Ambosnak köszönhetem, hogy a karrierem végén még játszhattam Győrben. A vezetőség először nem támogatta a leigazolásomat, védő helyett inkább góllövőben gondolkodtak. Ambros azonban meggyőzte a klubot, ha a BL-győzelem a cél, ahhoz a védekezésen keresztül vezet az út. Most is ő hívott vissza az ETO-hoz.
A. M.: Ez volt az első alkalom, hogy a klubtól kértem egy másodedzőt. Nem csak azért, hogy nekem segítsen, hanem hogy fontos része legyen az egész csapatnak. Kimondottan őt szerettem volna magam mellé. Tavaly is ott volt a fejemben, de akkor Kun Attila személyében már megvolt a segítőm, és nem akartam váltani. Most jött el a pillanat, Attila a nyáron az akadémia szakmai igazgatója lett.

Hat és fél évig volt a Besancon edzője, majd tavaly nyáron távozott. Mivel töltötte az elmúlt időszakot?
R. T.: Egy év szünetet tartottam, hogy kicsit feltöltődjek, kiszellőztessem a gondolataimat. Ezalatt sem szakadtam el a kézilabdázástól, viszont lehetőségem nyílt egy más nézőpontból megfigyelni. Több országban jártam tanulmányúton, így Spanyolországba, Portugáliába és Norvégiába is ellátogattam, valamint természetesen ott voltam a decemberi világbajnokságon és a budapesti final fouron. Meccseket és edzéseket néztem meg, kollégákkal beszélgettem, szóval szakmailag nagyon hasznos és érdekes volt számomra ez az időszak.

Nem visszalépés, hogy a vezetőedzőként teljesített idények után ezúttal Ambros Martín segítője lesz Győrben?
R. T.: Inkább előrelépésként tekintek rá, hiszen egy BL-győzelemre törő együttesnél dolgozhatok. A mostani feladatom sokban különbözik a Besanconnál végzett munkámtól. A francia csapatot fiatal és tapasztalatlan játékosok alkották, míg az ETO a másik végletet képviseli, tele ismert és sok nagy csatát megélt játékosokkal.

Miben várja leginkább a segítségét?
A. M.: Extra motivációval érkezett, ez biztosan a lányokat is magával ragadja. Játékosként igazi csapatember és vezéregyéniség volt, a személyiségével sokat hozzátehet a mindennapok során. Az előző idényben felismertük, a szoros versenynaptár miatt egyre kevesebb időnk van egyéni képzéseket tartani – Raph ebben is tud majd segíteni bármelyik játékosnak. Bár hosszú évek óta a szakágban dolgozom, az sem mellékes, hogy női edző csatlakozott hozzánk.
R. T.: Mindig is úgy gondoltam, ha valahol másodedző leszek, azt csak Ambros mellett tudom elképzelni. Viszont igazán nem foglalkoztam vele, mert tudtam, szeret egymaga dolgozni. A múltban is voltak segítői, de kevés feladatot engedett át nekik. Ezért is lepett meg a mostani hívása.
A. M.: Valóban most először lesz ekkora szerepe a másodedzőmnek a csapat életében. Szabad kezet adtam neki, bármikor beszélhet a játékosokkal, megoszthatja a meglátásait. Nem azért lesz ott, hogy továbbpasszolja nekik a labdát vagy mert a kispadon szükség van több stábtagra.

Mintha két vezetőedző lenne.
A. M.: Pontosan, nem beszélhetünk igazán vezetőedzőről, meg másodedzőről, hanem két edző lesz. A végső döntéseket természetesen nekem kell meghoznom, enyém a felelősség. De előtte alaposan átbeszéljük őket vele és a kapitányokkal.
R. T.: Ambros is hangsúlyozta, viselkedjek úgy, mint egy vezetőedző. Ha bármilyen meglátásom támad, nyugodtan közölhetem a játékosokkal. Nem meglepő, hogy a védekezés számomra a legfontosabb elem a játékban, ebben próbálok majd a legtöbbet segíteni a csapatnak.
A. M.: Fontos, hogy a másik edző meg is kapja a lehetőséget arra, hogy segítsen, adjon valamit a csapatnak. Nem szeretem, ha mindenki csak bólogat, sokkal jobb, ha megkérdőjelezik a véleményemet, és esetleg új ötletekkel állnak elő. Ezt várom Raphtól is, arra biztatom, hogy nyugodtan ossza meg a meglátásait, aztán a kettőnk véleményéből összegyúrjuk a csapat számára az ideális megoldást.

Egyfajta összekötő kapocs is lesz Ambros és a játékosok között, akihez bármivel fordulhatnak a lányok?
R. T.: Meglátjuk. Az biztos, fontos, hogy tisztában legyek vele, hogyan érzik magukat a játékosaink, ha valami problémájuk van, azt elmondják nekem, és együtt kitaláljuk, hogyan tudunk rajta segíteni. Ha érzelmileg stabilak, akkor jobb döntéseket hoznak a pályán a legkiélezettebb pillanatokban.

