Atom: arany a harcosoknak

És céltudatos csapat. Ahogy azt már a paksi meccseken megszokhattuk, Atom-hengerrel indul a derbi. A Zsoldos-csapat ezúttal is túlteszi magát a legnagyobb ász, Monroe hiányán, és pillanatok alatt hét pontot ver riválisára. A Debrecenben a derekát fájlaló Bukva a kimaradó légiós, aki hosszú magyarországi pályafutása során most játszik először bajnoki döntőt. Az "öreg" helyén Anzulovic, aki két triplával nyit, ezáltal jórészt neki köszönhetik a Vadkakasok, hogy beérik a házigazdát. Hat perc alatt hat hármas jut el rendeltetési helyére, és bár e téren nem, az eredmény tekintetében feltétlenül jobban áll az Atomerőmű. Nagy előny például, hogy soraiban tudhatja Cziglert. A magyarázat pofonegyszerű: László uralkodni kezd, palánk alatt. Labdát szerez "sapkákat oszt" és a tetejébe kosarakra is futja az erejéből. A hazai óriás pontjaira építve meglép az ASE, és ez nem a legjobb előjel a debrecenieknek. Csakhogy ezúttal más a forgatókönyv: rendezi sorait a vendég. Először, aztán másodszor is, közte ismét paksi percek: Czigler továbbra is feltartóztathatatlan, és beköszön a friss erő, Mélicie is. Már nyolcegységnyi a tolnai előny, amikor sebességet vált a vendégcsapat, és a zsinórban elért hét hajdúsági pont annyit tesz, a döntés a második félidőre marad.

A korábban tapasztalhatónál sokkal több tartás van a Vadkakasokban, ez most már kijelenthető, és nem csak azért, mert Toya triplájával a 26. percben náluk az előny. Az elmúlt másfél hét során érte már annyi kritika a döntőt, hogy ezúttal illik megjegyezni: a színvonal is méltó a legjobb két honi egylet összecsapásához. A továbbra is évadbeli legjobbját nyújtó horvát villámemberrel, Anzuloviccsal két társa tartja a lépést, így ragaszkodik előnyéhez Horváth Imre csapata.
Amíg teheti. Amíg nem kezd bele félelmetes szárnyalásába a három évvel ezelőtti bajnok. Két olyan paksi tesz csodát, aki máskor jobbára epizódszerepre van kárhoztatva. Kiss Zsoltról és a francia Mélicie-ről van szó. A duó nyolc pontot dob sorozatban, majd a Monroe hiánya óta folyamatosan jól játszó Smith zsákol méreteset, amitől majd felrobban a csarnok. Két perc alatt fordítja meg a meccset az Atom, és ami még ennél is fontosabb, ennyi idő alatt kerül padlóra a Debrecen. Bénultság lesz úrrá a vendégeken: ami eddig egyszerűnek tűnt, az most megoldhatatlan, ami működött, most csődöt mond. Nyolc perc alatt négy pontot dobni a bajnoki döntő utolsó meccsének záró negyedében, ez bizony nem sok jót ígér. Különösen, ha a nagyon is motivált, s maximálisan a győzelemre összpontosító ASE az ellenfél. Az ünnepre készülő több száz paksi láttán egyértelmű, hogy a debreceni hiba végzetes - arannyal kell fizetni érte…

A három győzelemig tartó bajnoki döntő végeredménye: 3-2 az Atomerőmű SE javára.

A 2004-2005-ÖS BAJNOKSÁG VÉGEREDMÉNYE.

Bajnok: Atomerőmű SE (Czigler László, Dohar István, Jilling László, Kiss Zsolt, Lőrincz Viktor, Cédric Mélicie, Mészáros Zalán, Chris Monroe, Jan Pavlík, Zvonimir Ridl, Sitku Ernő, Wayne Smith, Verli Róbert, edző: Zsoldos András)

2. Debreceni Vadkakasok, 3. Albacomp, 4. Univer KSE, 5. PVSK-Pécs Expo, 6. Szolnoki Olaj KK, 7. Falco-Swietelsky KC Szombathely, 8. Kaposvári KK, 9. Marc-Körmend, 10. ZTE KK, 11. MAFC-Újbuda, 12. Gunaras KC Dombóvár, 13. Marso-Carmo Suzuki Nyíregyházi KK, 14. Fenstherm-Vitai Eger

---- Lee megindult. Már a második lépésnél kibillent az egyensúlyából, de ment. Valahogy a labda is a keze ügyében maradt, ideig-óráig, ám a felsőteste egyre közelebb került a parketthez. Talán még passzolhatott volna. Kívülről mindig könnyebb. Nem passzolt. Ment. Hovatovább négykézláb, csakhogy az egyik kézzel a labdát kellett vezetnie.

