MAGYAR SZEMMEL

Hiába küldték (volna…) melegebb éghajlatra a magyar női kéziválogatottat a szurkolók, a mieinknek nem sikerült túljutniuk Németországon a júniusi vb-selejtezőn, így nem élvezhetik a decemberi brazíliai napsütést. Az 1990-es dél-koreai világbajnokság után tehát ez lesz a második, amelyről lemarad a magyar nemzeti csapat.

A fentiek ellenére mégsem mondhatjuk azt, hogy számunkra teljesen érdektelen vb-t rendeznek a helyszínként debütáló dél-amerikai kontinensen (az említett dél-koreai és a legutóbbi, kínai vb után ez lesz a harmadik, amelyet nem Európában rendeznek), hiszen mind az a júniusi sokk után nagy számolgatások következtében kiderült, minimális esélye még maradt a magyar csapatnak az olimpiai selejtezőre. Igaz, a történésekre a mieinknek már semmilyen ráhatása nem lesz, és az esélyeket figyelembe véve nem is áltatnánk nagy reményekkel az olvasót – sőt kicsivel sem. A részleteket lásd keretes írásunkban.

Ha magyar játékost nem is, Magyarországon játszót láthatunk a világbajnokságon. Bár a Nemzetközi Kézilabda-szövetség csak az utolsó pillanatokban kéri és teszi elérhetővé a válogatottak hivatalos – bő névsorból kialakított – kereteit, az tudható, hogy a norvégoknál ott lesz az ETO-s Katrine Lunde-Haraldsen és Heidi Löke, a montenegróiaknál a szintén a kisalföldieket erősítő Jovanka Radicsevics (illetve az exgyőri Ana Dokics) és az érdi Szara Vukcsevics, míg a braziloknál Eduarda Amorim (Győri ETO), a románoknál pedig feltűnik majd Aurelia Bradeanu (ex-ETO).

VÁLTOZIK A LEBONYOLÍTÁS

Feljebb már említettük, hogy a csoportkör után nyolcaddöntő következik, ami nem elírás. A nagy kézilabdatornák rendszeres nézői az elmúlt években már megszokhatták, hogy a csoportkör után középdöntő következik két korábbi csoport továbbjutóinak összevonásával. Ezen változtatott most az IHF, így a végjátékig eljutó csapatoknak eggyel kevesebb, a tíz helyett kilenc mérkőzésük lesz.

A csoportkörből hatosonként az eddigi három helyett az első négy jut tovább a következő fázisba, ahonnét egyenes kieséses alapon folytatódik tovább a küzdelem. A változtatás talán növelheti az izgalmakat, hiszen a nyolcaddöntőben egy-egy bravúrral így könnyen feledtetni lehet majd a csoportkör esetleges kisiklását, s egy erősebb válogatott is könnyebben bajba kerülhet, ha kifog egy rossz napot. Az biztos, hogy a középdöntők esetleges tétnélküliségből fakadó tabelladeformációit ezzel kiszűrték, ugyanakkor a kieséses szakasztól fogva a játékvezetőkre és a szervezőkre is nagyobb nyomás hárulhat, mint eddig.

A FŐ ESÉLYESEK

Nincs könnyű dolgunk az esélylatolgatásnál, hiszen a női mezőny is egyre inkább kezd hasonlítani a férfihoz a kiegyenlített erőviszonyokban. Két válogatott ugyanakkor bizonyosan megkerülhetetlen, amikor az aranyra hajtókat vesszük számba: az olimpiai és Európa-bajnok Norvégia és a legutóbbi öt vb-ből négyet megnyerő címvédő, Oroszország.

A 2000-es évek közepe óta Norvégia játékosállománya kiemelkedik a többi közül, ennek megfelelően Marit Breivik, illetve (2009 óta) Thorir Hergeirsson együttese sorra aratja kisebb-nagyobb sikereit, vb-címek közül azonban továbbra is csak egyet, a többek között Cecilie Leganger, Kjersti Grini, Heidi Tjugum nevével fémjelzett sikert tudja felmutatni még 1999-ből.

A norvég keretből ezúttal ilyen-olyan okokból hiányzik a csapatkapitány, Gro Hammerseng, az ugyancsak alap- és amúgy a védekezés egyik kulcsemberének számító Tonje Larsen, Katja Nyberg, Tine Stange és Nora Mörk is, míg Kristine Lunde-Borgersen több hetet kihagyott a vb előtt, így formája kérdéses. A hiányzók és a viszonylag erős csoport ellenére nagy meglepetés lenne, ha nem lenne ott a végelszámolásnál, még, ha az elmúlt hónapokban nem is hozta azt a kiemelkedően kiegyensúlyozott formáját, amit szokott.

