Európába repült a kis Madár

- Szeretem a kalandokat, más országok kultúráját megismerni, bejárni a világot. Ha már olyan szerencsés vagyok, hogy sportoló lehetek, igyekszem ennek az előnyeit kihasználni - kommentálta döntését a legutóbbi WNBA-bajnokság második legjobb gólpasszadója.
- Miért éppen Moszkva?
- Hívtak.
- Franciaországba nem?
- Nem. Csak a Dinamo Moszkva kínált szerződést.
- Gondolom, hallott a tavalyi kalamajkáról, amikor is a Jekatyerinburgot honfitársai hamis útlevele miatt kizárták az Euroligából.
- Persze, eljutottak a hírek hozzánk is.
- Milyen visszhangot váltott ki?
- Semmilyet. A közvélemény, mi, sportolók is úgy voltunk vele, megtörtént, valaki hibázott, de különösebben nem foglalkoztunk az esettel. Biztos vagyok benne, csak félreértésről volt szó, és az elkövetkező időkben körültekintőbben írják alá a papírokat az illetékesek. Úgy, ahogy az enyémmel történt.
- Ebben nem is kételkedtem. Mindenesetre még mindig keresem a választ arra, hogy a tavalyi esztendő egyetlen olimpiai és WNBA-bajnoka első európai igazolásaként miért éppen Oroszország felé veszi az irányt. Hacsak nem a pénz miatt.
- A pénz nem számított, higgye el. Nem híreszteltem senkinek, hogy átköltöznék Európába, márpedig a csapatok különféle menedzserek segítségével igazolnak. Rólam senki sem tudta, hogy szívesen jönnék, kivéve némelyik csapattársamat. Végül is Kamilának köszönhetem, hogy Moszkvában játszom.

- Kamila Vodickovára, seattle-i csapattársára gondol?
- Igen, ő volt az, aki beajánlott a Dinamónak. Hálás vagyok neki.
- Ezek szerint jól érzi magát?
- Nagyszerűen. Szép a város, rendesek, segítőkészek a lányok, hamar befogadtak. Ugyan még csak néhány hete vagyok a csapat tagja, de máris úgy kezelnek, mintha évek óta együtt lennék velük. Nem hagynak ki semmilyen buliból sem.
- Vodka meg ilyenek?
- Á, dehogy! A buli alatt a sok nevetést, mókát, csibészséget értem. Egy jó női csapatban ezek mindennaposak.
- És a Dinamo jó csapat.
- Bizony jó.
- Van olyan jó, mint a Seattle?
- Az amerikai kosárlabda teljesen más, mint az európai, így nem hasonlítanám össze a kettőt.
- És milyen játékos Sue Bird?
- Fogékony. Otthon elértem a csúcsra, most egy teljesen más világban próbálom meg ugyanezt. Át kell állnom egy újfajta játékra, amihez nyilván idő kell. A helyzetem persze speciális, hiszen én irányító vagyok, nekem kell összefogni a csapatot, így szeretném mihamarabb jól megértetni magamat a többiekkel. Minden edzésen tanulok valami újat, lesem a társak mozgását, magolom a figurákat. Szívesen teszem, a tapasztalatokat ráadásul majd otthon is hasznosíthatom.
- Gondolom, várják vissza.
- Igen, megyek majd haza. Csak előbb az orosz bajnokságban és az Euroligában szeretnék jó eredményeket elérni új csapatommal.
- A tavalyi évét nehéz volna felülmúlni.
- Csodálatos volt, elárulom magának, hogy a mai napig alig akarom elhinni, hogy így alakult. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt a két legfontosabb aranyérem tulajdonosa leszek.
- Az amerikai férfi játékosok nem titkolják, az NBA sokkal jobban foglalkoztatja őket, mint
az olimpia. Egy, a profiligában aratott diadallal semmi sem veheti fel a harcot. Női fronton is ez a helyzet?
- Nehéz kérdés. Mi, nők szentimentálisabbak vagyunk, nekünk az olimpia sokat jelent. Az, hogy a hazánkat képviselhetjük, csodálatos érzés. Amíg a női liga nem volt otthon hivatalos, egyértelmű volt a válasz. Manapság azonban, amikor a WNBA ilyen profi módon, hivatalosan üzemel, amikor a világ legjobb játékosai harcolnak hétről hétre, egy játékos pályafutásának legnagyobb sikerei közé tartozik, ha pályára léphet a ligában. És ha még a végén győztes csapatban szerepel, az maga az álom. Szóval maradjunk annyiban, egy amerikai női kosárlabdázónak az olimpia és a bajnokság is egyformán fontos.
- A pécsiek közül Iványi Dalma is kipróbálta már magát a tengerentúlon, sőt az évad után újra megtenné. Milyennek látja az esélyeit?
- A rövid hajú lány, ugye?
- Igen, ő is irányító.
- Kifejezetten ügyes, már tavaly is feltűnt, amikor a válogatottal Magyarországon játszottunk. Kívánom neki, hogy sikerrel járjon!
- Mindig ilyen mosolygós?
- Általában igen, ráadásul mostanában semmi okom a panaszra. Még a moszkvai időjárásban is kellemesen csalódtam. Rosszabbra számítottam. Mondták is a barátaim, "Te aztán meg fogsz ott fagyni!"
- Hiányoznak?
- Ôk meg a családtagjaim, a szüleim és a testvérem nagyon.
- Férj, barát várja odahaza?
- Nem, egyedülálló vagyok. Egyelőre élvezem a függetlenséget.
- Sztárként kezelik otthon?
- Az Egyesült Államokban rengeteg a sztár, én nem tartozom közéjük. Seattle-ben persze más, ott tényleg élvezem az emberek szeretetét. Mindent tudni akarnak rólam.
- Akkor érdemes olvasniuk a www.wnba.com című portálra írt beszámolóit. Önszorgalomból teszi?
- Nem, megkértek a honlap szerkesztői, hogy időközönként írjak magamról, Moszkváról, a csapatról, mindenről, ami eszembe jut. Eddig egyszer írtam, állítólag nagy sikere volt.
- A pécsi napokról mit ír majd?
- Egy kitűnő csapat adja majd a témát.