Mire gondolhatott vajon? Hogy nagyon nem ment neki ma? Hogy már szinte mindenki villogott rajta kívül - amit Anzulovic művelt! -, csak ő nem? Ô, aki mégiscsak az első számú a megannyi Vadkakas között. Muszáj hozzátennie valamit. Most különben is vezetnek négy ponttal, itt, a negyedik rész elején, márpedig ennyire jól még egyszer sem álltak a paksi fapalotában.
Jelkép volt, ahogy a gyűrű alá már hason érkezett, a paksiak begyűjtötték a Lee-vel együtt beguruló labdát - aztán megindultak.

A debreceniek legközelebb mínusz hatnál próbáltak érdemben hozzászólni a partihoz. Egy pillanat alatt csusszant ki a kezükből mindaz, amiért eladdig harcoltak.
Igaz, a paksiak közül senki sem indult meg ilyen kockázatosan. Sokkal többször villantak össze a szemek. Sokkal inkább alkottak csapatot akkor, amikor egy bajnoki döntő ötödik meccse el szokott dőlni. Mondjam azt, hogy egyszerre három magyar volt a pályán minimum? Akik értik, amit a szurkolók üvöltenek, és érzik, amit várnak tőlük. Átérzik - teljesen. Mert ők két hét múlva is errefelé járnak majd.

A debrecenieknél jó néhány remek magyar kosaras tapsolt az oldalvonal mentén - Szendrei kivételével esélyük sem volt a pályára kerülni. Persze, Anzulovic arcán is a világ fájdalma látszott a lefújás után, meg Lee is a törülközőjébe temette arcát! De náluk nem volt egy Kiss Zsolt, aki élete legnagyobbját nyújthatta - mert bízott benne az edzője. Zsoldos hitt az embereiben, legalább annyira, mint zsoldosaiban. Annak ellenére, hogy e finálé során sok mindenre gondolhattak az értők, csak arra nem, hogy egy 16 pontos magyar dönt majd. Vagy ha mégis, akkor bizonyosan nem Kiss.

Akiben igazán lobog a tűz, akinek igazán számít, hogy egy hónap múlva is hátba veregetik a halászcsárdában, akinek a kollekciójában nem egy a sok közül a magyar kosárlabda-bajnokság aranyérme - az képes a világot megváltani.
Kiss Zsolt megváltotta - s utolsóként ballagott az öltözőbe, egy szál alsógatyában, fél órával a lefújás után. Körülrajongták, imádták, levetkőztették, a kissrácok széthordták a ruháit. Egy magyar döntötte el a magyar aranyat - Pakson győzött a meztelen igazság. ---- Sitku Ernő: - Eggyel többször sikerült újítanunk, mint ellenfelünknek, és ismételten a csapategységünk jelentette a győzelmet. Remekül játszó Debrecent sikerült legyőznünk.
Kiss Zsolt: - Nem kell mondanom, mennyire örülök. A negyedik negyed elején jobban elkaptuk a ritmust, mint az ellenfél, több hibára kényszerítettük ebben az időszakban, ez döntött. Kitűnő évet zártunk, hiszen a kupa mellé a bajnoki címet is sikerült megszereznünk.
Mészáros Zalán: - Mondhatják, érvényesült a papírforma, ám mi tudjuk, hogy év közben milyen sokat kellett dolgoznunk azért, hogy most a nyakunkba akasszák az aranyérmet.
Vladimir Anzulovic: - A hazai pálya nagy előny, főleg ezen a szinten. A mi sok hibánk és egy kis szerencse billentette a mérleg nyelvét a Paks oldalára.
Szendrei József: - Egy kosárlabda-mérkőzés nem harmincöt, hanem negyven percig tart. Az Atomerőmű abban a kritikus öt percben jobb volt, jobban koncentrált, és ezért nyerte meg a mérkőzést, ezáltal a bajnoki címet.
Trummer Rudolf: - Gratulálnom kell a Paksnak, de a mi idei teljesítményünk is elismerést érdemel. Ezt az ezüstérmet szeretném felajánlani nemrég elhunyt barátom, Mogyorósy Szilárd emlékére. ---- Az évad elején bajnoknak kiáltottak ki bennünket, ezzel hatalmas terhet raktak a vállunkra. Amikor a legnagyobb szükség volt rá, akkor fogott össze a csapat. Szeretnék köszönetet mondani Paksnak, minden játékosomnak és a családomnak azért, hogy hosszú évek után bajnokságot ünnepelhetek. (Zsoldos András az Atomerőmű edzője)

Jó esélyünk volt, hogy megnyerjük a bajnoki címet. Ötperces rövidzárlatunk az Atomerőmű zónája ellen azt okozta, hogy a hajrára előnyt harcolt ki az ellenfél, amelyet aztán meg is tudott tartani. Sajnálom, hogy így alakult, mert nem sok hiányzott ahhoz, hogy mi legyünk a bajnokok.
(Horváth Imre a Debrecen edzője)