Az elsőbbség az NBA-é

A túra amolyan körutazás jellegű: ismerd meg Új-Zélandot! Nincs két egymást követő nap, amelyet azonos bázison töltene a csapat, miközben persze egymást érik a meccsek. Tegyük hozzá, az "Új-Zéland–Magyarország vándorcirkusznak” mindenütt hatalmas sikere van.
Akárcsak a férfi válogatottba több hónapos pauza után visszatérő Dávid Kornélnak. Hazánk eddigi egyetlen, az amerikai profi ligában is megfordult kosarasa érdekes esztendőket tudhat maga mögött, hol játszott, hol nem, hol volt csapata, hol pedig nem, miközben három számára különlegesen varázslatos betű lebegett a szeme előtt.
NBA.
Ezt hajtogatta, miközben Strasbourgban néhány meccs után a lábai előtt hevert a drukkerhad, s ezt szajkózza most is. Most, amikor újra magára húzta a válogatott trikóját, s most, amikor lenyűgözi az új-zélandiakat. Szombaton 31 pontot pakolt a gyűrűbe, és a statisztikai lap tanulsága szerint fenomenálisat alkotott. Ezek után hinnék, hogy a világ túloldalán portyázó kis magyar csapat legjobbjának egyelőre fogalma sincs, ősztől melyik klubban keresi a kenyerét?
– Gratulálok a legutóbbi alkotásához.
– Köszönöm, illetve köszönjük – felelte Dávid Kornél. – A csapat nevében. Tudniillik, a hazaiak elleni második meccsen mindenkinek nagyon jól ment a játék. Igazság szerint már az első összecsapást is meg kellett volna nyernünk, de az utolsó négy percet elszúrtuk. Másodszor nem követtünk el ekkora hibát, meg aztán úgy célzott a csapat, hogy Tab Baldwin edző, az új-zélandiak szövetségi kapitánya a mérkőzés után egyfolytában azt kérdezgette, húsz óra elteltével hogyan tudtunk ekkorát javulni.
– Ezek után kérdezni is fölösleges: a civakodás a múlté, Ön és a válogatott kapitánya között?
– Túl vagyunk rajta, megbeszéltük, tisztáztuk a félreértéseket Varga Mátyással, és őszintén mondom, nagyon élvezem ezt a túrát. Jó a hangulat a társaságon belül, és remek a csapat is.
– Na és milyenek a házigazdák?
– Agresszíven kosaraznak, kicsit talán durván, látszik, hogy van néhány olyan emberük, aki Amerikában tanult vagy tanul. Másfél hónap múlva már a világajnokságon játszanak, érezni rajtuk, hogy a csapatba kerülés a tét.
– Azért azt kijelenthetjük, hogy nem Új-Zéland szerzi majd meg az aranyérmet Indianapolisban, nemde?
– Igen, ez valószínű, de azért ne becsüljük le őket.
– Ha már Amerikánál tartunk: megy?
– Előfordulhat. Több NBA-klub is érdeklődik irántam, úgyhogy lehet, hogy a hazaérkezésünket követően ismét útra kelek. Most kezdődnek a nyári ligák, megeshet, hogy valamelyikben jelenésem lesz.
– Mégis milyenek az esélyei?
– Az nem az én malmomra hajtotta a vizet, hogy a június végi drafton nagyon sok játékos volt a magasbedobó posztról, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellenék. A menedzserem dolgozik az ügyön…
– Európa?
–Van egy egészen konkrét ajánlatom, az egyik euroligás együttestől, de hogy melyik ez a gárda, ne is kérdezze. Majd meglátjuk, összejön-e.
– A Strasbourg legalább biztos pontnak látszik.
– Igen, a franciák nagyon szeretnék, hogy visszamenjek hozzájuk, nem titok, hogy jobb kondíciókat kínálnak, mint tavaly.
– Nos, amíg nem dől el semmi, nézzük a jelenlegi erősorrendjét!
– Az elsődleges cél mindenképpen az, hogy vissza tudjak menni Amerikába, tehát a sorrendem: NBA, valamelyik egyesület az öreg kontinens legjobbjai közül, végül pedig a Strasbourg.