A forduló meglepetése

És ekkor jött a DKSK. Bár a mérkőzés addigi szakasza nem ezt ígérte, mintegy varázsütésre összeállt a diósgyőriek játéka, és sorozatban négy duplát dobva megfordították az állást. A vezetést a fiatal jugoszláv Hadzsovics ziccerével kaparintották magukhoz, aki a lepattanót a saját palánkja alatt megszerző és a labdát az egész pályán végigvezető Gaither passzából jutott elronthatatlan helyzetbe – ebből is látszik, az amerikai vérbeli univerzális kosárlabdázónő. Az erőcsatár 191 centije és 78 kilója ellenére is villámgyorsan mozgott, több szép megoldást is láthattunk tőle, amikor a társak helyzetbe tudták őt hozni.
A helyzetbe hozással azonban gyakorta hadilábon álltak a hazaiak (ami persze a pécsiek jó védekezésének számlájára is írható), és nemegyszer hosszú perceket kellett várniuk a lelkes diósgyőri szurkolóknak ahhoz, hogy kedvenceik végre eredményesen zárjanak egy akciót. Márpedig ezt a luxust kevesen engedhetik meg maguknak Európában a PVSK ellen. A rutinos pécsiek vércseként lecsapva ellenfelük hibáira újra átvették a vezetést az első tíz perc hajrájában, és a második játékrész elején két duplával immár nyolcpontnyira távolodtak el a piros-fehérektől. Meglepően tisztán, de mindeközben kicsit hebehurgyán is játszottak a csapatok a negyed közepe táján: mindenki a triplákat erőltette, egymást érték az elkapkodott támadások. De a meccs ezen szakaszában kimaradtak a hárompontos kísérletek, igaz, a PVSK leginkább annak köszönhette félidei hatpontos előnyét, hogy az első két negyedben ötször is betalált kintről – a DKSK ugyanis egyszer sem.
Aztán a térfélcserét követően Hadzsovics és Brosovszky is eredményesen próbálkozott távolról, fel is zárkózott a vendéglátó. Mi több, a játékrész derekán megint eljutott addig néhány pillanatra, hogy átvegye a vezetést, de ekkor ismét jött Károlyi, és lehűtötte a kedélyeket egy jól időzített és jól irányzott trojkával. Keller meg a palánk alól segített be két "brusztolós” kosárral, és máris kimászott a csávából a PVSK. A záró negyed elejére tízpontos hátrányban találták magukat Csávásék.
Egyre kevesebb hibával védekezett a vendég, ami egyre inkább elbizonytalanította a DKSK-t. Vagyis simának tűnt a végkifejlet, aztán egyszer csak összekapta magát Vukicsevics együttese. Brosovszky vezérletével egy utolsó rohamot indított, s előbb sorozatban hét pontot dobva szorossá tette a végjátékot, majd az utolsó percben Szlimák találatával utol is érte nagynevű, ám ez idő tájt pontképtelen riválisát. És ekkor már nem lehetett megállítani a közönség által űzött-hajtott, vérszemet kapó Diósgyőrt. Brosovszky a végén a győzelmet jelentő két büntetőt is értékesítette, ami azt jelentette, hogy a DKSK képes volt arra, amire még a sztárok sorát felvonultató Brno sem: megverte a PVSK-t.

Mestermérleg

Milen Vukicsevics: – Nagy ellenfelet győztünk le, hiszen a Pécs Európa egyik legjobb együttese, amit szerdán is bizonyított Brnóban. Örülök, hogy az egész csapat jól játszott, szívből gratulálok a játékosainknak.
Rátgéber László: – Ahhoz, hogy centergondjainkat ellensúlyozzuk, túl tompák voltunk. A végén pedig buták. Nem is emlékszem, mikor vesztettünk el legutóbb mérkőzést úgy, hogy egészen a negyvenedik percig vezettünk.

Kár a begőzölésért

Kitűnő hangulatban kezdődött és kitűnő hangulatban végződött az összecsapás. A lefújást követően rengeteg diósgyőri szurkoló tódult be a pályára, hogy együtt ünnepeljen Brosovszkyékkal. Sajnos azonban nem mindenkinek volt elsődleges a boldogság kimutatása, mert akadtak olyan hazai drukkerek is, akiket egyáltalán nem kötött le az izgalmas végjáték. Helyette inkább azt a tíz-egynéhány pécsi szurkolót froclizták, aki sok száz kilométert utazva eljött Miskolcra, majd nemcsak "kiszúrták”, hanem leköpdösték és tettleg bántalmazták is őket. Egyesek tehát teljesen begőzöltek, ami miatt a maroknyi vendégtábor a parkettre volt kénytelen menekülni, és még ott sem érezhette magát biztonságban…