Omeyerék történelmet írhatnak harmadik sikerükkel

A-CSOPORT

Első ránézésre két csapat emelkedik ki ebből a hatosból, mégpedig a múltja miatt. Abból azonban nem lehet megélni, márpedig a francia, német kettősből utóbbi a jelene (és közelmúltja) alapján még ebben a látszólag könnyű csoportban sem mehet biztosra. A továbbjutás elvileg nem jelenthet problémát Martin Heuberger alakulatának, de a nyolcaddöntő szempontjából egyáltalán nem mindegy, hányadikként teszi ezt. A tizenhét fős keretükben hat olyan játékos található, akinek ez lesz az első felnőtt világversenye, a 2007-es világbajnok csapatból pedig csupán hárman maradtak (Oliver Roggisch, Michael Haass és Domink Klein). Nem lesz ott a soraikban a világ egyik (ha nem a legjobb) balszélsőjének számító, Achilles-ín-sérüléséből lábadozó Uwe Gensheimer, a két flensburgi jobbátlövő, Holger Glandorf és Lars Kaufmann, valamint a címeres mezt végleg szögre akasztó Pascal Hens és Christian Sprenger sem. Nagy kérdés tehát, hogy átalakuló csapatukkal mire lesznek képesek.

A csoport favoritja egyértelműen a francia válogatott, amely a tavalyi Eb-fiaskó után az olimpia megnyerésével bizonyította, hogy hiába öregszik, nem szabad leírni. Ebből is látszik, hogy esetükben elsősorban a motiváció lesz a döntő tényező, mert a Gille fivérek ugyan hiányoznak majd, ám a többi sokat próbált és már minden fontosabb címet megnyerő harcosra (Thierry Omeyer, Luc Abalo, Michaël Guigou, Daniel Narcisse, Nikola Karabatic, Jérome Fernandez, Didier Dinart és társaik) számíthat majd a nem kevésbé tapasztalt Claude Onesta.

A csoport harmadik európai tagja Montenegró, amely a svédek testén át jutott ki a vb-re, egy idegenbeli 22–21-es vereséggel és egy otthoni 20–18-as győzelemmel. Ebből is látszik, hogy a női válogatottjukhoz hasonlóan a kemény védekezésre helyezik a fő hangsúlyt. Az északiak elleni selejtező mindkét meccsén a Dinamo Minszkben légióskodó Vaszko Szevaljevics volt a legeredményesebb játékosuk (7, illetve 9 góllal). Szintén a Bajnokok Ligájában edződik Fahrudin Melics, aki 44 találattal a BL-góllövőlista 5. helyén áll, a nyáron pedig a Velenje mezét a világ legjobb együttesét építő PSG-ére cseréli. Rajta kívül a jobb szélen Marko Lasica, a Pick Szeged új igazolása vár bevetésre, és Vladimir Oszmajics személyében egy korábbi Pick-játékost is találhatunk a továbbjutásra jó eséllyel pályázó montenegróiak között.

Ebben a hatosban küzd a két ősi dél-amerikai rivális, Argentína és Brazília is. Az egymás elleni eredmények alapján előbbi indul harcba valamivel nagyobb eséllyel, bár a Pánamerikai bajnokság döntőjében csak egy góllal tudta felülmúlni a brazilokat. Az argentinok a legutóbbi világbajnoki szereplésük alkalmával megmutatták, hogy most már őket sem szabad lebecsülni, egyértelműen ők voltak a svédországi seregszemle meglepetéscsapata. A csoportjukban ikszeltek Dél-Koreával, egyaránt öt góllal megverték Szlovákiát és Svédországot, Chile ellen meg sem izzadtak igazán (35–25), míg a lengyelektől csak egy góllal kaptak ki. A középdöntőben csupán a szerbeket tudták megszorítani (26–25 lett Marko Vujinéknak), de a 11. helyért vívott helyosztón a németeknek mindössze hosszabbításban sikerült őket legyőzni. A londoni olimpián a kiugró eredmény elmaradt, egyedül a házigazdák ellen nyertek, és a 10. helyen végeztek. Válogatottjuk váza évek óta ugyanaz, a hazai bajnokságban játszók mellett továbbra is van hét-nyolc, Európában – főleg Spanyolországban és Franciaországban – légióskodó kézilabdásuk is.

A braziloknál szinte mindenki otthon játszik, a 18-as keretükből csupán ketten keresik a kenyerüket az „öreg kontinensen", s a León balszélsője, Felipe Borges Dutra Ribeiro a legnagyobb név közöttük. Szövetségi kapitányuknak, a spanyol Jordi Riberának a csapatépítés is a feladata, hiszen a következő, riói olimpián házigazdaként biztos jobban akarnak majd szerepelni, mint tették azt Londonban a britek.

A tavalyi ötkarikás játékokon Tunézia a negyeddöntőben kikapott Horvátországtól, ezzel véget ért egy szép és eredményes fejezet. Visszem Hmam, Hejkel Mgannem és Anuar Ajed is bejelentette a visszavonulását a válogatottól, közülük pedig egyértelműen Hmam a legnagyobb veszteség számukra, hiszen a Montpellier átlövője a vezére volt az Afrika-bajnokságot négyszer (2002, 2004, 2010, 2012) is megnyerő tunéziai gárdának, valamint a 2005-ös vb-n hazai pályán negyedikként végző együttesnek. Azon a tornán a gólkirályi címet is megszerezte. Az észak-afrikai válogatott legrutinosabb tagja így a szintén Montpellier-ben légióskodó, minden hájjal megkent beálló, Isszam Tedzs lesz. Őt és néhány tapasztaltabb társát rendkívül sokra taksált, sikerre éhes fiatalok veszik körül, akik a 2011-es junior-vb-n bronzérmesként zártak, most pedig a felnőttek között is megmutathatják oroszlánkörmeiket.