Hogyan határozná meg az edzői filozófiáját?
R. T.: Azt vallom, mindig a játékosoknak kell a középpontban állniuk. A Besanconnál olyan volt a csapat összetétele, hogy a szakmai stábnak kellett mindig irányt mutatnia, pedig a vezéreknek a pályán kell lenniük. Sokat dolgoztunk azon a francia klubnál, hogy a játékosok élre álljanak és vállalják a felelősséget. Az edző feladata, hogy támogassa a játékosait, ne nyomást helyezzen rájuk.

Változott valamiben a másik, amióta nyolc éve együtt dolgoztak Győrben?
R. T.: Még csak egy hete kezdtük a közös munkát, de látszik, hogy Ambos továbbra is mennyire nyugodt, koncentrált, ugyanakkor sikerre éhes. Valószínűleg hétfőn lesz az első közös focink, remélem, ellenfelek leszünk Ambrossal, mert szeretnék nyerni ellene.
A. M.: Ugyanaz a tűz ég benne, mint játékoskorában. A fizikai állapota még most is megengedné, hogy játsszon, mint ahogy már volt is rá példa edzésen, hogy beállt segíteni.

Ana Gros személyében gólgyáros csatlakozott a kerethez. Az érkezésével mennyiben módosulhat a csapat játéka?
A. M.: Újabb elemmel bővül a fegyvertárunk. Igazi góllövő, aki a távoli zónából is veszélyes tud lenni. Eddig sem arról voltunk ismertek, hogy egy kulcsemberünk volt, hanem a gólok eloszlottak több játékos között. Ana érkezésével sem arra törekszünk, hogy jól megszórja magát minden meccsen, de kétségtelen, olyat hozhat be a játékunkba, ami hiányzott az elmúlt időszakban, ezek pedig a távoli átlövések. Az ellenfeleknek ki kell lépniük rá, ezzel pedig megnyílik a hely mások előtt is.
R. T.: Biztosan megpróbáljuk kihasználni az erősségeit. Nagyon komplett a csapatunk, különböző karakterű játékosokkal, érdekes lesz menedzselni, és a legjobbat kihozni belőle.

Ha az anyai örömök előtt álló Kari Brattsetet is beleszámoljuk, nyolc skandináv játékos tagja a keretnek. Mit csinálnak jobban a többieknél?
R. T.: Amikor fél évig a Larvikban játszottam, már megtapasztaltam a kulturális különbségeket. Elég csak az erőnléti felkészülést említeni, amihez nincs szükségük külön edzőre, maguktól is elvégzik a szükséges munkát. Ebben még mindig az élen járnak.
A. M.: A nagy tornákon a skandináv csapatok és a franciák – az oroszokat most hagyjuk – rendre az élmezőnyben végeznek. A sporthoz, versenyzéshez való hozzáállásuk különbözteti meg őket másoktól. Győrben már az érkezésemtől fogva voltak skandinávok, most ugyan nyolcan lesznek, de sokkal fontosabb, megvan-e az összhang a csapaton belül, passzolnak-e egymáshoz a játékosok. Ez kiválóan működik nálunk, hiába alkotja több nemzet a keretet.

Hogyan halad Line Haugsted felépülése?
A. M.: Jól halad, de még hosszú rehabilitáció elé néz, szerintem csak az Eb után számíthatunk rá. Balszerencsés eset, ráadásul a vállsérülés mindig kritikus egy kézilabdázónál, fontos a további karrierje szempontjából is, hogy ne siettessük a visszatérését.

Maradva még egy kicsit a skandinávoknál, mennyire lepte meg, hogy a Vipers megvédte a BL-címét?
R. T.: Az idei döntőben az fogott meg leginkább, hogyan építette fel a Vipers a Győr elleni meccset, hogyan várt a momentumra. Az ETO uralta a találkozó elejét, de a norvégok nem estek kétségbe, látszott, mennyire magabiztosak, és jól felkészültek. Akkor vették elő a hét a hat elleni játékot a második félidőben, amikor vezettek, és így tartották meg az előnyüket a végéig.

Háfra Noémit Dániába adták kölcsön a több játéklehetőség reményében. Hogyan látja a helyzetét?
A. M.: Először is újra szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, nagyon csalódott vagyok, amiért nem adtam neki annyi játéklehetőséget, amennyit az edzésmunkája alapján megérdemelt volna. Az idény végén, a fontos meccseken egyszerűen nem voltam elég bátor ahhoz, hogy pályára küldjem, hanem másoknak adtam lehetőséget. Pedig megérdemelte volna, hogy többet játsszon. Nagyon szerettem volna ezen változtatni az elkövetkező hónapokban. Először abban maradtunk, hogy legalább az Eb-ig marad, és ha nem lesz elégedett a helyzetével, akkor utána elgondolkodunk a váltáson. Közben viszont több BL-csapat is megkereste, ahol fontos szerepet szántak neki, és ő volt az, aki leginkább szorgalmazta, szeretne külföldre igazolni. Manapság kevés magyar játékos van, aki légiósnak állna. Az Odense és az edzője nagyon szerették volna a csapatukban látni. Biztosítottak minket arról, hogy megkapja a lehetőséget és a támogatást a tanulásra. Az olimpia után még új érkezőként időre volt szüksége, hogy beleszokjon az új környezetbe, de az idény végére már kiváló formába lendült. Fantasztikusan edzett, sokat segített nekünk, egyedül az én hibám volt, hogy a fontos meccseken nem vetettem be.

