Jó esélyünk volt a győzelemre

Magyar pontokkal indult a találkozó – Gulyás Róbert zörgette meg elsőként a hálót a mezőnyből -, már több mint két perc telt el a találkozóból, amikor 5-0-nál először szereztek pontot a vendégek.

Már hatpontosra is nőtt a nyitányt igazán remekül elkapó magyar gárda előnye, de a negyed végéhez közeledve mintha megátkozták volna az addig biztos magyar próbálkozásokat és a felvonást végül a vendégek magyar labdaeladásoknak és támadásbeli figyelmetlenségeknek, pontatlanságoknak köszönhetően egypontos előnnyel zárták: 2-9-t „sikerült” kihoznunk a hajrából.

A második negyed elején nem igazán találtak gyűrűt a csapatok: három perc alatt szerény 3-3-as részeredményt produkáltak a parketten lévők. Igazán tempósan adogattunk elől, hátul védekezésen mindenki egymást segítve pattogott, szedtük a lepattanókat rendesen – 25-11 volt ide az első félidő mérlege ebben a különmutatóban -, de azok a fránya mezőnykísérletek… Ellenfelünknél jóval többet dobtunk kosárra, de többet is hibáztunk.

A nagyszünethez közeledve már négy pontosra nőtt a vendégek előnye, de a dudaszó pillanatában Holden elengedett egy hárompontos kísérletet, amit a játékvezetők az egész csarnok, illetve a komplett magyar csapat tiltakozása ellenére még megadtak. Lelkük rajta…

A harmadik negyedben némileg jobb százalékkal dobtunk, mint az első félidőben, Kámán két, illetve Németh egy triplájával még ki is egyenlítettünk: 43-43! A lélektani előnyt azonban hagytuk elúszni: zsinórban nyolc pontot szereztek az oroszok, kezdhettünk mindent elölről.

A záró részt mínusz néggyel kezdtük, nem egy lehetetlen vállalkozás, főként ez ellen az orosz válogatott ellen. A vendégek semmi különöset nem csináltak, de azt viszonylag pontosan, megkoreografáltan tették. Egyedül Holden az, akitől váratlan dolgokat láthattunk, társai inkább a statikus, erőkosárlabdában bíztak. Mi meg a hárompontosokban.

Loptuk is a távolságot - előbb Simon, majd Fodor is kintről talált be -, nem volt egy perc hátra a találkozóból, amikor elkezdtünk faultolni, hogy ne menjen az idő. Taktikai feladat, de nem volt ez mindig így, a csehek ellen hasonló helyzetben hagytuk ellenfelüket az időt húzni. Más kérdés: ezúttal sem jutottunk előbbre.

A végén még Kámán is elsüllyesztett egy újabb triplát, feljöttünk mínusz négyre, sőt, támadhattunk is, de ugyanő kissé előkészületlenül, az idő szorításában ismét beleállt egy távoli próbálkozásba, amely azonban kijött a gyűrűről.

A végén még ellenfelünk szerzett egy már semmi sem jelentő kétpontos kosarat, ettől függetlenül negyedik mérkőzésén harmadik vereségét szenvedte el csapatunk, amely után szinte már csak matematikai esélyünk maradt a továbbjutásra. Oroszország viszont a harmadik győzelmét aratta – kettőt ebből ellenünk -, így nagy lépést tett a csoportelsőség, illetve a továbbjutás felé.