B-CSOPORT

A legnagyobb biztonsággal a B jelű hatos továbbjutóit lehet megtippelni, mivel nehéz elképzelni, hogy Katar vagy Chile bárkit is megelőzzön a dán, izlandi, orosz, macedón kvartettből. A dánok nemcsak a csoport, hanem a vb első helyére is jó eséllyel pályáznak, kétszeres Európa-bajnokként most már a világbajnoki aranyat is szeretnék bezsebelni. Két éve ez már majdnem sikerült nekik, csak hosszabbításban bukták el a franciákkal szembeni döntőt. A tavalyi Eb-t megnyerték, az olimpián viszont nem várt vereséget szenvedtek a negyeddöntőben a svédektől.

A világ legjobb játékosának is megválasztott Mikkel Hansen újra a hátára veheti az övéit, több korábbi alapember (Michael Knudsen, Lasse Boesen, Thomas Mogensen vagy éppen Kasper Nielsen) viszont különböző okokból kifolyólag nem lesz ott Spanyolországban. A potenciál persze így is megvan bennük, a hazai környezetben rendezett felkészülési tornán például úgy verték meg 38–21-re Montenegrót, hogy Hansen nem is játszott.

Az utóbbi évek eredményei alapján a csoport második helyére Izland futhat be, amely azonban már nem az az Izland, amely a pekingi olimpiáról ezüst-, a 2010-es Eb-ről pedig bronzérmet vitt haza. Londonban mi állítottuk meg őket a negyeddöntőben, egyúttal „elbúcsúztattuk" a válogatottjuk éléről a szövetségi kapitányi tisztséget négy éven át betöltő Gudmundur Gudmundssont. Az őt váltó Aron Kristjánson már nem számíthat Ólafur Stefánssonra, minden idők legsikeresebb izlandi sportolójára, akinek hiánya azért is okozhat nagy problémát, mert a szintén a világ egyik legjobb balkezes lövőjének számító Alexander Petersson sérülés miatt kihagyja a vb-t. Ugyanez igaz Ingimundur Ingimundarsonra és Arnór Atlasonra is, így pedig már különösen nagy bravúr lenne egy újabb kiugró eredmény elérése a szigetországiaktól.

Az orosz (és szovjet) férfi kézilabda mélypontját jelentette, amikor 2010 nyarán a Románia elleni vb-selejtezőn elbuktak Vlagyimir Makszimov fiai. Az Eb-n elért 15. helyre sem lehettek büszkék, a veterán szakembertől így két korábbi válogatott játékos, Oleg Kulesov és Alekszandr Rimanov vette át a stafétabotot. Első megméretésüknél sikerrel jártak, a csehek testén át kijutottak a spanyolországi vb-re, ahol „természetesen" a Csehovszkije Medvegyire épülő csapattal próbálnak helyt állni, olyan kiválóságokkal kiegészülve, mint például Pavel Atman (Dinamo Minszk) vagy Konsztantyin Igropulo (Füchse Berlin). Nehéz megítélni, mire lehetnek képesek, hiszen az összeszokottság tekintetében talán a legjobban állnak a részt vevő válogatottak közül, és az egyéni képességekkel sincs problémájuk – csak éppen az utóbbi esztendőkben ez nem nagyon látszott.

A macedón válogatott hosszú időn keresztül egyet jelentett Kiril Lazarovval, hozzá hasonló másik klasszisuk pedig továbbra sincs a piros-sárgáknak, de az Atlético Madrid jobbátlövője mellé/köré sikerült egy igen ütőképes csapatot építeni. Ennek első jelét a 2012-es szerbiai Eb-n láthattuk, ahol a szenzációsnak számító ötödik helyen végzett a délszláv válogatott, amelynek gerincét a Metalurg Szkopje adja. A macedón bajnokcsapat a BL jelenlegi kiírásában eddig (hét forduló után) a legkevesebb gólt kapta, és nem meglepő módon a nemzeti csapatuk is annak köszönheti a sikereit, hogy hátul a lehető legkevesebb levegőt hagyja az ellenfeleknek.

 

Katar és Chile a csoport ötödik helyéért küzdhet meg. Utóbbi legismertebb játékosa Marco Oneto, a Veszprém beállója azonban lábsérülés miatt nem léphet pályára a vb-n. A harmadik legerősebb dél-amerikai alakulatnak vele együtt sem lett volna sok sansza a nyolcaddöntőre, nélküle még kevesebb van.

Katar két év múlva házigazdaként vesz részt a világbajnokságon, addig pedig még egy viszonylag ütőképes gárda is kialakulhat a szlovén Borut Macek kezei alatt. Már csak azért is, mivel az U19-es és az U21-es válogatottjuk is megnyerte a legutóbbi Ázsia-bajnokságot, a felnőtteknél pedig másodikként zártak a kontinenstornán, úgy, hogy a döntőben egy góllal kaptak csak ki Dél-Koreától. A jövő tehát biztató, ezen a világbajnokságon azonban még nem várhatunk tőlük sokat.