Marad a vajkezű hátvéd

Egyáltalán nem meglepő, hogy akkor a hét legjobb játékosává választották az Euroligában, és ő azóta is remekel a rangos sorozatban, amelyben a pontszerzők listáján immár a második helyen áll 18.9-es átlaggal a meccsenként 20.7 pontot termelő honfitársnő, Gordana Grubin mögött.
– Az Euroliga pontszerzőinek első két helyén két szerb kosárlabdázónő áll. És akkor még nem említettük a Parmában játszó Vilipicset, az Aix-en-Provance-ban szereplő Mandicsot vagy a Bourges-ban légióskodó Drljacsát. Ennyi remek játékossal hogyhogy nem ér el nagyobb sikereket a válogatottjuk a világversenyeken? – kérdeztük a kitűnő kezű hátvédet.
– Nincs meg a folytonosság a csapat öszszetételében, a legutóbbi, görögországi Európa-bajnokságon például teljesen más összetételű együttes játszott, mint a két évvel ezelőtti, kínai világbajnokságon, amelyen tizenkettedikek lettünk. Nem tudom, miért, de nem volt jó a hangulat, nem volt meg a csapategység, ami például Sopronban megvan.
– Maradjunk is a Sopronnál! Hogy érzi magát a csapatban?
– Ez a második évem itt, az előző évad, úgy fogalmaznék, az alkamazkodás jegyében telt. Tavaly nem voltak ideálisak a körülmények, az edzőcserék sem tettek jót az együttesnek, az idén azonban teljesen más a helyzet. Talán a mostani együttes nem áll olyan hangzatos nevekből, viszont sokkal egységesebb.
– Ez az új edző, Natália Hejková érdeme?
– Egyértelműen. Hejkovával már két évvel ezelőtt Rózsahegyen is együtt dolgoztunk, remek a viszonyunk. Azt mondom, Európa három legjobb edzője között van. Technikai és taktikai téren is kiváló szakember, ráadásul ezenkívül pszichológusnak is nagyszerű. Szigorú, de inkább motivál, mintsem hogy megfélemlítené a játékosokat. Az ő érdeme az is, hogy ilyen jó a hangulat a csapatban.
– A Pécsnél is egy karizmatikus edző dolgozik Rátgéber László személyében. Mi a véleménye a magyar kosárlabdáról, azon belül is a Sopron és a Pécs rivalizálásáról?
– A PVSK elleni mérkőzéseknek mindig különleges varázsuk van. Szerintem kifejezetten jót tesz a kosárlabdájuknak, hogy két ilyen erős női klubja van, az egyik húzza maga után a másikat, és egyre magasabb szintű munkára késztetik egymást. Megfordultam már Csehországban, Olaszországban, valamint Szlovákiában is, és a magyar közeget kifejezetten kellemesnek tartom.

– Ezek szerint jól érzi magát hazánkban?
– Csak a nyelvvel vannak gondjaim: ugyan angolul meg tudom magam értetni, de magyarul képtelen vagyok megtanulni. Más téren viszont minden tökéletes. Pályafutásom legnagyobb tévedése a comói évem volt, Sopronban viszont olyannyira jól érzem magam, hogy kedden újabb két évre, a
2006-os évad végéig meghosszabbítottam a szerződésemet, mindkét fél maximális megelégedésére. Úgy érzem, itt meg tudom valósítani a céljaimat.
– Mik lennének ezek a célok? Azok után, hogy az utóbbi hat évben mindig bejutott az Euroliga rájátszásába az éppen aktuális klubjával, sőt kétszer a négyes döntőbe is…
– A csapatunkat néhány rutinos, sokat próbált kosarast kivéve fiatal játékosok alkotják, így az Euroligában a Final Four jövőre tűnik reális elképzelésnek.
– És a magyar bajnokságban?
– Tudja mit? Ha úgy játszunk, mint az utóbbi időben, meglephetjük a Pécset is!