Miben kell fejlődnie a fiatal magyar játékosoknak, hogy meghatározó tagjai lehessenek akár egy BL-ben szereplő csapatnak?
R. T.: Először is a fizikai részét emelném ki. Látom a különböző tesztek eredményét, és ebben több munkával biztos tudnának javulni. Így gyorsabbak lennének, és több sprintre lennének képesek a mérkőzések során. Magyarország nagyon jó eredményeket ér el utánpótlásszinten, de utána, a felnőttek között már nem tudja ezeket megismételni. Aki nagyon korán kezd el sokat edzeni, be tud sokallni, mire elér a felnőttkorig. Ez még csak az első benyomásom, de szerintem a magyar játékosok lehetnének boldogabbak is.

Más változás is történt az előző idényt követően, Laura Glauser is azért váltott, mert többet szeretne játszani. Úgy tűnik, ezzel felhagynak a három kapusos felállással. Miért?
A. M.: Három kapus sem garancia a jobb teljesítményre, láthattuk, hogy a BL-döntőben például egyiküknek sem ment igazán. Sokszor kiegyensúlyozottabbak a statisztikák, ahol egy kiemelkedő képességű kapus van, még ha ez hordoz veszélyt is magában. Glauser esetében nem osztom a megállapítását. Az első idényére még igaz lehetett, de a másodikban már annyi lehetőséget kapott, mint a társai. A fontos meccseken valóban több szerep jutott Solbergnek vagy Leynaud-nak. Ám ez nem ellene szólt, hanem a másik két kapus is fantasztikus munkát végzett. A távozás az ő döntése volt, mi elfogadtuk, bár azt hozzátenném, hogy Bukarestben is három kapus lesz. Keresünk még egy fiatal játékost, aki segíteni tud edzéseken és néhány meccsen. A kapus és a védőfal munkája a rendszerünk alapja, ebben a tekintetben Solberg és Toft is más stílust képvisel, amiből profitálhatunk.

Hogyan látják a hazai rivális Ferencváros igazolásait? Több rutinos játékos is érkezett hozzájuk, mint Tomori Zsuzsanna, Andrea Lekics vagy Dragana Cvijics.
R. T.: Nem számít, éppen milyen csapatuk van, ezek a találkozók mindig különlegesek. Mint amikor a Besanconnal a Metz ellen játszottunk. Az ilyen meccsekért kézilabdázunk.
A. M.: Az biztos, hogy az említett játékosokkal erősebb lehet a Fradi. Már az előző idényben is nagy csatákat vívtunk egymással, könnyen elképzelhető, hogy most még nehezebb dolgunk lesz ellenük.

Mivel lenne elégedett első idényének végén győri edzőként?
R. T.: Nem lehet más a célunk, mint minden sorozatban az élen zárni. Két évet játszottam az ETO-ban, és hat trófeát gyűjtöttünk be alatta. Nem adhatjuk alább most sem, a klub minden feltételt megad ehhez. Egyébként meg szeretném élvezni a munkámat, az edzéseket, a csapattal közösen töltött időt. Hálás vagyok, hogy megkaptam ezt a lehetőséget. Egy év pihenő után több mint motivált vagyok.

Milyen távolabbi vágyaik vannak a pályán? Ambros esetében azt olvastam egy interjúban, hogy eredetileg úgy tervezte, a tokiói olimpia után férficsapattal szeretne hasonló sikereket elérni. Azonban az oroszországi távozása után nem akarta rossz szájízzel elhagyni a női szakágat.
A. M.: Tényleg ez lesz a következő állomás a karrieremben. Azonban előtte szeretném még újra megnyerni a BL-t az ETO-val. Legutóbb nagyon közel jártunk hozzá, azonban visszaesett a formánk az utolsó hónapra. Talán az olimpia miatti hosszú idény is szerepet játszott benne, vagy egyszerűen kiestünk a ritmusból. Február után két hónapig nem volt BL-meccsünk, hiányoztak ezek a találkozók. Az élet persze nem kívánságműsor, és más csapatok is pályáznak a végső győzelemre. Ha összejön, utána lejár az időm a női kézilabdázásban, de a lehető legjobb helyen fog megtörténni, Győrben.
R. T.: Szeretnék egyszer szövetségi kapitány lenni. Az igazat megvallva, miután befejeztem a Besanconnál, kerestem a lehetőségét, hogy válogatottnál dolgozhassak. Az sem érdekelt, melyik országban adódik üres hely, azért persze az erősebb csapatok vonzanak, mert szeretek nyerni. Olivier Krumbholz még valószínűleg sokáig francia kapitány lesz, de más országból jövő hívásra is nyitott vagyok. Egy nap talán sikerül.