A végét nem bírta a Pécs

Hirsch, illetve Rátgéber egyébiránt az állandóságra szavazott, vagyis Franciaországban ugyanaz a tíz kosaras futott ki a pályára, aki a felek második randevúján.
Jó hír, hogy a rajt is hasonlóra sikeredett. Béres és Károlyi pontjaival rögvest előnyt harcolt ki magának a PVSK, míg odaát igen lassan araszolgattak előre. Már a hatodik percben járt az összecsapás, amikor Dijon, a cserecenter bedobta a Bourges első mezőnykosarát. Egészen eddig csak Tuvics és Melain büntetőinek örvendhetett a négyezres francia tábor. Kézben tartották a meccset a vendégek, Iványi brilliáns triplával köszönt be, Béres – aki címvédő az Euroligában, hiszen esztendeje aranyhoz segítette a szintén francia Valenciennes-t – ragyogó dolgokat művelt, és minthogy a vendéglátók továbbra sem találták a Pécs ellenszerét, állandósult a magyar előny.
Szögezzük le még egyszer a tényt: a négyes döntő kapujában álldogáló baranyaiak diktálták a tempót Bourges-ban. Hogy aztán a második szakasz elején még inkább leessen az állunk! Tudniillik öt pontot dobott zsinórban a PVSK, és egy kerek tízessel tartott előbbre. Úgy tetszett, a cserepadról indulók – a bolgár Branzova és az ausztrál Tranquilli – csöppet sem megilletődöttek, így a Rátgéber-csapat képes volt visszaverni a hazaiak támadását. Pedig jöttek a gallok, a már említett 5–0-s pécsi rohamra hat ponttal feleltek, csak hát a rivális úgy volt vele, ha már összekaparta az előnyt, nem mond le róla olyan könnyen.
Károlyi csuklója villant a legjobbkor, és e triplával újra markánsnak volt nevezhető a vendégelőny. Az első félidő hajrájába belefért még egy kis magyar szerencsétlenkedés is (egy támadáson belül három lepattanót szedett vissza a Bourges), a szünetbéli hétpontos különbség a legkevésbé sem volt ellenünkre.
Az már sokkal inkább, hogy Károlyi két hármasa szédült ki a gyűrűből a harmadik felvonás elején, és minthogy Korstine, Souvré és Tuvics időközben betalált, egyetlen pontra csökkent a mieink előnye.
Hogy aztán a "horror” vége az legyen, hogy átvegye a vezetést a házigazda…
Kínosan hosszúra nyúlt a pécsi kosárcsend: a 26. percben Tranquilli törte meg a jeget – maradjunk annyiban, hogy ideje volt. Még szerencse, hogy a negyed végére azért magára talált valamelyest a vendég, így pécsi vezetéssel indult a záró etap.
Tíz percre volt a Pécs a Final Fourtól.
Műfajt váltottak a franciák, távoli dobásokkal kísérleteztek, és fájdalom, Souvré szíve a helyén volt, ezzel 57–51-re meglépett a CJM. Négy perc volt hátra a negyeddöntőből, és sajnos egyre inkább kikristályosodott, hogy innen már nincs visszaút. A létező legrosszabbkor hozott össze egy 15–0-s rohamot a francia csapat. Naná, hogy ünnepelni kezdett a hazai tábor, miközben magyar oldalon egyre fehéredtek az arcok.
Elment a meccs, egyszersmind elillant a négyes döntőről szőtt álom.

Mestermérleg
Olivier Hirsch: – Örülök a sikernek, ugyanakkor megjegyzem, a pécsiek is megérdemelték volna, hogy eljussanak a négyes döntőbe.
Rátgéber László: – Ötvenkét pont az ötvenkét pont. Azért lenne miről beszélnem, említhetném a faultarányt, azt, hogy olykor-olykor besegítettek a hazaiaknak a játékvezetők, de hagyjuk ezt. Tudomásul kell venni, hogy ennyi dobott ponttal nem lehet meccset nyerni Bourges-ban. Nagyon felkészülten játszottunk, de egy idő után szétesett a támadójátékunk. Sajnálom, hogy nem tudtunk örömet okozni a szurkolóinknak.