Oroszország a tavalyi Eb-n meglepetésre csak a hetedik helyen végzett, ami a legrosszabb eredménye az ezredforduló óta. Jevgenyij Trefilov akkor megfiatalított csapattal utazott a kontinensviadalra, most viszont ott van újra a keretben az idősebb korosztályból Ljudmila Bodnyeva, Ljudmila Posztnova, Natalja Sipilova és Nadezsda Muravjova is (kimaradt viszont Anna Kocsetova és a kapus, Inna Szuszlina is). Ha a vegyes társaság elkapja a fonalat, aligha kérdéses, hogy bemasírozik a nyolc közé, nekik pedig ott igazán szokott menni.

Harmadik nagy esélyesként a magunk részéről Franciaországot emelnénk ki. A válogatottat éveken át összefogó Sophie Herbrecht ugyan már nincs ott a keretben, ám Olivier Krumbholz – akinek stábjában ott van Szabó Edina, az Érd edzője is – már nem egyszer bizonyította, hogy remekül tud építkezni, és rendkívül jól tudja „használni” és motiválni fiatal játékosait.

A felkészülési időszakban remek eredményeket értek el, az utóbbi napokban legyőzték az oroszokat is, és bár a csoportban Brazília és Románia ellen akár megszenvedhetnek, a nyolcaddöntőt szinte biztosan „megúszhatják” még egy könnyebb ellenféllel.

OTT LEHETNEK A VÉGELSZÁMOLÁSNÁL

Mint már említettük, a mezőny rendkívül „sűrű”, így bőségesen sorolható azon csapatok sora, amelyek képesek lehetnek nagyobb kiugrásra. Mindenképp ki kell emelni Brazíliát, amelynek sikeréért alighanem Németh András tehette a legtöbbet a Hypónál, hiszen a válogatott magja az osztrák csapatot erősíti. Játékosai közül többen (a kapus, Chana Masson vagy Alexandra do Nascimento és Daniela Piedade) már Európában is hírnevet szereztek maguknak, Morten Soubak révén dán edző vezényli őket, Eduarda Amorim személyében pedig igazi világklasszisuk is van. Ha a győriek „Dudája” úgy vezérli társait, mint az áprilisi Batta-kupán a mieink ellen, akkor a házigazda könnyedén a negyeddöntőben találhatja magát.

A nem európai együttesek közül a hagyományosan erős Dél-Koreának nem okozhat gondot a továbbjutás a csoportból, de Angolának és Japánnak is kinéz egy nyolcaddöntő, az pedig biztos, hogy a nem épp veretes Uruguay, Argentína, Elefántcsontpart trióból egy ott lesz a tizenhat között. Ezen csapatok számára azonban a nyolcaddöntő vízválasztó lehet.

A D-csoportban a papírforma alapján Svédország és Dánia csatázhat az első helyért, amelyik révbe ér, jó játékkal eljuthat az elődöntőig. A dánok 2007-ben nem jutottak ki a vb-re, így az olimpiára sem, azóta Jan Pytlick irányításával feljövőben vannak, bár mintha a kapusposztot leszámítva hiányoznának a nagy klasszisok. A svédek a tavalyi Eb-ezüsttel nagyot „dobbantottak”, Linnea Torstensonék most bizonyíthatják, hogy az nem kifutott eredmény volt, hanem megérettek a nagy feladatokra.

Spanyolország és Románia épp ellenkező kihívással néz szembe. Előbbi 2008-ban Eb-ezüstöt nyert, egy évre rá negyedik volt Kínában, a tavalyi Eb-n azonban csak a 11. hely jutott neki, így arra kell választ adnia, hogy ott van-e a helye az élmezőnyben (értsd: olimpiai selejtezőt érő hely). A románoknál Ionela Stanca és Paula Ungureanu is babát vár, míg első számú csillaguk, Cristina Neagu még nem bevethető vállműtéte után, így nem tűnik olyan ütőképesnek Radu Voina csapata, amit alátámasztanak az elmúlt időszak eredményei is. Bár Cristina Varzaruék nagyon fogadkoznak, hogy végre sikerül a nagy kiugrás, ahogy azt a Kárpát-kupa is bizonyította, egyáltalán nem biztos, hogy ez a keret erősebb mondjuk a magyarnál, így pedig kellemetlen meglepetés is érheti őket.

Montenegrónak az Eb-n voltak remek meccsei, a végére azonban kifulladt, ha sikerül egyenletesebben teljesíteni Bojana Popovicséknak, akkor kiléphetnek a „sötét ló” szerepköréből. Ugyanezzel a céllal vág neki a brazil kalandnak az utóbbi két vb-t kihagyó Hollandia, amelynek arra kell választ adni, hogy megérett-e a 2012-es Eb-házigazda-szerepére. Németország erejét és egységét a „saját bőrünkön” tapasztaltuk meg, s fennáll, hogy a virtuális ellenszenv fokozódhat, ha az olimpiai selejtezős helyet is megszerzik.