Az amerikaiak Lee (7) azon kevesek közé volt sorolható, aki a helyzet magaslatán állt a Vadkakasok és az Albacomp páros csatájának elsô felvonásán, amely nem volt túlzottan szórakoztató a közönség számára (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Az amerikaiak Lee (7) azon kevesek közé volt sorolható, aki a helyzet magaslatán állt a Vadkakasok és az Albacomp páros csatájának elsô felvonásán, amely nem volt túlzottan szórakoztató a közönség számára (Fotó: Czeglédi Zsolt)
Nagy rohanás az első negyed: szusszanás nélkül zakatolja végig a nyitó tíz percet a két elődöntős. Személyi hiba alig, sehol egy időkérés, pedig alighanem lehetne mondanivaló itt is, ott is. Kezdetben talán debreceni oldalon kevesebb, tudniillik Anzulovic és Lee tripláival a Vadkakasok kapja el jobban a rajtot.
Vagy inkább az Albacomp ragad be, ez már megítélés kérdése, de az tény, hogy úgy lép meg a házigazda, hogy voltaképpen nem is játszik igazán jól. A kékeknél viszont semmi sem akar összejönni, legfőképpen a dobások nem, az elronthatatlant is elrontják a fehérváriak. Érkezik Bencze, akitől bevallottan sokat vár a vendégek trénere, ám kezdetben az új center sem váltja meg a világot, sőt. Úgy tűnik, egyik oldal sem képes rálelni a nyerő ötösére, tudniillik egy csapásra megtorpan a Debrecen is, ekképpen ritkán tapasztalható bakiparádé (méghozzá a kevésbé vicces formából) veszi kezdetét.
Bőszen ráncolhatja a homlokát Horváth is, Farkas is: a tanítványok ugyanis mindent kihagynak. Érkezik Toya, s vele az új lendület, a mostanság a cserepadról induló karmester egymaga jegyez kilencet csapata második negyedbeli tizennégy pontjából. A túloldalon újabb pszichés blokk, amely úrrá lesz mindenkin, a rendhagyó hosszúságú szünetig úgy ér el 32%-os mezőnymutatót az Albacomp, hogy a hármasvonalon túlról tíz kísérletből sem ér el pontot.
"Aki eléri az ötven pontot, az nyeri meg a meccset!" - jegyzik meg a rosszmájúak, ám gyorsan kiderül - legalábbis hajdúsági részről -, ennyire azért nem vészes a helyzet. Főleg, hogy Toya továbbra is üdítő kivételt jelent a mezőnyben, és a Behrrel való kakaskodást követően valamelyest elkapja a fonalat Horvat is. Fehérvári részről továbbra is bravúr lenne kiemelni bárkit vagy bármit, maradjunk annyiban, Farkas Sándornak lesz dolga bőven, ha fel akarja rázni övéit.
A záró etapban Spivey villant meg valamicskét amúgy vitathatatlan zsenialitásából, s láss csodát, ezen az estén majdhogynem ez is elég az üdvösséghez. Öt perc alatt nyolc pontot rámol be az amerikai, ami egyben jeladás a többieknek. Három triplára alapozva tizenegy egységnyit farag le a hátrányból az Alba, amely több mint háromnegyednyi szenvedés után kezd el kosárlabdázni. Szinte hihetetlen: újra nyílt a meccs, és két perccel a vége előtt már a fehérváriaknál az előny. Utóbb kiderül, csak másodpercekig, mert Lee kiegyenlít, és Szendrei, valamint Anzulovic büntetőivel újra a Debrecen áll jobban.
Örömmel jelentjük: ha nem is jó, de legalább izgalmas meccs kerekedik ki a végére, ámbár a színvonal hiánya legfeljebb a fehérváriakat zavarhatja. A Vadkakasoknak gyógyír a győzelem.
A legeredményesebb Vadkakasként nehéz volt felrázni a csapatot?
David Toya: Nem gondolom, hogy csak az én érdemem a győzelem. Végig egyformán koncentráltunk, a hajrában mégis a csapat összetartása kellett a fontos sikerhez.
Játékosai többször úgy passzoltak világosban is, mintha sötét lenne. A fáradtság számlájára írható a bénultság?
Farkas Sándor: Valóban olyan elemi hibákat követtünk el, amelyeket nem tudok másra fogni, csak a fáradtságra. Bosszantó, hogy még így is volt győzelmi esélyünk, de nem tudtunk vele élni.